Sziasztok meghoztam az új részt! :) Jó olvasást Sziasztok :)
Vigyázz rám
Eric
szemszöge /8
óra/
Amikor
felkeltem, ránéztem Sziszire aki még édesen aludt.
Hogy
én ezt a lány mennyire, de mennyire szeretem. Nem tudom, hogy hol lennék
nélküle nem bírnám ki, ha minden reggel az ágyamba egy üres hely fogadna. De az
ábrándozásomból, Jake hangja rántott vissza.
-Apu!
Ébren vagy?
-Igen.
Mi a baj?
-Semmi
ezt neked csináltam! –hozott oda egy rajzot.
-Mit
ábrázol ez a mestermű?
-Hogy
szeretlek, apu.
-Én
is! –öleltem meg.
-Mit
csinálunk ma?
-Jönnek
Sziszi szülei.
-Ma
nem jön át Alex bácsi?
-De,
azt hiszem délután ő is jön.
-Éljeeeeeeeen!
-Cshhhhhhhhh!
Sziszi alszik.
-Bocsi.
-Jó reggelt! –mondta Sziszi.
10
óra
Csöngettek.
-Majd,
megyek kinyitom! –mondta Sziszi.
-Te,
nem mész sehova! –mondtam. Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.
-Ú!
De hideg van! –ugrott a nyakamba Lau.
-Hát
az biztos! –pusziltam meg.
-Szia
Eric!
-Szia
Marie!
-Jó
napot Kevin bá!
-Kérlek
tegezzél!
-Jó
akkor szia!
-Szia
Eric! –fogtam vele kezet.
-Sziszi,
hol van?
-Bent!
–mondtam.
-Oké.
–mentek be.
-Kevin,
te nem jösz?
-Meg
kell várnom, Sziszi nagyiját.
-Aki,
már jön is! Csókolom!
-Szia,
Eric!
-Hogy
tetszik lenni?
-Jól,
köszönöm. –ment be.
-Apu.
–jött oda hozzám Jake.
-Igen?
-Láttam
Reecot!
-Úristen!
–vettem föl.
-Mi
baj, apa?
-Remélem
még semmi, de ezt Sziszinek ne mondd meg.
-Jó!
Sziszi
szemszöge
-Kicsim,
jól vagy? –jött oda Nagyi.
-Igen,
persze. És te hogy vagy?
-Köszi,
jól.
-Kicsim,
gyere be a hálóba! –szólt Eric.
-Bocsi.
–álltam fel az asztaltól.
-Igen,
Kicsim. –mentem be.
-Valamit
el kell mondanom. –húzott magához.
-Mit?
-Jake,
látta Reecot.
Eric
szemszöge
-Úristen.
–sírta el magát Sziszi.
-Csh…
nyugodj meg itt vagyok! Mindig megvédtelek. Nem?
-De
mi van, ha most nem tudsz?
-Nem,
tudom. De veled vagyok, mindig a szívedbe! Higgy nekem! –csókoltam meg.
-Hiszek.
–mondta és letörölte a könnyeit. –De mi van, ha miatta, fogsz meghalni? Eric
nem tudom nélküled felnevelni a kicsit.
-Cshh,
nyugi nem tesz jót a babának, ha ideges vagy. –fogtam meg a hasát.
-Igaz.
Tényleg holnap veled megyünk Mr. Joe-hoz. –puszilta meg az arcom.
-Jaja.
Na de menjünk ki.
-Oké.
-Kicsim,
mi elmegyünk sétálni, majd még a héten jövünk. –mondta Sziszi anyukája.
-Oké.
Sziasztok!
-Apu,
jösz játszani?
-Hát….
-Megy!
–mondta Sziszi.
2óra
múlva Jake megunta a játékot.
-Apu,
álmos vagyok!
-Megyek,
betakarlak. –mentem vele a szobájába.
-Jó
éjszakát, Apu!
-Rózsás
álmokat! –betakargattam és megpusziltam a homlokát. –Szép álmokat, Kicsi
Királyfi!
Bementem
a mi szobánkba, hol Sziszi az ágyon sírt.
-Jól
vagy, Kicsim?
-Nem,
félek!
-Ne
foglakoz vele! Nem fog bántani! Gyere, feküdjünk le!
-Oké.
Mellém
feküdt és magamhoz öleltem, hogy biztonságba érezze magát, amennyire csak
tudja.
-Szeretlek,
Kicsim. –pusziltam meg a fejét.
Tudom,
hogy miket nem szeretsz magadon, és ügyelek a számra, hogy nehogy mondjam de
van, hogy néha elmondom, de ez csak te vagy. Te és a kicsi dolgaid. –gondoltam
magamba és én is elaludtam.
Másnap/
Mr. Joe szemszöge/
Reggel,
már Ericék nagyon korán ott voltak.
-Sziasztok!
Sziszi ti, hogy vagytok?
-Mi
köszi jól!
-Remek
akkor gyertek!
Bementünk.
-Eric
kérlek vetkőzz le!
-Rendben.
–mondta.
-Mit
fogsz vele, csinálni?
-Alap,
és ultrahang, meg EKG, CT ÉS RTG .
-Aha.
-Kész
vagyok!
-Rendben,
akkor kérlek, ülj fel oda. –felült. –És akkor most egy nagy levegőt. … -Úgy! És
most még egyet.
-Na?
–kérdezte Sziszi.
