115. fejezet

Sziasztok meghoztam az új részt! :) Jó olvasást Sziasztok :)

 

Vigyázz rám

 

Eric szemszöge /8 óra/

Amikor felkeltem, ránéztem Sziszire aki még édesen aludt.

Hogy én ezt a lány mennyire, de mennyire szeretem. Nem tudom, hogy hol lennék nélküle nem bírnám ki, ha minden reggel az ágyamba egy üres hely fogadna. De az ábrándozásomból, Jake hangja rántott vissza.

-Apu! Ébren vagy?

-Igen. Mi a baj?

-Semmi ezt neked csináltam! –hozott oda egy rajzot.

-Mit ábrázol ez a mestermű?

-Hogy szeretlek, apu.

-Én is! –öleltem meg.

-Mit csinálunk ma?

-Jönnek Sziszi szülei.

-Ma nem jön át Alex bácsi?

-De, azt hiszem délután ő is jön.

-Éljeeeeeeeen!

-Cshhhhhhhhh! Sziszi alszik.

-Bocsi.

-Jó reggelt! –mondta Sziszi.

10 óra

Csöngettek.

-Majd, megyek kinyitom! –mondta Sziszi.

-Te, nem mész sehova! –mondtam. Oda sétáltam az ajtóhoz és kinyitottam.

-Ú! De hideg van! –ugrott a nyakamba Lau.

-Hát az biztos! –pusziltam meg.

-Szia Eric!

-Szia Marie!

-Jó napot Kevin bá!

-Kérlek tegezzél!

-Jó akkor szia!

-Szia Eric! –fogtam vele kezet.

-Sziszi, hol van?

-Bent! –mondtam.

-Oké. –mentek be.

-Kevin, te nem jösz?

-Meg kell várnom, Sziszi nagyiját.

-Aki, már jön is! Csókolom!

-Szia, Eric!

-Hogy tetszik lenni?

-Jól, köszönöm. –ment be.

-Apu. –jött oda hozzám Jake.

-Igen?

-Láttam Reecot!

-Úristen! –vettem föl.

-Mi baj, apa?

-Remélem még semmi, de ezt Sziszinek ne mondd meg.

-Jó!

Sziszi szemszöge

-Kicsim, jól vagy? –jött oda Nagyi.

-Igen, persze. És te hogy vagy?

-Köszi, jól.

-Kicsim, gyere be a hálóba! –szólt Eric.

-Bocsi. –álltam fel az asztaltól.

-Igen, Kicsim. –mentem be.

-Valamit el kell mondanom. –húzott magához.

-Mit?

-Jake, látta Reecot.

Eric szemszöge

-Úristen. –sírta el magát Sziszi.

-Csh… nyugodj meg itt vagyok! Mindig megvédtelek. Nem?

-De mi van, ha most nem tudsz?

-Nem, tudom. De veled vagyok, mindig a szívedbe! Higgy nekem! –csókoltam meg.

-Hiszek. –mondta és letörölte a könnyeit. –De mi van, ha miatta, fogsz meghalni? Eric nem tudom nélküled felnevelni a kicsit.

-Cshh, nyugi nem tesz jót a babának, ha ideges vagy. –fogtam meg a hasát.

-Igaz. Tényleg holnap veled megyünk Mr. Joe-hoz. –puszilta meg az arcom.

-Jaja. Na de menjünk ki.

-Oké.

-Kicsim, mi elmegyünk sétálni, majd még a héten jövünk. –mondta Sziszi anyukája.

-Oké. Sziasztok!

-Apu, jösz játszani?

-Hát….

-Megy! –mondta Sziszi.

2óra múlva Jake megunta a játékot.

-Apu, álmos vagyok!

-Megyek, betakarlak. –mentem vele a szobájába.

-Jó éjszakát, Apu!

-Rózsás álmokat! –betakargattam és megpusziltam a homlokát. –Szép álmokat, Kicsi Királyfi!

Bementem a mi szobánkba, hol Sziszi az ágyon sírt.

-Jól vagy, Kicsim?

-Nem, félek!

-Ne foglakoz vele! Nem fog bántani! Gyere, feküdjünk le!

-Oké.

Mellém feküdt és magamhoz öleltem, hogy biztonságba érezze magát, amennyire csak tudja.

-Szeretlek, Kicsim. –pusziltam meg a fejét.

Tudom, hogy miket nem szeretsz magadon, és ügyelek a számra, hogy nehogy mondjam de van, hogy néha elmondom, de ez csak te vagy. Te és a kicsi dolgaid. –gondoltam magamba és én is elaludtam.

Másnap/ Mr. Joe szemszöge/

Reggel, már Ericék nagyon korán ott voltak.

-Sziasztok! Sziszi ti, hogy vagytok?

-Mi köszi jól!

-Remek akkor gyertek!

Bementünk.

-Eric kérlek vetkőzz le!

-Rendben. –mondta.

-Mit fogsz vele, csinálni?

