A Megmentő
Sziszi szemszöge
Jó
megint úgy lefeküdni, hogy van kivel beszélgetni. És tudom, hogy
ha ő itt van mindig biztonságba vagyok.
Eric
szemszöge
Sziszi
az ágyon feküdt, én meg átszeretem volna tenni a telefonomat a
fejem alá, tudom, hogy nem egészséges de Alexnél rászoktam.
Mikor nyúltam át felette, Sziszi összerándult és sírt.
-Mi
a baj, Szívem?
-Ne
bánts! –könyörgött.
-Nem
bántalak, Eric vagyok. –húztam oda magamhoz.
-Hagyj!
-Kicsim,
elmondod?
-Igen!
Szóval amikor Reecoval voltam többször is bántott és
megerőszakolt.
-Fizikailag
is bántott?
-Igen.
Volt, hogy lelökött a lépcsőn és meg vert.
-Kicsim,
ez szörnyű. –pusziltam végig az arcát.
-És
még azt tudnod kell, hogy Kevin ölte meg az apámat.
-Hogy
mi?
-Kevin
nem az apám. 10 éves koromba a szemem előtt lőtte apró
darabokra. –borult a nyakamba. –Reeco a mostoha testvérem, és
Kevin kényszeríttet rá, hogy legyek vele. Nem is voltam szerelmes.
-Hány
éves korod óta éled ezt a kínt?
-11.
És amikor a csajokkal elhatároztuk, hogy elköltözünk, csak anyum
tudod róla, és mindenkinek vagyis Kevin és Reeco előtt a fedő
sztori az volt, hogy elraboltak minket, de Flin elmondta az igazat,
és megtudták.
-Akkor
Reeco nem is a tánctanárod volt?
-De
Eric ő volt az. És volt olyan, hogy napokig nem engedett haza egy
kis raktárba be cipelt és oda bezárt.
-Kicsim,
ez szörnyű.
Ekkor
egy nagy csapódást hallottunk.
-Mi
van Sziszi nem bírtad ki, hogy nem mond el? –hallottuk Reeco
hangját. Sziszi fel állt és remegve ment oda hozzá.
-Már
nem parancsolsz nekem, és ezt a 9 évet nem tudod vissza adni!
–mondta sírva.
-Nem
tudom, de visszakaphatlak.
Reeco
szemszöge
Ekkor
oda léptem Erichez, és felhúztam. Annyira le volt dermedve, hogy
könnyű dolgom volt.
-Mi
van, Eric? A védekezés hol marad? –toltam a kibiztosított
fegyvert a szívéhez.
-Rohadj
meg! –sziszegte a fogai között.
-Reeco
engedd el! –borult a földre sírva Sziszi.
-Nem!
Gyerünk állj föl! Különben egy mozdulat.
-Reeco
nincs szíved? –kérdezte Sziszi.
-De
van. Mollyt nagyon szeretem. De te most itt maradsz. –elkezdetem
Ericcel kifelé sétálni. Sziszi felnyújtotta a kezét, és Eric
egy pillanatra megszorította. Sziszi arca kicsit megnyugodott és
halványan rámosolygott Ericre.
Eric
szemszöge
Ahogy
kiértünk az udvarból, Reeco a csomagtartóba tett be. Jó óra
után leállította a motort és kivett. Elővett egy kést és
végig húzta a kezemen, amiből kibuggyant a vér. Utána az arcomba
vágott egy csomó port és ellökött a betonon minek következtébe
lehorzsoltam az arcom. Amikor a földön voltam és már védekezni
se tudtam, mondjuk a legtöbb sérülést azért szereztem, mert
védekeztem. Párszor belém rúgott és több helyen óvatosan végig
húzta a kést ott hagyott.