-Itt
nem hallok semmit. Most csinálunk egy CT! –mondtam.
Eric
szemszöge
-Figyelj
erre semmi szükség, nagyon kedves vagy, de nekem ennyi bőven elég.
-Szerintem,
meg fontos az egészséged! –mondta Mr. Joe.
-Áh,
jó! –adtam be a derekam.
Mr.
Joe minden szerintem tök fölösleges vizsgálatot meg csinált, és utána haza
indultunk.
Este
Sziszi
már régen aludt amikor bementem hozzá. Arca mosolygott, de halk szólogatásaimra
nem reagált, hirtelen elszomorodott és a nevemet kiabálta. Engem a bűntudat belülről
mart szét, hogy ez csak is az én hibám. Szinte fojtogat, de miért? Miért érzem
úgy, hogy minden az én hibám? Miért nem segít nekem senki? –ezekkel a
gondolatokkal aludtam el.
-Sziszi,
kérlek válaszolj! Nem hagyhatsz itt! –fogtam meg hideg kezét. –Miért te? Nekem
kéne ott feküdnöm. –néztem egy hideg fagyos rosszalló kőre, amin a feleségem
neve állt.
-Úristen!
–töröltem le a könnyeimet.
-Pszt!
–éreztem egy meleg lágy érintést az arcomon. –Kicsim! Eric! –rázott fel
álmomból. –Jól vagy? –bújt hozzám.
-Igen.
-Miért
sírtál?
-Csak
rosszat álmodtam. –öleltem meg, és meleg szívvel nyugtáztam magamba, hogy csak
egy rossz nagyon rossz álom volt.
-Biztos?
–fonta körbe kezét a hasamon.
Kinyílt
az ajtó és Jake lopózott be rajta.
-Hát
te? –kérdezte Sziszi.
-Nem
tudok aludni! –mondta. –Apu, mi a baj?
-Semmi.
–néztem le az ágyra. –Semmi. –mosolyodtam el és megcsókoltam Sziszit.
-Gyere,
Jake! –mondta Sziszi.
Jake
befeküdt mellénk az ágyba.
Sziszi
átölelt és megcsókolt ezek után nyugodtan tudtam aludni.
Másnap
Jaket
átvittem Emilyékhez mi meg elmentünk sétálni. Egy kis sikárorba voltunk amikor
megláttuk Reecot. Sziszi egy üresen hagyott taxiba húzott magával és kezdett
vezetni.
-Hívd
a rendőröket! –mondta.
-Oké!
–hívtam őket és mondtam, hogy kit kövessenek.
Ahogy
meghallottam a szirénázást tudtam, hogy minden rendben lesz, de ekkor Reeco
elénk rántotta a kocsiját aminek Sziszi neki ment, és felborultunk.
-Úristen
jól vagy? –fogtam meg a kezét.
-Persze.
–simította végig az arcom. –És te?
-Kicsit
fáj. –mondta miközbe a szemembe nézett.
-Ez
az én hibám.
-Cshh!
Minden rendben lesz. –nyugtat, de nem hiszek neki.
Kicsatoltam
magam és kimásztam a kocsiból és ugyan azt megcsinálta Eric is.
Sziszi
szemszöge
-Te
jól vagy? –ugrottam a nyakába.
-Igen,
és te?
-Igen.
–csókolt meg.
-Gyere
menjünk haza. -Fogta meg Eric a kezem.
Ahogy lépkedtünk utánunk a
város úgy nézett ki mint a filmekbe.
-Szeretlek!
–suttogja.
Nem
bírom nem bírom mikor ezt csinálja a szívem a nyakamba dobog. Valami új érzés,
félelmetes érzés fogott el. Még nem éreztem csak használtam a szót. FÉLEK!
Mitől?
–hangzik a kérdés a fejembe.
Felvillannak
az emlékek, amikor Ericből ömlik a vér, és nem voltam ott.
LÁTTÁSOMAT
A KÖNNYEIM AKADÁLYOZZÁK… megbotlok.
Eric elkap, tart és vigyázz rám.
-Gyere,
üljünk le! –von magához.
EL
SOHA NEM ENGED!
-Jól
vagy? –kérdezi aggódva.
-Igen.
–menjünk.
Hazamentünk.
Eric
szemszöge
Amikor
haza értünk Sziszi lefertőtlenítette a mellkasom, ami meg sérült.
-Kigombolhatom?
–kérdezte.
-Igen.
–csókoltam meg.
Kigombolta
az ingem és a sebre nyomta a fertőtlenítős vattát.
-Ssz.
–szisszentem föl.
-Bocsi.
–simogatta meg az arcom.
-Nem
baj! Haza hozom Jaket!
-Oki.
Jaket
hazavittem Emilyéktől.
Sziszit
az ágyba magamhoz öleltem, és úgy aludtam el.
-Sziasztok!
Bemutatom Oliver Mussot, a vőlegényemet!
-Hello! Örvendek a találkozásnak! –fogtunk kezet.
-Én
is!
-Tessék
itt vannak a jegyek! –adta oda mindenkinek Molly.
-Köszi!
-Juuj
nem tudjátok, hogy hol lehet itt kaját venni? –kérdezte Emily.
-De
ott van szembe egy Mcdonald’s. –mondta Oliver.
-Köszi
Ottó!
-Ö…
Oliver vagyok!
-Ja
bocsi, de köszi!
-Semmi
baj.
Emily
szemszöge
-Akkor
mentünk. –indultunk el.
-Héé
Emily, de ne késsetek! –mondta Sziszi.
-Jó
nyugi nem fogunk!
-Majd
meglátjuk…
20 perccel később
-Á!
Mikor jövünk már mi? -kérdeztem unottan Zanytől.
-Nem
tudom, nyugi!
-Hello
mit adhatok? -kérdezte a pénztáros.
Gyorsan
megrendeltük a kaját és elkezdtünk visszafutni a reptérre. Még pont időben,
mert a gép már majdnem elindult.
-Látod,
hogy elértük! -mondtam Sziszinek.
-Igen,
grat!
-Köszi!
Lepakoltunk
és elkezdtem enni.
-Hogy
tudsz megenni 2sajtburgert egy görög salátát és még egy vanília fagyit eper
öntöttel?! -kérdezte Zayn.
-Simán!
-válaszoltam és ettem tovább.
-Nekem
ez a csirkeburger bőven elég… -nevetett.
-Az
te vagy! Én szeretek enni!
-Tudom.
Jaj Emily annyira szeretlek! -csókolt meg.
-Én
is téged!
Sziszi szemszöge
-Eric
unatkozok! -nyafogtam.
-És
akkor most mit csináljunk? -fogta meg a kezemet.
-Barkochbázzunk!
-Oké…
-Kezdj
te!
-Meg
van.
-Élőlény?
-Igen.
-Tükör?
-Igen.
-Tényleg?
-Nem.
-Ááá!
Akkor nem tudom segíts! -nyafogtam.
-Egy
emberre gondoltam aki csodálatos, gyönyörű és jobban szeretem őt mindennél!
-Hmm…
Én?
-Igen!
-csókolt meg.
Pár órás út után…
-Ott
vagyunk már? -kérdezgettem Erictől.
-Nem.
-És most?
-Igen!
-Tényleg?
-Nem…
Ez
még így ment pár percig.
-Kedves
utasok! Figyelem a gép mindjárt leszáll! Kérem maradjanak az ülésükben kössék
be magukat. Köszönjük, hogy velünk repült! Tegyen így következőnek is!
-Eric!
Nézd milyen szép! -mutogattam ki az ablakon.
-Igen
az.
Leszálltunk
a gépről.
-Sziszi!
Itt vagyunk! -integetett Mimi.
-Megyünk!
Odamentünk
hozzájuk.
-Mi
is itt vagyunk! -jött oda az ifjú pár és Jake.
-Emilyék?
-kérdezte Liam.
-Fogalmam
sincs…
Zayn szemszöge
Hirtelen
kinyitottam a szememet és felültem a székben.
-Mi
van? -kelt fel. -Úristen hol vannak az emberek?
-Elaludtunk!
Gyere gyorsan szálljunk le.
Felálltunk
és gyorsan lefutottunk a gépről.
-Hát
ti? -kérdezte Sziszi.
-Bocsi
elaludtunk. -válaszoltam.
-Nem
is ti lennétek… -nevettek.
-Srácok
megérkezett a taxi gyertek! -kiáltott Molly.
-Megyünk!
Beszálltunk
a kocsiba és elmentünk a hotelbe.
-Ki
melyik szobát szeretné? -kérdezte Melody.
-9!
-vágta rá Mimi.
-3!
-vágta rá Emily.
-8!
-mondta Sziszi.
-Oké
akkor miénk a 6-os! -mondta Oliver.
Oliver
elkérte a kulcsokat és odaadta nekünk.
-Köszi!
-Holnap
reggel 6kor nálatok jó Sziszi? -kérdezte Molly.
-Igen!
-És
mi hova menjünk? -kérdeztem.
-Ti
majd hozzám a 6-os szobába! -mondta Oliver.
-Oké
akkor majd reggel tali sziasztok! -mentünk be Emilyvel a szobába.
-Ágy!
-ugrott rá Emily.
-Hova
tegyem a bőröndöket?
-Ahova
akarod én most álmos vagyok! -nyafogott.
Letettem
a bőröndöket a szekrény mellé és lefeküdtem mellé az ágyra.
-Szeretlek!
-csókoltam meg.
-Én
is!
Sziszi szemszöge
Bementünk
a szobába.
-Eric
segíts kipakolni!
-Muszáj?
-Igen!
-Na
jó.
Gyorsan
kipakoltunk.
-Most,
hogy már végeztünk nincs kedved valami máshoz? -csókolt meg.
-Mihez?
-néztem rá kérdőn.
-Tudod
te! -mosolygott rám.
-Nem…
Ekkor
hirtelen felkapott és óvatosan lerakott az ágyra.
-Most
se érted?
-De
azt hiszem…
-Akkor
szenteljük meg ezt a helyet(…)
Liam szemszöge
-Annyira
gyönyörű hely Hawaii! -nézett ki Mimi az ablakon.
-Igen
az, de te sokkal gyönyörűbb vagy!
-Jaj
Liam annyira szeretlek!
-Én
is! -csókoltam meg(…)
Molly szemszöge
-Jó
éjt kicsim! -takartam beJaket.
-Neked
is anya! Szeretlek!
-Én
is téged! -pusziltam meg és visszamentem a hálószobába.
-Jake
hogy van? -kérdezte Olvier, miközben befeküdtem mellé az ágyba.
-Jól.
-Nem
utál?
-Mi,
te hülye vagy?! Nem, dehogyis! Nyugi!
-Akkor
jó! Jó éjt kicsim! Nagyon szeretlek!
-Én
is! -csókoltam meg.
Reggel
Reggel
Oliver csókjaira keltem.
-Jó
reggelt kicsim! Itt a nagy nap!
-Igen,
de akkor megyek is! Esküvőn találkozunk!
-Oké!
Ne késs!
-De
te se! -csókoltuk meg egymást.
Kirohantam
a házból. Amikor kiértem már a srácok ott vártok.
-Jó
reggelt! -köszönt Eric.
-Neked
is és nektek is!
-Oliver?
-Bent
van már vár rátok!
-Oké!
Akkor megyünk is! Sok sikert! -ölelt meg Eric.
-Köszi!
Átmentem
Szisziékhez, ahol már minden elő volt készítve.
-Sziasztok.
-Molly
végre! -rohant oda hozzám Sziszi. -Menj fürödj meg!
-Oké.
30perces
frissítő fürdés után készen álltam mindenre.
-Oké!
Emberek siessünk már csak 1óránk van! -mondta Emily.
-Miért?
-néztünk rá.
-7-re
szerveztem Mollynak egy esküvői fotózást!
-Juj
az jó! -mondta Mimi.
-Igen!
-mosolyogtam.
A
smink és a hajam készen volt.
-Ezt
vedd fel! -mondta Emily. -Majd ott a helyszínen lesz egy öltöző meg ruhák is!
-Oké.
Felvettem
a ruhát. A lányok már elkészültek.
-Itt
a taxi! -mondta Mimi.
-Gyerünk
lányok menjünk! -mondta Emily.
Beültünk
a kocsiba és elmentünk a fotózás helyszínére.
-Jaj
csak nem Molly? Molly Sandén áá el se hiszem! -támadt le egy ismeretlen
,,férfi”.
-Ö…
Jó napot!
-Jaj
elnézést be se mutatkoztam! Mario Huansantos vagyok, a fényképész! De gyere
kezdjünk is neki!
Csináltak
rólam pár képet.
-Gyere
Molly! Itt a ruhád! -vezetett egy szobába Sziszi.
-Úristen
ez gyönyörű! Köszönöm Sziszi! -öleltem meg.
-Ugyan
nincs mit! De menjünk!
Profi
sminkesek és fodrászok megcsinálták a külsőmet gyönyörűvé.
-Lányok
köszönök mindent! -öleltem meg őket.
-Ugyan
nincs mit, de menjünk, ha nem akarunk elkésni! -mondta Emily.
Beültünk
a taxiba és elmentünk a tengerpart.
-Úristen
itt lesz az esküvőm?
-Igen!
-mondta Sziszi.
-Úristen
mindig is egy ilyenről álmodtam! Nagyon köszönöm Sziszi!
-Szívesen!
-ölelt meg.
Eközben a fiúk /Oliver
szemszöge/
-Szia!
-jöttek be a fiúk.
-Sziasztok!
-Kezdjünk
el készülődni! -mondta Liam.
-Oké,
csak kapcsolok valami zenét! -mondta Zayn.
Elkezdtünk
táncolni.
-HÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉJ
SZEXI LADIES! -énekeltük.
-Na
de srácok elég! -mondta Liam. -Nem fogunk elkészülni!
-Igazad
van! Nem akarok elkésni a saját esküvőmről! Amúgy is ki az aki elkésne a saját
esküvőjéről?! -kérdeztem nevetve.
-Hát…
-néztek össze.
-Mi
az?
-Semmi-semmi
inkább készülődjünk!
Elkezdtünk
öltözködni.
-Hé
én is itt vagyok! -jött ki álmosan Jake.
-Jake,
szia! -ölelte meg őt Eric.
-Szia
apa!
-Szia!
-öleltem meg.
-Szia,
Oliver.
-Hé
srácok támadt egy jó öltetem! -mondta Zayn.
-Mi
csoda?
-Örülne
Molly ha meglepnénk valamivel őt?
-Ö…
Mivel?
-Egy
tánccal… -nevetett Zayn.
-Szerintem
biztosan. -mondta Eric. -Vagyis viccesnek ismertem meg.
-Igen
biztos örülne! -mondtam.
-Akkor
majd eltáncolunk neki valamit, jó?
-Oké.
-Jake
te is benne vagy?
-Igen!
Pár óra múlva
-Juhú
készen vagyunk! -mondta Jake.
-Azt
hiszem megjött a taxi! -nézett ki az ablakon Liam.
-Oké,
akkor menjünk!
Beültünk
a kocsiba. Amikor a kocsi megállt a tengerparton én csak néztem egy nagyot.
-Tenger
part? Tengerparton lesz az esküvőm! Úristen köszi srácok! -öleltem meg őket.
-Nincs
mit! -mondta Eric. -De gyere menjünk!
-Oké!
-Megyek
szólok a lányoknak! -mondta Zayn.
-Oké.
Zayn szemszöge
-Sziasztok!
-mentem be egy kis házba.
-Zayn!!
-ugrott a nyakamba Emily.
-Emily
gyönyörű vagy! -csókoltam meg.
-Köszi.
-Csak
azért jöttem, hogy szóljak, hogy itt vagyunk a vendégek is már csak ti
kellettek!
-Oké!
-Akkor
én mentem is. Emily kint találkozunk! -csókoltam meg.
