116. fejezet

Hello-bello! Meghoztam a következő fejezet. 

Fontos infók: 1. December végén, ahogy ez az év is egy történet véget ér. Nem csak a mi életünkbe, de Sziszi Johnson és Eric Saade életében is. 

2. Kérlek ne hagyjatok el, Január első pár napjáig, még csinálom, és írom ezt a blogot. :) ♥   

 Utolsó hónapok

 

7-8 hónappal később

Eric szemszöge 

 

 

Sziszinek a pocakja már eléggé kigömbölyödött és amennyire bírta a terhességet, de most már egyre depisebb.

-Kicsim megyünk vásárolni? –kérdeztem.

-Aha.

Beültünk a kocsiba, és elmentünk az áruházba.

-Eric! –ragadta meg a kezem. –Rúgott! –mondta boldogan.

Az áruház közepén, majdnem elájultam.

-Kicsim! –álltam meg vele szembe és a pocijára tettem a kezem. –Éreztem! –csókoltam meg. 

Az emberek furán néztek ránk, nem értették,, hogy két tehetséges énekes miért kötötte össze az életét és, hogy a 20 éves Sziszi Johnson miért terhes tőlem Eric Saadetől.

-Sziasztok! –támadt le minket pár rajongó.

-Hello! –mosolyogtunk rájuk.

-Kérhetünk autogramot? –kérdezték.

-Ö…persze. –írtunk alá.

-Gratulálok a babához! –mondta az egyik.

-Köszönöm. –mondta Sziszi.

-Csinálhatunk egy közös képet?

-Persze, és ezt vehetitek úgy, hogy egy kis Saade is m ár itt van. –mondtam.

-Igen!

Megcsináltuk a képet, és a lányok elmentek.

-Crazy fan’s attack! –súgtam Sziszinek.

-Ez? Hol van az őrült rajongók támadásától?

-Nem tudom.

Vásárlás után, Mr. Joehoz mentünk.

-Jó napot! Mr. Joehoz jöttünk! –mentem oda a recepcióra.

-Mr. Joe már nem dolgozik itt. –közölték velem  jéghideg hangon.

-Hol van?

-Tegnap nyugdíjba ment!

-De úgy volt, hogy a feleségem amíg meg nem szül itt lesz.

-Sziszi Johnson gyermekének a világra segítésében itt lesz!

-És addig?

-Menjenek a helyetteshez!

-Hát jó!

-Gyere kicsim! –fogtam meg Sziszi kezét.

-Most mi lesz? –kérdezte.

-Hát, Mr. Joe nélkül maradtunk.

-Mrs. Saade kérem jöjjön, és Mr. Saade is!

Felálltunk és bementünk.

-Sziasztok! –hallottunk meg egy ismerős hangot.

-Hát te? –kérdezte Sziszi.

-Dolgozok!

-De…

-Nem mentem nyugdíjba.

-Huh! –nyugodott meg Sziszi.

-Kérlek feküdj le ide!

-Oké! –mondta Sziszi.

Elfeküdt egy ágyon, mellé ültem és felhúztam a pólóját.

-Köszi! –mondta mosolyogva.

Megfogtam a kezét, és a szemébe néztem.

-Na, lássuk csak a kis pocaklakó, mit fejlődött. –ült le Mr. Joe. 

-Ma már megtudod mondani? –kérdeztem.

-Igen ma már tudni fogjuk a baba nemét

 -Ez jó hír! –mosolyogtam Sziszire.

-Eric ülj le arra a székre. –mondta Mr. Joe.

-Oké.

-Szóval, aha … -motyogott magába valamit.

-Szóval? –kérdeztem.

-Kislányotok lesz! –mondta boldogan.

-Ezt nem hiszem… -tőrt ki belőlem a sírás.

-Ez olyan jó! –szorította meg Sziszi a kezem.

-Igen, Kicsim az. –csókoltam meg.

Sziszi felöltözött és elindultunk hazafelé.

-Na mi volt? –robbant ki Emily a házból.

-Kislányunk lesz! –mondta Sziszi boldogan.

-Aha az jó, de én megyek vissza hello.

-Szia.

Bementünk a házba és fáradtan ledobtuk a cuccainkat.

-Kicsim… -simítottam meg Sziszi arcát.

Sziszi szemszöge

-Azt felejts el! –csókolt meg.

Ekkor csöngettek.

Kimentem ajtót nyitni. 

-Szia! –ölelt át Alex.

-Szia! Hogy festek?

-Hát most kedves vagy őszinte legyek?

-Haha. –ütöttem meg a karját.

-Jól van természetesen gyönyörű vagy!

-Köszi! -mentünk be.

-Hey Bro!

-Hey Bro! –ölelték át egymást Ericcel.

-Mizu felétek?

-Semmi.

-Mert amióta Sziszi áldott állapotba van nem igen láttunk titeket.

Eric szemszöge 

-Tudom, bocsi.

-Mondtam én egy szóval is, hogy baj?

-Nem. –nevettem el magam.

A beszélgetés alatt a Musso család jött át.

-Alex bácsi! –rohant be Jake.

-Szia! –kapta fel.

-Ó! Sziasztok! –jött ki Sziszi a konyhából. 

-Szia! –köszönt Molly. –Aszta, de szép a pocid. Hány hetes vagy?

-30.

-Már rúgott?

-Igen. –mondta Sziszi.

-Apu? –kérdezte Jake, aki az ölembe ült.

-Igen?

-Most már elmondod, hogy mi az a seb itt? –húzta végig az úját a hegen.

Ránéztem Mollyra és Sziszire akiknek a szemükből azt olvastam ki, hogy mondd.