Feltápászkodtam és elindultam egy
parkon keresztül. Nagyon sötét volt és minden egyes mozdulat fáj,
a kezemet a pólómmal kötöttem be. A felső testem tiszta kosz
volt, mert menés közbe többször is úgy éreztem, hogy a földnek
szüksége van az ölelésemre. Egyszer már azt éreztem, hogy nem
bírok tovább menni, összeestem.
Sziszi
szemszöge
Ahogy
Reeco és Eric eltűnt átrohantam Emilyékhez.
-Nyissatok
ajtót könyörgöm! Emily, Mimi!!!!!!!!!! Zayn Liam!!!!!!!!!!!!!!
Segítség! –ütöttem az ajtót. Egyszer csak kinyitódott és
Zayn állt előttem mérgesen.
-Zayn!
Kérlek! Eric… Eric… Ericet Reeco elvitte.
-Jó
vicc!
-Zayn!
Kérlek én ezzel soha nem viccelnék.
-Sziszi!
-Zayn,
Ericet tényleg elvitte, és félek.
-Sziszi
menj haza és aludj egyet.
-Utállak.
–szaladtam el sírva.
Emily
szemszöge
-Zayn!
Sziszi mit akart?
-Azt,
hogy Ericet Reeco elvitte.
-És
mit mondtál neki?
-Hogy
hagyjon!
-Hülye
tényleg elvitték, nem emlékszel Sziszi miatt a kamerák még
mindig ott vannak pár helyen.
-És?
-Láttam
néztem!
-Úristen!
-Hát
bizony Zayn! Sziszi ilyennel nem viccel és ő most Reeco miatt
nagyon félti Ericet.
-Mert?
-Azért
mert Kevin gyereke Reeco és Kevin megölte Sziszi apját.
-Úristen!
-És
az óta Sziszi nagyon kevés férfiba tud megbízni.
-Szegénykém.
-Zayn,
miért nem szóltál, hogy Sziszi van itt!
-Nem
tudtam!
-Úristen!
–pattantam fel és átmentem Sziszihez.
-Sziszi!
Nyiss ajtót! –kicsúszkált és közbe Eric egy pólóját
szorította magához, ami tiszta vér volt.
-Sziszi,
miért véres az a póló?
-Elestem,
és hát ezt találtam. –nyomta a halántékához.
-Jaj,
te lány! Menj a fürdőbe és intézd el.
-De
nem megy!
-Sziszi,
te tényleg mindent megtudsz csinálni, pont ezt nem.
-De
megtudom!
-Én
itt maradok és figyelem az ajtót.
-Jó!
Sziszi
szemszöge
Bementem
a fürdőbe és ahogy belenéztem a tükörbe rájöttem, hogy nem
érdemlem meg Ericet se ezt az egészet. Egy csomó embernek én
vagyok a példaképe! De milyen? Nem tud kiállni magáért a
férjéhez őrülten ragaszkodik, és kéri hogy minden hova menjenek
együtt, de mi van egyre több minden válasz el minket, bár tudom,
hogy örökké szeretni fog. De milyen áron most se tudom hogy él-e
vagy már az a szemét rég megölte-e? Miután kimentem leültem az
ágyra és sírtam.
-Sziszi!
-Mondd!
-Ericnek
nincs semmi baja, hidd már el!
-De
Emily!
-Tudom
Sziszi az igazat mindenről! Haragszom rád!
-Kérlek
ne csinált ezt.
Emily
szemszöge
-Sziszi!
-Emily
ha nem tudsz mást csak ezt, akkor kérlek hagyj magamra.
-Ahogy
akarod. –mentem ki a házból.
Sziszi
szemszöge
Ahogy
Emily elment átmásztam a tv-hez és éppen Comedin hagytuk amin a
Family Guy ment. Eléggé elterelte a figyelmemet ahhoz, hogy kicsit
lenyugodjak.