-Oké!
Molly szemszöge
-Úristen
lányok! Izgulok!
-Miért?
Nem éri meg! Minden tökéletes lesz! -ölelt meg Sziszi.
-Köszi
Sziszi még egyszer mindent! -sírtam el magam.
-Molly
ne sírj, nyugi!
-Emberek
mehetnénk? -kérdezte Emily.
-Persze!
-vágtam rá.
A
lányok előre szaladtak. Meg fogták férjeik kezét és elkezdtek menni az oltárhoz
közben dobálták a rózsaszirmokat.
-Molly!
-ölelt meg apa.
-Apa!
-sírtam el magam.
-Nyugi
kicsim. Mehetünk? -nyújtotta a kezét.
-Igen!
-mosolyogtam.
Odavezetett
az oltárhoz.
-Gyönyörű
vagy! -fogta meg a kezemet Oliver.
-Köszi!
-Azért
gyűltünk ma itt össze, hogy Molly Sandént és Oliver Mussot összeadjuk. Ha
bárkinek bármi ellenvetése van szóljon most vagy hallgasson örökre.
Mindenki
síri csöndben ült.
-Akkor.
Oliver kérlek ismételd el utánam! Én Oliver Musso. Mollyt szeretni és tisztelni
fogom életem végig, míg a halál el nem választ!
-Én
Oliver Musso. Mollyt szeretni és tisztelni fogom életem végig, míg a halál el
nem választ!
-Molly
kérlek te is mondd el!
-Én
Molly Sandén szeretni és tisztelni fogom életem végig! Míg a halál el nem
választ!
-Ezennel
házastársakká nyilvánítalak titeket! Oliver kérlek csókold meg a
menyasszonyodat!
-JÚHÚÚÚ!
ÉLJEN! ÉLJEN AZ IFJÚ PÁR! -sikítozott a tömeg.
Emily szemszöge
A
tengerpart mellett egy kis dombon álltunk.
-ÉLJEN
AZ IFJÚ PÁR! -kiáltottam boldogan.
Zayn
ott állt mellettem.
-KEDVES
VENDÉGEK! A BUSZ PÁR PERCEN BELÜL MEGÉRKEZIK ÉS MEGYÜNK AZ ÉTTEREMBE. ADDIG
KÉREM MINDENKI MARADJON A HELYÉN! -mondta a mikrofonba Mimi.
A
tömeg persze nem tartotta be, és mindenki odament az ifjú párhoz gratulálni.
Pár öreg néni annyira rohant, hogy kidöntött az egyensúlyomból és meglöktem
Zaynt. Ő meg pont a domb szélén állt és beleesett a tengerbe.
-Úristen
Zayn jól vagy? -kérdeztem tőle.
-Hát
azt hiszem…
gyorsan
lefutottam hozzá.
-Zayn
sajnálom nem akartam csak fellöktek! -öleltem meg.
-Semmi
baj! -csókolt meg.
-Biztos?
-Igen!
-MEGÉRKEZETT
A BUSZ! -ordította néhány ember.
-Gyere!
-fogtam meg Zayn kezét.
-Oké!
Felszálltunk
a buszra.
-Veled
meg mi történt? -kérdezte Zayntől Sziszi.
-Á…
Hosszú. Emily hozta a formáját! -nevetett.
-Én
nem csináltam semmit!
-Igen…
-Chh!
-sértődtem meg.
-Na
nyugi imádlak! -csókolt meg.
-Én
is!
Megérkeztünk
az étterembe.
-Én
elmegyek átöltözni. -mondta Zayn.
-Oké!
Megvárlak itt.
-De
ha gondolod be is jöhetsz! -mosolygott rám.
-Jaaaaj!
Inkább öltözz! -csuktam rá az ajtót.
-Kész
vagyok! -jött ki.
-Oké!
Irány az afterparty! -kiáltottam.
-Hogy
mi?
-Semmi!
-nevettem.
Molly
éppen egy asztalnál ült és tósztot mondtak neki.
-Jaj
anya ez aranyos volt! -ölelték meg egymást.
-Most
mi jövünk! -futottak középre a fiúk.
-Zayn?!
-néztem rá kérdőn.
-Molly!
Sok boldogságot nektek! -mondta Eric. -De… OPPA GANGAM STYLE!!
És
elkezdtek mindannyian táncolni.
-Haha!
-nevetett Molly.
-Úristen!
-nevettünk Szisziékkel.
-Juhuhhú!
-tapsolta meg őket Molly.
-Köszi!
Még
páran elmondták jó kívánságukat és elkezdődött az afterparty.
-Szeretnék
előadni egy dalt! -jelentette be Eric.
-Oké!
-Juj
akkor hagyj énekeljünk mi is Liammel! -szaladt fel a színpadra Zayn. -Hello
emberek! Ezt a számot küldeném egy csodálatos lánynak, aki nem más, mint Emily!
-Juuuj!
-ugráltam örömömben.
-Én
is egy nagyszerű lánynak küldeném ezt a számot.
-Nekem?
-kiabált be Eric.
-Eric,
de hülye vagy! -nevetett Sziszi.
-Ö
bocsi Eric, de nem. Mimi ez neked megy!
Elénekelték
a számot.
-Juhúúú!
Imádlak Zayn! -kiabáltam.
-Áááá!
Hallottad mit mondott Emily? -ugrott Zayn Liam nyakába.
-Ö…
Igen.
Gyorsan
leszaladtak a színpadról.
-Emily!
-jött oda hozzám Jake.
-Csinálsz
velem egy közös képet?
-Persze
miért is ne? -mosolyogtam rá.
-Hé!
Mi folyik itt? -jött oda mérgesen Zayn.
-Egy
képet akarok csinálni Emilyvel! -mondta Jake.
-Aha…
-Jaj
Zayn! -bokszoltam vállon. -Nyugi már!
-Na
jó, de gyorsan.
-Oké!
-Köszi
Emily! -ölelt meg Jake.
-Nincs
mit!
-Apa
apa! -futott oda Erichez Jake.
-Chh!
-hisztizett Zayn.
-Jaj
bele ne haj egy képbe! -öleltem meg.
-Ezzel
még nem engeszteltél ki…
-Jaj…
-csókoltam meg. -És most?
-Talán.
-Nagyon
jó voltál a színpadon! -csókoltam meg még egyszer.
-Na
most már kiengeszteltél és köszi!
-Nincs
mit. Megyünk táncolni?
-Menjünk!
Eric szemszöge
-Apa
apa! -futott oda hozzám Jake.
-Tessék?
-emeltem fel.
-Csak
annyi, hogy szeretlek!
-Én
is téged! -öleltem meg.
-És
Oliver?
-Mi
van vele?
-Ő
is szeret?
-Persze,
hogy kérdezhetsz ilyet?!
-Hát
nem tudom...
-Na
de menj és kérd fel anyát egy táncra!
-Oké!
-Anya!
-futott oda hozzá.
-Tessék
kicsim?
-Felkérhetlek
egy táncra?
-Persze!
Elkezdtek
táncolni.
-Sziszi
kicsim, megyünk mi is? -fogtam meg a kezét.
-Mehetünk!
Csatlakoztak
hozzánk Mimiék is. A szám vége után következett a torta felvágása.
-Juhú!
Éljen az ifjú pár! -mosolyogtam rájuk.
Megettük
a tortá aztán még áttáncoltuk az éjszakát. Hajnali 4fele elköszöntünk mindenkitől
gratuláltunk Mollyéknak és hazamentünk alduni.
-Jó
kis nap volt! -mondta Sziszi.
-Igen,
de jó éjt kicsim szeretlek!
-Én
is! -csókoltam meg, majd egymást ölelve elaludtunk.
Másnap
/Sziszi
szemszöge/
Reggel Jake és Eric nevetésére
keltem.
-Ne
apu! Elég! Olyan hülyén viselkedsz!
-Hát
nem tetszik? –hallottam Eric Donald kacsa utánzását.
-De
apu, nagyon!
Felkeltem.
Még mi előtt kimentem felvettem egy pulcsit és megigazítottam a hajam.
-Sziasztok!
Jó reggelt! –mentem ki.
-Szia,
Kicsim! –ölelt át Eric, és megcsókolt.
-Szia,
jó reggelt! –köszönt Jake. –Elmegyünk valahova?
-Hey
People! –jött le Emily.
-Szia!
-Megyünk
strandra?
-Igen!
–mondta Jake.
-Szerintem,
nem jó ötlet. –mondta Eric.
-Nyugi,
csak napozok.
-Ja,
akkor jó.
Molly
szemszöge
Egy
szállodába voltunk, amíg Szisziék egy kis apartmanba voltak.
Reggel
Oliver vagyis Emily szerint Ottó karjaiba ébredtem.
-Jó
reggelt, Kicsim! –mondta.
-Neked
is Oli! –csókoltam meg.
-Mit
csináljunk? –kérdezte.
-Menjünk
le welnnesselni.
-Oké!
Felöltöztünk,
és lementünk.
Először
ilyen meleg vizes medencét céloztunk meg.
-Ez
jó! –mondtam, és közbe elmerültem.
-Olyan
szép vagy! –dicsért meg Oliver.
-Köszönöm!
–csókoltam meg. –Oli, menjünk el hajózni, vagy a strandra.
-Oké.
Eric
szemszöge / Strand/
Sziszivel
egy-egy napozó ágyra lefeküdtünk.
-Á!
Én úgy szeretnék úszni! –mondta szomorúan.
-Be
szeretnél menni?
-Igen!
-Akkor
menjünk!
-Mi?
–kérdezte.
-Hallottad?
Nem? Gyere!
-Imádlak,
te vagy a legjobb. –csókolt meg.
Bementünk
és elkezdtünk úszni, ahogy beljebb értünk megfogtam Sziszi derekát és lehúztam
a víz alá és ott megcsókoltam. Sziszi egy csók után feljött a víz alól ahogy én
is. Ezek után feljöttünk, és ott kezdtünk vad heves csók csatába.
-Szeretlek!
–mondtam miközbe az ajkát haraptam.
Sziszi
szemszöge
Eric
az ajkamat harapta, de nem zavart nem fájt vízbe csókolózni fantasztikus.
Egyszerre
volt felemelő és könnyed. Nem érzel semmit, csak lebegsz a vízzel hallod a
hullámok felemelő hangját, és csak egyetlen szót hallasz csak azt, hogy
szeretlek a világ legcsodásabb pasijától a tiedtől. Kizársz mindent eufórikus
élménybe van részed ráz a hideg és egyszerre van meleged. Az a tudat,
hogy életed szerelmének gyümölcsét hordod a szíved alatt.
-Sziszi,
Sziszi! –éreztem Eric érintését az arcomon, ami visszarántott a való életben.
–Jól vagy?
-Igen!
Asszem igen! –nyugtatóan néztem rá, arca ijedtből vidámra változott és boldogan
ölelt magához, nem kellenek szavak látom az arcán a tettein a mozdulatain és a
lelkén ami talán a legfontosabb.
Emily
szemszöge
-Kicsim,
ne legyél már ilyen komoly! –mondta Zayn.
-Én
nem vagyok! -nevetem és magamra öntöttem a piámat.
-Ügyes
vagy, Kicsim! –mondta gúnyosan Zayn.
-Hahaha!
Nagyon vicces vagy!
Mimi
szemszöge
Egyedül
ültem a parton, mert Liam megígérte, hogy elvisz valahova. Lehajtottam a fejem és elszomorodtam.
-Kicsim
itt vagyok! –hallottam meg Liam hangját.
-Szia!
Mehetünk? –kérdeztem türelmetlenül.
-Persze.
Itt is van a hajó. Ez csak nekünk bérletem ki.
-Kik
lesznek itt?
-Emily,
Zayn, Jake, Eric, Sziszi, Molly, Oliver.
-Oké!
-Hello!
-jöttek oda a többiek.
-Menjünk
már! –mondta Emily.
-Szálljatok
fel!
Felszálltunk
és elindultunk hajókázni. Sziszi Eric és Molly lefeküdt hátra napozni.
-Hé,
Eric! Csíz! –mondta Oliver.
-Ez
így jó! –nézett fel.
-Tökély!
–fotózta le és elment.
-Apu.
-Igen?
-Kérlek,
tedd a hasadra a kezed.
-Oké.
-Köszi.
-Mit
csináltál Rosszcsont? –kérdezte nevetve.
-Csak
lefotóztalak!
-Na,
muti! –pattant fel Eric.
Jake
elkezdett futni és véletlenül meglökte Emilyt, aki a földre öntötte az
innivalóját, amin Eric elesett és nem tudod felkelni mindenki csak az ordításra
nézett oda.
Eric
szemszöge
Ahogy
elcsúsztam a csúszós szmötyin éreztem, hogy valami történt a térdem nagyon
fájt, ránéztem és láttam, hogy kificamodott, legalábbis annyit megtudok
állapítani, hogy valami nagyon nem volt rendben.
Sziszi
szemszöge
-Úristen,
jól vagy? –mentem oda hozzá.
-Nem,
a térdem!
-Feküdj
le! –mondta.
-Hova?
-A
combomra.
Lefeküdt
és megfogta a kezem.
Eric
szemszöge
Csak
feküdtem és könnyeimmel küszködtem.
-Sziszi,
nem akarok sírni! –szorítottam meg a kezét.
-De
hisz tudod, hogy senki sem ítél el, ha sírsz.
-Nem,
nem akarok!
-Elmeséljek
egy történetet?
-Igen!
-Szóval.
Kosármeccsen játszottam, hú valamikor 14 évesen. Szabad voltam, és mentem oda a
kosárhoz, hogy ziccert dobjak, tök jól elugrottam meg be is ment a labda, csak
rossz lábra érkeztem és kiment a jobb térdem. Mindenki így felém gyűlt én meg
ott ordítoztam, hogy játszatok, én megoldom.
-Ez
jó! –mondta Mimi.
-Zayn
cseréljünk helyet!- mondta Sziszi. –Emily te meg tartsd a térdét!
Zayn
combjára kellett feküdnöm és Molly kezét szorítottam.
-Oliver,
vidd el Jake-t! –mondta Sziszi.
-Eric,
ne haragudj! Ez fájni fog! –mondta Sziszi és egy mozdulattal a helyére rántotta
a térdemet.
-Úristen,
köszönöm! –öleltem át Sziszit.
-Nézd,
itt egy fásli! –hozta lelkesen Jake.
-Köszi.
Sziszi
bekötötte a térdemet, még hozzá egy speciális rögzítő kötéssel, hogy a
térdkalács szabadon, volt de mindent rögzítet.
-Ezt,
majd még meg kell mutatni orvasnak, de, most ha leülsz és felrakod egy másik
székre ma elleszel vele.
Sziszi
felsegített, és leültetett egy székre.
-Köszönöm,
és ne haragudj, hogy ezt is elcsesztem!
-Nem
baj! –csókolt meg.
Leült
mellém és egymásra néztünk.
-Szeretlek!
–mondtuk egyszerre. Mintha nem most hallanánk ezt, így elpirulva néztünk egymás
szemébe, és megcsókoltuk egymást.
-Nézzétek,
itt a vége! –mondta Liam.
Szálltunk
le a hajóról.
Emily
szemszöge
-Emily,
nézz hátra! –mondta Zayn.
-Mi
van?
-Semmi,
csak ott van az egyik régi barátnőd.
-Úristen!
Debby! –rohantam oda.
-Emily!
Szia! –ölelt át. –Gyere, üljünk le!
Zayn
szemszöge
-Azt
hiszem, mi most itt maradunk. -mentem Emily után.
-Szia!
–mentem oda hozzá.
-Emily,
emlékszel még erre a játékra. –mondta a csaj.
Feldobott
egy kukoricát és a szájával kapta el.
-Aha.
Hétfő/Sziszi szemszöge/
Elmentünk
egy kastélyba.
-Aszta!
Ez, de gyönyörű! –mondta Molly.
-Fotózd
le magad! –mondta Oliver.
-De
nem!
-Kérlek!
-Hát
jó! –leültem egy székbe és lefotóztam magam.
-Mehetünk?
–kérdezte Eric.
-Persze!
–szálltam ki a székből.
-Apu,
gyere! –húzta Ericet maga után Jake.
-Hova?
-Csak,
gyere! –mentek el.
Eric
szemszöge
-Jake,
lassabban fáj a térdem! –mondtam miközbe kihúzott egy teraszra.
-Ott
van Sziszi!
-Tényleg!
–mosolyodtam el.
-Fotózd
le!
-Minek?
-Apu,
kérlek!
-Hát
jó. –elő vettem az Iphonomat és lefotóztam.
-Milyen
házasságba élni?
-Nagyon
jó. Tudod, van az a tudat, hogy ha valami történik veled, nem leszel soha se
egyedül.
-Eltudnád,
magad mással képzelni?
-Nem.
-Jó
neked apu!
-Majd
neked is lesz majd valakid. De gyere menjünk vissza.
-Oké.
Visszamentünk
Szisziékhez, akik már mentek ki a kastélyból.
-Hé!
Váratok meg minket is!
-Oké.
–mondta Molly.
-Most
mit csináljunk? –kérdezte Jake.
-Menjünk
el vidámparkba! –mondta Emily.
-Ö…
nem jó ötlet! –szavaztuk le.
-Én
elviszlek Kicsim. –mondta Zayn.
-De
amúgy Eric, miért nem jöttök? –kérdezte Emily.
-Félek
a magasságtól.
-És
Sziszi?
-Szerinted?
-Nem
tudom. –mondta Emily.
-Terhes!
–súgtam Emily fülébe.
-Ja.
–mondta megvilágosulva.
-Eric,
leszeretnék ülni! –mondta Sziszi.
-Ti
menjetek a vidám parkba, mi meg addig itt leszünk.
-Oké.
-Majd
utánatok, megyek! –mondta Molly.
-Jó.
-Sziszi,
jól vagy? –kérdezte.
-Nem.
–nézett a földre.
-Gyere,
ülj le!
Mollyval
leültettük egy padra Sziszit.
-Köszi,
menjél a többiek után!
-Jó,
nyugi Sziszi velem is volt ilyen.
Molly
elment, és én meg leültem Sziszi mellé.
-Jobban
vagy?
-Egy
kicsit. Térded?
-Fáj!
-Nézd
itt vagyunk egy izével szembe, bemenjünk és megnézessük? –kérdezte Sziszi.
-Hát
jó lenne!
-Akkor.
-Gyere.
–segítettem föl.
-Írok
egy üzit Emilynek!
-Oké.
„Szia!
Ericnek megnézetjük a térdét! Puszi Sziszi!”
Bementünk
a kórházba.
-Jó
napot! A férjemnek tegnap ki ment a térde, van itt egy orvos aki megnézné? -kérdezte Sziszi.
-Persze.
Beljebb
mentünk és leültünk egy padra.
-Mr.
Saade, kérem fáradjon be!
Sziszivel
bementünk.
-Mi
történt?
-Tegnap
kiment a térdem.
-Aú!
Kérem vegye le a nadrágját, és majd jöjjön ki.
-Jó.
–bementem egy kis fülkébe és levettem a nadrágom.
Kimentem
és egy asztalra kellett föl feküdnöm.
-Megfoghatja
a hölgy kezét.
-Rendben! -Sziszi oda jött hozzám és megszorította a
kezem.
-Ne
haragudjon! –mozgatta meg. –Ezt csak átkötöm.
-Jó.
–átkötötte és aztán felöltöztem és kimentünk, ahol Emilyék már vártak.
-Na?
–kérdezte Molly.
-Csak
átkötötte.
-Akkor
mehetünk? – kérdezte türelmetlenül Emily.
-Persze.
–mondta Sziszi és kézen fogott.
-Óvatosabban.
–mondtam.
-Bocsi.
–mondta Sziszi.
-Nem
baj. –bicegtem le a lépcsőn.
Este
Sziszivel
bementünk a szobánkba.
-Holnap
megyünk haza. –mondtam.
-Igen?
–csókolt meg.
-Igen.
És arra gondoltam, hogy…
-Tudom,
mire gondolsz! –vágott a szavamba.
-Szeretlek.
(…)
-Te
még ebbe mindig jó vagy. –feküdt a mellkasomra Sziszi.
-Te
is.
Reggel/
Sziszi szemszöge/
Amikor
felkeltem még Eric aludt, és a takarót ölelgette arca kipihent volt, és
halványan mosolygott. Néztem- néztem és csak mosolyogtam, de aztán összeszedtem
a cuccainkat és betettem a bőröndökbe.
-Eric,
kicsim jó reggelt! –pusziltam meg a hátát.
-Mmmm,
jó reggelt!
Felöltöztünk
és elmentünk sétálni.
Eric
három képet csinált rólam miközbe a hajamat dobáltam.
-Cuki
vagy! –ölelt át.
Délután
elhagytuk Hawaii-t. Felszálltuk a gépre és pár órán belül otthon voltunk.
LÁTTÁSOMAT
A KÖNNYEIM AKADÁLYOZZÁK… megbotlok. 