-Szóval… -húztam magamhoz. –Még régebben bajba kerültem, és egy bácsi megakart ölni, és egy kést ide szúrt. –húztam végig a kezét a sebhelyen. –Ezek után kórházba kerültem, ahol a sok doktor bácsi megműtött és összevarrta.

-Most már értem apu! –ölelt át. –Fáj?

-Néha egy kicsit, de elviselhető. –Jake átölelt és elkezdett sírni.

-Hé! Itt vagyok!

Ekkor megint nyílt az ajtó és  a csipet-csapat azaz Emilyék jöttek át, és J-son is csatlakozott hozzájuk. 

J-son a  Hearts In The Air rappere

-HÉ! –jöttek be.

-Sziszi, aszta! Gratulálok! –mondta J-son.

-Köszi.

Sziszi leült mellém. Átkaroltam és Ő a fejét a vállamra döntötte.

Nem mozdult csak bámult le maga elé.

-Sziszi jösz? –kérdezték a csajok tőle.

-Persze.

-Itt hagysz? –kérdeztem sértődve. 

-Nem. –nyomott egy bohókás csókot az  ajkaimra.

Felállt és bementek a szobánkba.

Oliver

-Eric, milyen kispapának lenni? –kérdezte Oliver.

-Majd még csak leszek, ha megszületik a lányunk.

-A lányotok? –kérdezte Alex meghatódva. –Emlékszel, amikor Barney tesóssági törvényeit csináltuk?

-Ó! Igen! Közös gyerek! –elnevettük magunkat.

-Hiányozni fog!

-Nekem  is!

-Ó csajok, majd nem sírok! –mondta Zayn.

-Haha! –elnevettük magunkat, és lehuppantunk a kanapéra.

-Apu?

-Igen Jake?

-Mit csinálhatok? Nézhetek mesét?

-Igen, gyere.

Bementünk a vendégszobába, ahol a laptopom volt.

-Mit szeretnél megnézni?

-Micimackót!

-Oké. –megkerestem neki a filmjeim között. –Szólj, ha baj van vagy kell valami? Tudod, hogy kell leállítani?

-Igen, és oké.

Kimentem a srácokhoz.

Sziszi szemszöge

-Nézd, hoztam neked egy cuki macit. –mondta Molly.

-Jaj, köszi! –öleltem át.

-Mi lesz kislány vagy kisfiú? –érdeklődött Mimi. 

-Kislány. –néztem a pocimra.

-Ha terhes leszek, akkor én is akkora leszek, mint Sziszi? –kérdezte Emily.

-Hé! –löktem le az ágyról.

-Au. –ült föl.

-Megérdemelted?

-Igen.

Már egy csomó ideje beszélgetünk, amikor bejött Zayn.

-Molly, Oli üzeni, hogy Jake elaludt itt, majd holnap visszajöttök érte, és, hogy ti meg mennétek.

-Oké, Sziasztok, jó éjt!

-Sziasztok, jó éjt. –ölelték át egymást Erickel.

Elmentek Mollyék.

-A francba nekem indulnom kell! –mondta Alex.

-Hova? –kérdezte Eric. 

-Szerinted? –kacsintott.

-Ó! Vigyázz a lányra! –mondta miközbe átölelt.

-Igenis, apu! –köszönt el Alex.

-Hát ketten maradtunk! –csókolt meg.

Eric szemszöge

Sziszit átöleltem.

-Énekelhetek?

-Kinek?

-A kishölgynek a pocidba?

 -Hát jó, de előbb menjünk el fürödni.

-Oké.

Beálltam a zuhanyba és csináltam egy kellemes langyos vizet.

Gyorsfürdés után elmásztunk az ágyig és lefeküdtünk.

-Szeretlek, Sziszi. –pusziltam meg.

-Nem érzem jól magam. –mondta szomorúan.

Nagyon megijedtem, nem Ő nem szokott ilyet mondani.

-Mi a baj Kicsim? –fogtam meg a kezét. 

-Hányingerem van.

-Gyere…

-Hova?

-Ez hányadik hónap?

-Hetedik.

-Akkor még nem Sziszi nem lehet a kicsi kora szülött.

-Nyugi, Eric már csak amúgy is pár hetem van hátra.

-Várj, megnézem a naptárt. 

-Állj le! Jól vagyok.

-Húh! Kimegyek a telefonomért.

-Oké!

Kimentem a nappaliba és felhívtam anyumat.

-Szia, Kicsim! –vette fel. –Hogy vagytok?

-Szia, Anyu! Lehet egy kérdésem?

-Igen.

-Sziszinek, volt egy-két perces fájása, most akkor szülni fog?

-Nem, Eric de már nincs olyan sok ideje, kb. még 4 hét, ugye?!

-Igen, anyu.

-Nem még nem fog szülni, majd ha a nap 24 órájába fog fájni mindene, akkor menjetek Mr. Joe-hoz.

-Köszi, Anyu.

-Szívesen, Szívem! És te, hogy vagy?

-Hát, annyira nem jól.

-Mi a baj?

-Nem tudom, fáj a mellkasom meg a fejem, de nem szeretném elmondani Sziszinek, mert nem akarom, hogy izguljon miattam.

-Szerinted nem fogja észre venni? Ő aki azt is észre vette, hogy valami nincs rendben ahogy becsuktad a szemed?! Mond el neki, nem fog izgulni, erős lány túl teszi, magát. És, hogy fáj?

-Hát, mint aki, egy jó kis náthát összeszedet! 

-Akkor, ne mondd neki! Kúráld ki magad! Leteszlek. Jó éjt Kicsim! –puszilt a telefonba.

-Neked is Anyu! –küldtem neki én is egy puszit. Letettem a telót és visszamentem Sziszihez, aki már megint elaludt.

-Jó éjt, Kicsim! –bújtam hozzá és átöleltem. –Szeretlek!