Jess
szemszöge
A
mai napon igazán impulzív voltam, ki tudja mért. Ez a „mindenképp
mozogni akarok” természet arra késztetett, hogy valamit kezdjek
magammal. És mivel már Josht is nagyon kezdte idegesíteni, hogy
összevissza ugrálok, úgy döntöttem, elmegyek egyet sétálni,
hátha a hideg levegő kicsit lenyugtat. Felvettem az immáron új
dzsekim (az előzőt Eric tönkre tette azzal a mocskos aláírásával),
és elindultam. Sokat járkáltam, de ez valahogy nem akart segíteni.
Ráadásul már az éjség is nagyon kezdett gyötörni, így
betértem egy kisebb boltba. Szerencsére még nyitva volt, így
tudtam magamnak venni egy csokit.
Annyira
sötét volt már, hogy lassan azt sem tudtam eldönteni, merre
megyek. Sok tippelgetés árán, de végül sikerült rájönnöm,
hogy egy parkban kószálok. Elvoltam, mint a befőtt. Már azon
kezdtem agyalni, hogy visszafordulok, de ekkor megbotlottam
valamiben. Oké, igazából szépen pofára estem, és a földön
fekve szenvedtem egyet. Miután kiszenvedtem magam, hátra
fordítottam a fejem, hogy lássam, mi a jó égben estem el, és mit
láttam? Egy lábat. Oké, ez elsőre elég érdekesen hangzik, de
tényleg azt láttam. És nem sokkal később meg is találtam a
tulajdonosát. Eric feküdt a földön, tele vágással,
horzsolással, ütés nyommal, és még ki tudja mivel? Így elsőre
elég ijesztő volt a látványa, majdnem el is sikítottam magam, de
aztán szerencsére sikerült kussban maradni. Gyorsan felálltam, és
elindultam előre. Semmi kedvem nem volt ebbe belekeveredni, ráadásul
köztudott, hogy nem is vagyok különösebben oda Mr. Tökéjjért.
De aztán, valamiért bűntudatom lett, és visszafordultam. Párszor
megrugdostam, hátha felkel, de sajnos nem így történt. Ő is
ember, ráadásul nem hagyhattam ott csak úgy. Végül a lábánál
fogva kezdtem el húzni. Elég nehéz volt, jó párszor át is
gondoltam hány ezer tonna lehet. Ahogy húztam a földön, egy szép
nagy csíkot hagyott maga után.
-Hé
Eric, ébren vagy?- próbáltam felkelteni, de ez nem segített
sokat. Megálltam, hogy pihenjek. Letérdeltem mellé, és elkezdtem
pofozgatni az arcát. A filmekben is ezt szokták csinálni,
gondoltam, hátha beválik. De csak annyi történt, hogy egy
résnyire kinyitotta a szemét, és mikor meglátta, hogy én
paskolom, fájdalmasan visszacsukta a szemét, látszott, hogy nem
örül nekem. Én idegesen rászóltam.
-Hé te,
örülj, hogy legalább megtalált valaki!
De
annyira nem volt magánál, hogy ez olyan volt, mintha egy hullával
beszélgetnék. Felálltam, és folytattam a hullaszállítást.
Mikor kiértem a parkból, megálltam. Csak akkor jutott az eszembe,
hogy ha most kihúznám a parkból, elég érdekesen néznék ki,
ahogy viszek egy fél hullát. Így elővettem a telefonom, és
gyorsan felhívtam Josht. Elsőre nem vette fel, de szerencsére a
második próbálkozás bejött. Kocsival eljött a parkba. Röviden
elmeséltem mi volt, aztán fogtuk Ericet, és beraktuk a
csomagtartóba. Amint sikerült megtalálni Sziszék házát, gyorsan
bevittük Ericet. Sejtettem, hogy Sziszi aggódni fog, és nem
tévedtem. Kopogtattam az ajtón.
-Sziszi,
itthon vagy?- szóltam be az ajtón keresztül.