-Alap, és ultrahang, meg EKG, CT ÉS RTG .

-Aha. 

-Kész vagyok!

-Rendben, akkor kérlek, ülj fel oda. –felült. –És akkor most egy nagy levegőt. … -Úgy! És most még egyet.

-Na? –kérdezte Sziszi.

-Itt nem hallok semmit. Most csinálunk egy CT! –mondtam.

Eric szemszöge

-Figyelj erre semmi szükség, nagyon kedves vagy, de nekem ennyi bőven elég.

-Szerintem, meg fontos az egészséged! –mondta Mr. Joe.

-Áh, jó! –adtam be a derekam. 

Mr. Joe minden szerintem tök fölösleges vizsgálatot meg csinált, és utána haza indultunk.

Este

Sziszi már régen aludt amikor bementem hozzá. Arca mosolygott, de halk szólogatásaimra nem reagált, hirtelen elszomorodott és a nevemet kiabálta. Engem a bűntudat belülről mart szét, hogy ez csak is az én hibám. Szinte fojtogat, de miért? Miért érzem úgy, hogy minden az én hibám? Miért nem segít nekem senki? –ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

-Sziszi, kérlek válaszolj! Nem hagyhatsz itt! –fogtam meg hideg kezét. –Miért te? Nekem kéne ott feküdnöm. –néztem egy hideg fagyos rosszalló kőre, amin a feleségem neve állt.

-Úristen! –töröltem le a könnyeimet.

-Pszt! –éreztem egy meleg lágy érintést az arcomon. –Kicsim! Eric! –rázott fel álmomból. –Jól vagy? –bújt hozzám.

-Igen.

-Miért sírtál?

-Csak rosszat álmodtam. –öleltem meg, és meleg szívvel nyugtáztam magamba, hogy csak egy rossz nagyon rossz álom volt.

-Biztos? –fonta körbe kezét a hasamon.

Kinyílt az ajtó és Jake lopózott be rajta.

-Hát te? –kérdezte Sziszi.

-Nem tudok aludni! –mondta. –Apu, mi a baj?

-Semmi. –néztem le az ágyra. –Semmi. –mosolyodtam el és megcsókoltam Sziszit.

-Gyere, Jake! –mondta Sziszi.

Jake befeküdt mellénk az ágyba.

Sziszi átölelt és megcsókolt ezek után nyugodtan tudtam aludni.

Másnap

Jaket átvittem Emilyékhez mi meg elmentünk sétálni. Egy kis sikárorba voltunk amikor megláttuk Reecot. Sziszi egy üresen hagyott taxiba húzott magával és kezdett vezetni.

-Hívd a rendőröket! –mondta.

-Oké! –hívtam őket és mondtam, hogy kit kövessenek.

Ahogy meghallottam a szirénázást tudtam, hogy minden rendben lesz, de ekkor Reeco elénk rántotta a kocsiját aminek Sziszi neki ment, és felborultunk.

-Úristen jól vagy? –fogtam meg a kezét.

-Persze. –simította végig az arcom. –És te? 

-Kicsit fáj. –mondta miközbe a szemembe nézett.

-Ez az én hibám.

-Cshh! Minden rendben lesz. –nyugtat, de nem hiszek neki.

Kicsatoltam magam és kimásztam a kocsiból és ugyan azt megcsinálta Eric is.

Sziszi szemszöge

-Te jól vagy? –ugrottam a nyakába.

-Igen, és te?

-Igen. –csókolt meg.

-Gyere menjünk haza. -Fogta meg Eric a kezem.

Ahogy lépkedtünk utánunk a város úgy nézett ki mint a filmekbe. 

-Szeretlek! –suttogja.

Nem bírom nem bírom mikor ezt csinálja a szívem a nyakamba dobog. Valami új érzés, félelmetes érzés fogott el. Még nem éreztem csak használtam a szót. FÉLEK!

Mitől? –hangzik a kérdés a  fejembe.

Felvillannak az emlékek, amikor Ericből ömlik a vér, és nem voltam ott.

LÁTTÁSOMAT A KÖNNYEIM AKADÁLYOZZÁK… megbotlok.
Eric elkap, tart és vigyázz rám.

-Gyere, üljünk le! –von magához.

EL SOHA NEM ENGED! 

-Jól vagy? –kérdezi aggódva.

-Igen. –menjünk.

Hazamentünk.

Eric szemszöge

 

Amikor haza értünk Sziszi lefertőtlenítette a mellkasom, ami meg sérült.

-Kigombolhatom? –kérdezte.

-Igen. –csókoltam meg.

Kigombolta az ingem és a sebre nyomta a fertőtlenítős vattát.

-Ssz. –szisszentem föl.

-Bocsi. –simogatta meg az arcom.

-Nem baj! Haza hozom Jaket!

-Oki.

Jaket hazavittem Emilyéktől.

Sziszit az ágyba magamhoz öleltem, és úgy aludtam el.