-Jess?-
hangzott az értetlen válasz. A hangján már most lehetett hallani
a félelmet, bizonyára nagyon izgult. Gyorsan kinyitotta az ajtót,
és amint meglátta Ericet, vagyis inkább Eric hulláját, szinte rá
ugrott. Bevittük a házba, aztán megpróbáltuk ellátni Eric
sebeit. Orvost már nem tudtunk hívni, túl késő volt ahhoz.
Sziszi elsírta magát, mi meg csak figyeltük.
-Őőő…
Sziszi, bocsi, van itt fürdőszoba?- néztem körül. Tudtam, nem ez
a megfelelő pillanat a kérdésre, de úgy leizzadtam Eric
szállításában, hogy sürgősen le kellett fürödnöm.
-Jobbra,
az utolsó szóba. – mondta kifejezéstelen hangon. Én gyorsan
elmentem a fürdőszobába, és lezuhanyoztam. Mikor visszaértem,
Eric már kinyitotta a szemét, és épp Sziszivel beszélt. Közben
Josh valami kaját próbált összedobni, hogy én meg ő tudjunk
enni valamit, mert az ebédünk óta semmit sem ettünk. Finoman
szólva nem jött össze neki, bár ahogy ő főzni tud, nem csoda.
Gyorsan betömtük a trágyát, amit készített, aztán bementünk a
nappaliba. Azóta a többiek is bejöttek, és mindenki Ericet
ápolta. Míg a többiek orvososdit játszottak, én meg Josh arról
tárgyaltunk, hogy van-e értelme hajnali egykor haza menni, aztán
odamentünk a többiekhez. Saade fekvő helyzetben volt, még nem
tudott felülni, de Sziszi így is nagyon boldog volt. Én meg közben
azon agyaltam, hogy hol marad a köszönet. Mert azért minimum
megérdemelnék egy köszt, azért mert idehoztam, mert segítettem
az ellátásában, stb. Eric hirtelen rám szegezte a tekintetét,
aztán megszólalt.
-Ez mit
keres még itt?- tudtam, hogy fekvő beteg, le van sérülve, és a
többi, de azért álljon már meg a menet. Én mentettem meg, és
ezért kijárna egy köszönet. De nem, nem, mert ezt a férfi egója
sínylené meg, és azt ugyebár senki sem akarja. Túl fáradt
voltam ahhoz, hogy most itt elkezdjünk veszekedni, de amint láttam,
nagyon nem izgatta, hogy szeretnék- e vitázni, vagy nem.
-Tudod,
most úgy illene, hogy megköszönöd, vagy valami ilyesmi, mivel én
mentettelek meg, és te ezek után is csak bunkózni tudsz.
-Ugyan
mit kéne ezen megköszönni? Bárki megtette volna, tudod nem te
vagy az egyetlen ember a világon.
-Eric, ne
akard kihúzni nálam a gyufát!- már készült válaszolni, de
ekkor Sziszi szólalt meg.
-Fejezzétek
be! Ennek nincs itt az ideje. – Sziszi elég komolynak tűnt.
Látszott, hogy nagyon félti Ericet, szerintem ez az egyik oka
annak, hogy ránk szólt.
-De ő
az, aki mindent elront. - Nézett rá segítségkérően Sziszire.
Chh… Én rontok el mindent? Az egészet a Saade gyerek kezdte el. A
többiek egy szép kis beszélgetést folytattak, amiből teljesen ki
lettem zárva.
-Hé, én
is itt vagyok ám!- szóltam felháborodva.
-Igen,
sajnos.
-Beszóltál?
-Oké,
ebből elég volt! Eric, te pihenj! Jess, te jobb, ha most hazamész!
Nem hinném, hogy egyetlen napot is el tudnál viselni Eric
társaságában, jobb lesz így. - nézett Ericre, majd rám.
-Igazad
van. Egy ilyen hányadékot, ha akarnék se tudnék elviselni. –
azzal felkaptam a táskám.
-És
Jess, köszi, hogy elhoztad ide. – szólt utánam Sziszi. Na,
legalább megköszönte. Mondjuk ezzel akkor se tudja pótolni azt a
pár órát, amit ez a kicsike incidens elvett az életemből. Azt se
tudtam, hogy büszke legyek-e arra, amit tettem. Ericet megmenteni
fölösleges. Ha én lennék az őrangyala, akkor is képtelen lenne
kinyögni egy köszt. Ha legközelebb így találom, inkább ott
hagyom a semmi közepén. És ezzel nincs vége, elvárom, hogy
megköszönje.
De
túlságosan is késő volt már ezen agyalni, inkább hazamentem
Joshal. Majd később úgyis megköszöni, nem hinném, hogy Sziszi
hagyni fogja, hogy ez így maradjon.
Eric
szemszöge
-Eric
mi történt veled? -ölelt meg Sziszi.
-Recco
megvert. Á! -beszéltem és közbe belenyilallt a fájdalom a
mellkasomba.
-Úristen
jól vagy?
-Igen.
Megvert utána ott hagyott egy parkban én meg alig tudtam járni.
Utána összeestem és megtalált valaki. Aztán elkezdtek húzni én
meg szólni sem bírtam. Aztán most kiderült, hogy Jess volt az!
-Úristen
a hátadat meg kéne nézni! -próbált felültetni.
-Kicsim!
Fáj!
-Akkor
kicsit fordulj meg.
-Jó.
-nagy nehezen sikerült átfordulni az oldalamra.
-Ez
nagyon csúnya. Fáj? -éreztem ahol rátette a kezét.
-Igen!
-Szegény,
de örülj neki, hogy Jess talált meg és nem valaki más.
-Például?
-A
rajongóid. Vagy Molly!
-A
rajongók jobbak lettek volna Jessnél. -húztam el a számat.
-Jaj
Eric! Legalább megköszönted neki?
-Nem
minek?
-Jó
rendbe, akkor holnap ez lesz az első dolgod.
-Mindegy,
csak hívd Mr. Joe -t!
-Minek?
-kérdezte Emily.
-Emily
a kezemet láttad?
-Igen,
persze hívom. -mondta Sziszi.
Sziszi
szemszöge
Felhívtam
Mr. Joe-t.
-Szia!
-Bocsi
hogy ilyenkor hívlak.
-Mi
van?
-Kérlek,
gyere ki hozzánk!
-Sziszi
elmondanád, hogy mi van?
-Ericet
megverték!
-Jó
megyek.
Pár
órán belül kiért Mr. Joe.
-Gyere
gyorsan.
-Jó
jövök. -rohant be.
Eric
szemszöge
Bejött
Mr. Joe.
-Eric,
mi történt veled?
-Megvert
utána ott hagyott egy parkban én meg alig tudtam járni. Utána
összeestem és megtalált valaki. Aztán elkezdtek húzni én meg
szólni sem bírtam.
-Azt
hiszem kéne egy tetanusz!
-Tű?
Na azt nem!
-Eric
kérlek, fontos! -mondta Sziszi.
-Jó.
Mr.
Joe beadta a tetanuszt, és bekötözte a kezem és ellátta a
sebeimet.
-Ha
rosszabbul érzed magad, akkor hívjatok! Lehet, hogy komolyabb
sérüléseid is vannak. Eric meg kell ígérned, hogy sokat pihensz!
-Jó.
-elment Mr. Joe.
-Mi
itt hagyunk titeket, ha van valami Sziszi szólj. -mondta Zayn.
-Oké.
Sziasztok. -köszönt el Sziszi.
-Jól
vagy? Hozzak valamit?
-Egy
csésze tea jól esne.
-Jó
hozom.
Pár
perc múlva Sziszi visszajött.
-Tessék.
-Köszönöm.
Megittam
a teát.
-Sziszi?
-Igen?
-Feküdj
ide mellém.
-Jó.
-Szeretsz?
-Eric,
igen! Úgy féltettelek.
-Nyugodj
meg.
-De,
Eric... Minden az én hibám.
-Nem
Sziszi nem! Semmi sem a te hibád!
-De
igen.
-Nem
és nem Sziszi téged ilyen régebben nem tudod így összetörni.
-De
féltelek, Molly óta.
-Ne
félj! Valaki nagyon vigyázz ránk oda fentről. Lehet, hogy Apud
az!
-De
jó is lenne! -mondta sírva.
-Psszt!
Gyere aludjunk!
-Oké.
Jó éjt.
-jó
éjt!
Másnap
/Sziszi szemszöge/
-Jó
reggelt, Kicsim! -hallottam meg Eric hangját.
-Neked
is! Kérsz valamit reggelire?
-Tojásrántottát!
-Oké!
Leszaladtam
a konyhába és gyorsan megcsináltam neki a kaját.
-Tessék
szerelemem itt van!
-Köszönöm!
Miután
megette levittem a tálat mire visszaértem éppen megpróbált
felállbi.
-Hé
mit csinálsz? -kérdeztem.
-Unatkozok,
hogy csak egyfolytában fekszek!
-Szó
sem lehet róla, hogy felkelsz! Most szépen feküdj vissza!
-Jó.
De akkor legalább ide fekszel mellém?
-El
kéne mosogatnom, de ha akarod áthívom Emilyt, hogy boldogítson!
-Megoldom!
Ide tudnád adni a távirányítót?
-Tessék
ezt jobban fogod élvezni!
-Mi
ez?
-Az
egy könyv! Jó olvasást! -mondtam és lementem a konyhába.
Mikor
visszamentem Erichez, éppen az éjjeli szekrénybe kapaszkodott.
-Te
meg mit csinálsz? -rohantam oda hozzá.
-Próbáltam
elmenni a távirányítóért!
-Javíthatatlan
vagy.
-De
fáj mindenem és unatkozok!
-Éppen
azért mert mindened fáj pihenj!
-De...feküdj
le!
-Kicsim!
-Feküdj
már le!
-Jól
van! Lefekszek! -amikor próbált meg le ülni a földön kötött
ki.
-Úristen!
Jól vagy?
-Igen
csak egy kicsit megszédültem.
-Szólok
Mr. Joenak.
-Nem
kell jól vagyok!
-Mit
mondod Mr. Joe?
-Azt,
hogy ha valami történik szólj neki.
-Igen!
Szóval hívom.
Felhívtam
és mondta, hogy Ericet vigyük be.
-Nem
nem akarom! -nyafogott.
-Eric
kérlek!
Zayn
elvitt minket Mr. Joehoz.
-Sziszi
mi történt?
-Megszédült.
-És?
-Nem
tudom, félek!
-Na
nyugi! -ment be Erichez.
Eric
szemszöge
Egy
ágyon feküdtem, teljesen nem tudtam, hogy hol vagyok.
-Eric!
-jött be Mr. Joe. -Nincs semmi bajod, de ha legközelebb azt mondom,
hogy pihenj az azt jelenti, hogy legalább egy hétig próbálj a
fenekeden maradni. Érted?
-Igen,
persze! De olyan unalmas!
-Ha
unalmas, hanem fel kell épülnöd érted?
-Igen.
-Szia,
Eric! -nyitotta ki az ajtót.
-Szia!
-mentem ki. Sziszi átölelt.
-Jól
vagy? -kérdezte aggódva.
-Igen,
persze.
Otthon
Lefeküdtem,
ahogy Mr. Joe kérte.
-Bár
ennek az egésznek semmi értelme. -mondtam Sziszinek.
-De
van! -takart be. -Aludj egyet. -ment ki a szobából.
-De
Sziszi!
-Szia
Kicsim! -csukta be az ajtót.
Nagyon
jó mit kezdjek most magammal? A válaszra nem kellett sokat várnom,
mert pár percen belül elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése