120. fejezet

Hello-bello! Boldog Karácsonyt! Túl éltük a világ végét.

Eric 21-kén tweetel nekünk: We’re still alive… ;)

Itt van Sziszi Johnson és Eric Saade szerelemi történetének utolsó része.

De nyugi január elejétől fogom hozni a következő történetet 

Kérlek ez alatt a párhét alatt ne hagyjatok el engem 

 

Visszatekintés az időben

 

3 évvel ezelőtt Eric szemszöge

Melodyval elutaztunk Angliába, Sziszi szüleihez. Jöttek velünk Emilyék Mimiék, Alex a táncosok és J-son és a Musso family is .

-Jaj, de cuki! –vette ki Emily kezéből Melodyt amikor megérkeztünk.

 

 

-Hogy hívják? –kérdezte Tom.

-Melody Hope Saade. –mondta Sziszi.

-Gyönyörű neve van. Remény de miért? –kérdezte Kevin.

-Mert Ő a mi reményünk. –pusziltam meg Sziszi arcát.

-Igen. 

-És ki ez nagy fiú ott hátul? –kérdezte Marie.

-A fiam, Jake.

-Sziszi, Eric! –szaladt le Laura a lépcsőn. –Ayala?

-Ő is itt van az egész családom, jött látni szerették volna Londont. –mondtam.

-Aha. –jött be Apum.

-Olyan, jó hogy itt vagytok! –mondta Marie. –Gyertek enni! –mondta és bevezényelt minket a nappaliba, ahol Sziszi családja is ott volt.

-Úristen! –kapta a szája elé a kezét. –Köszi anyu! –ölelte át.

-Ne nekem köszönd, ha nem Ericnek. –mondta Marie.

-Szívem, ezt te csináltad?

-Lécci meg fogod a kicsit? –adtam át Zaynek Melodyt. –Igen.

-Köszi. –ugrott a nyakamba. –Köszi. –fogta meg az arcom és megcsókolt.

-Nagyon, de nagyon szívesen. Kicsim. –tettem le a földre.

-Itt hogy férünk el ennyien? –hallottam meg a hátam mögül Norah hangját.

-Ez egy nagy ház. –mondta nevetve Sziszi.

-Igen, az.

-Ehetnénk már? –kérdezte Emily.

-Hát persze. –ültünk le.

-Melody, kérlek ne köpd már rám a kaját. –mondta Sziszi.

-Megetessem én? –kérdeztem.

-Aha. –mondta és átült a helyemre.

Melody nekem egyből megevett mindent, és nekem is sikerült ennem. Vacsora után a nappalba mentünk. Ahol lefeküdtem a földre Melodyval a kezembe. A mellkasomra ültetem és a karját fogtam. Melody a számat fogta, és rám mosolygott.

Kicsit később bejött Sziszi Melody rá kapta a tekintetét és így megtudtam puszilni a hasát, amire felnevetett.

-Jaj de kis aranyos! –nézett föl Emily az Iphonja társaságából.

-Elvihetem lefektetni? –kérdezte Sziszi.

-Igen. –vette el tőlem mosolyogva.

-Ki jön pancsizni? Hát te virágom. Pancsi…. Pancsi! –mentek el.

-Hogy bírjátok? –kérdezte Molly. 

-Ú! Hát ha tehetném egész nap velük lennék. –mondtam, ekkor Sziszi kutyusa az ölembe ugrott. –Hát, szia Miszty. –simogattam meg a kutyust. 

Pár óra múlva

Bementem Sziszihez.

-Kicsim. –húztam magamhoz és egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira.

-Szívem! –csókolta végig a nyakam.

-Úgy szeretlek!

-Én is.

-Melody, hol van?

-Mollyék szobájába.

-Kívánlak. –kaptam fel.

-Hé! Eric! –kapaszkodott a nyakamba.

-Igen? –néztem rá.

-Őrült vagy.

-Társra vágyok én is kérlek értsd meg. Gyere őrült! –csókoltam meg.

-Elhiszem. –ekkor rá estünk az ágyra. –Bezárom az ajtót. –nyúlt volna a kulcsért, de nem hagytam. –Eric kérlek! Ránk törnek. –mondta nevetve.

-Hát jó.

Bezárta az ajtót és visszajött hozzám.

-Úgy hiányoztál. –nyomtam egy puszit az arcára.

-Te is. –ült a combomra.

…

Sziszit magamhoz öleltem és puszilgattam, amíg ő aludt.

-Szeretlek, Kicsim. –mondtam és elaludtam Sziszit ölelve.

Másnap December 24. /Eric nagyijának szemszöge/

Reggel én keltettem Ericet és Sziszit. Halkan benyitottam hozzájuk.

Sziszi az unokám mellkasán aludt. Eric meg az egyik kezével Sziszit ölelte, és az arcát a párnájába fúrta.

-Édeseim. –pusziltam meg Eric homlokát. –Sziszi. –símotottam végig a karján, hátha felébrednek, de nem.

-Eric, jó reggelt!

Eric nehezen nyitotta ki a szemét, de azonnal visszacsukta.

-Szia, Nagyi! –törölte ki az álmot a szeméből. –Felülnék, csak Sziszi rajtam alszik.

-Tudom. Csak azért jöttem, hogy gyertek, mert fát díszítünk.

-Sziszi. –simogatta meg a lány hátát.

-Igen? –nézett fel Eric karjaiból. –Szia. –lecsúszott Ericről.

Eric felült. –Jó reggelt nagyi! –adott két puszit.

-Neked is Szívem.

Ezzel kimentem.

Sziszi szemszöge

Eric visszafeküdt mellém.

-Kicsim. –csókolt meg. –Nem megyünk le?

-De, csak vegyünk fel valamit.

-Oksi.

Felöltöztünk, és Eric a kezébe vitt le az emeletről.

-Jó reggelt! –köszöntünk.

-Sziszi, itt van Melody. –adta a kezembe Emily.

-Köszi. De leteszem játszani.

-Apu! –ugrott Eric nyakába Jake.

-Szia, Kisherceg!

-Eric! –ment oda hozzá Norah.

-Igen?

-Csinálunk egy közös képet? 

 -Persze. –megcsináltuk a képet. –Szép vagy hugi! –öleltem meg.

-Oppa Gangam Style. –jött le Alex és Edin a lépcsőn.

(Gangam Style)

Eric szemszöge

-Alex le fogtok esni. –mondtam.

-De hogy fogunk.

-Itt van a karácsonyfa! –jött be Kevin. 

ALEX TAYA EDIN

-Akkor díszítsük! –hozta le a díszeket Apu.

Feldíszítettük a karácsonyfát.

-Hagyd rakjam fel én a csúcsára a díszt! –mondta Ayala.

-Jó. –vettem a nyakamba.

-Köszi! –rakta fel a díszt.

-Eric, gyere egy kicsit. –hívott föl a szobába.

-Igen, Kicsim? –bújtam hozzá.

-Kérlek, hagyjál! –tolt el magától.

-Megbántottalak? –mentem volna oda hozzá, de eltolt magától.

-Eric, van egy rosszhírem.

-Mi az kicsim?

-Reecot megszökött, és nem tudják, hogy hol van, csak egy listát találtak azokkal a nevekkel akiket meg akar ölni, és ott vagyok köztük meg Jake is.

-Ez szörnyű! –zártam a karomba Sziszi.

-Nem akarom ezt. –kapaszkodott a karomba.

-Cshh! –puszilgattam meg.

-Rettegek. –simult hozzám.

-Nem kell veled vagyok. –vettem le a pólómat.

-Jaj, Eric! –potyogtak rám a könnyei.

-Kérlek, próbálj meg, meg nyugodni! –ültünk le az ágyra. –Hercegnőm!

-Nem, Eric nem vagyok hercegnő! Ők csak a mesében léteznek, és én ezt már régen, tudom, hogy ahol mi élünk az a valóság, és erre akkor jöttem rá … akkor jöttem rá… amikor majdnem elveszítettem az életemet. –bújt hozzám.

-Szertelek Sziszi, és nem engedem, hogy bármi is történjen velünk. Érted? –öleltem meg.

-Igen, értem.

-Sziszi, nem fog semmi se történi mert megvédelek.

-Köszönöm, úgy szeretlek.

-Én is, Kicsim. –átült az ölembe és a fejét a mellkasomnak támasztotta, és én megpróbáltam elringatni, hogy megnyugodjon.

-Nem megyünk le? –kérdezte.

-Ha leszeretnél, menjünk.

-Oké. –állt fel.

Szenteste /Sziszi szemszöge/

-Sziszi gyönyörű vagy! –csókolt meg Eric.

-Köszi. Ezt, de imádom! –mosolyogtam.

-Mit, Kicsim? –húzott magához.

-Zoknipulcsi! –néztem Eric szemébe. 

-Haha! Ne célozgass! –csókolt meg.

-Walid, Eric gyertek egy közös képre. –szólt Marlane.

-Most el kell mennem! –hagyott ott.

Eric szemszöge 

Oda mentem apuhoz, akivel egy közös képet és csináltunk, és utána oda állt mellém anyu és az egész családom. 

-Eric, Lina egy közös kép. –szólt Marie.

-Oké. –mentem oda a nővéremhez. 

Megcsináltuk a képet.

-Gyerekek szerintem ajándékozunk! –mondta Sziszi nagyija.

-Oké.

Körbe álltuk a karácsonyfát, és elindult a „Csendes Éj” című dalocska. Sziszi későn futott le.

-Gyere! –nyitottam meg a kört.

-Köszi. –simult hozzám.

-Sziszi, Eric, fogadjátok sok szeretettel ezt a kis ajándékot tőlünk. –mondta Molly.

-Köszönjük! –öleltük meg őket.

Emily szemszöge

Mimivel kifutottunk az előtérbe és felvettünk egy-egy miki sapit.

-Meglepi! –futottunk be nagy adag hóval és mindenkit megdobáltunk.

Sziszi nagyija, Melodyval elfordult.

-Fejezzük be azt ajándékozást, és utána kimehetek játszani! –mondta Anya.

-Apró gömbök a faágon, a csillagszórót imádom! –mondta Sziszi maga elé meredve.

-Hé! Jól vagy? –ölelte meg Eric hátulról.

-Folytassuk! –mondta Zayn, és felkapott.

-Gyere, Eric tangózunk. –mondta Alex.

-Ne! –nevetett Eric.

-Á! Kicsim! –csókoltam meg.

-Szeretlek! Emily itt van az ajándékod. Boldog karácsonyt!

Kinyitottam.

-Á! Úristen! Köszönöm! –sírtam el magam. –Zayn itt van a te karácsonyi ajándékod is! –adtam át neki.

-Köszi, Kicsim!

Eric szemszöge

Sziszi a fa alól felvette az én nevemmel ellátott csomagot.

-Boldog Karácsonyt! –adta át.

-Köszönöm. –mosolyodtam el, és átvettem. –Lehet, hogy ez nem ekkora érték, de az életemet hozzád kötöttem. Boldog Karácsonyt, Kicsim.

Sziszi kinyitotta az ajándékomat, amibe egy mágneses szív nyaklánc egyik fele volt.

-Hol van a másik fele? –kérdezte.

-Nálam. -raktam a nyakamba. 

-Eric, úristen, de szép ez a kép! Köszönöm! –csókolt meg.

Mimi szemszöge

-Mimi, nagyon boldog karácsonyt! –csókolt meg Liam.

-Köszi! –vettem el tőle.

-Tetszik?

-Nagyon! –mosolyogtam rá. –Liam, neked is boldog karácsonyt! 

Ajándékozás után kimentünk az udvarra.

-Nagyi, vigyázol Melodyra? –kérdezte Sziszi.

-Igen, menj Kicsim. –ölelték át egymás.

-Alex, nézz ide! –mondta Eric.

-Mi van? –kérdezte és erre Eric az arcába dobot egy csomó havat.

-Ez nagyon vicces volt! –kezdtek futkosni.

Pár perc ön feledt játék után, be lettünk hívva vacsorázni.

-Gyertek enni!

-Oké! –szaladtunk be.

Sziszi Eric és Melody közé ült, Emily Zayn és a szülei mellé. Nagyon sokan voltunk az asztalnál, és a házban is. Nagyon családias hangulat, volt nevettünk, beszélgettünk és zenét hallgatunk.

Eric szemszöge

Sziszi vacsora közbe, többször is meg fogta a lábam.

-Mi baj? –kérdeztem suttogva.

-Semmi, csak szeretlek.

-Én is Kicsim! –pusziltam meg az arcát.

Befejeztük a vacsorát.

-Kimegyek cigizni, valaki jön velem? –kérdezte Zayn. 

-Én megyek! –mondta Edin.

Taya sírva szaladt el az asztaltól.

-Menj, utána! –mondta Sziszi.

-Jó.

Szaladtam a táncosom után.

-Taya, állj meg!

De a lány nem hallgatott rám.

-Taya! –rohantam utána, de csak ment és ment a saját feje után.

-Taya! Hé!

Minden álmom ez volt, hogy karácsonykor Londonba a táncosommal kergetőzek, egy téli hideg éjszakán.

Taya átrohant az úton.

-HÉJ! –ordítottam rá.

Megállt, és visszafordult.

Lelépett az útról

Gyorsan átfutott hozzám. 

ALEX ERIC TAYA

-Basszus, Taya! Ezt miért kellett?

-Nem tudom. –mondta zavartan.

-Taya, végig rohantam miattad, egész Londont. Ne bosszants!

-Ne haragudj!

-Nem haragszom, csak tudod nem értelek.

-Menjünk vissza!

-Ez egy jó ötlet.

Félóra gyaloglás után visszaértünk.

-De jó, hogy itt vagytok! –futott oda hozzánk Sziszi. –Taya, minden oké?

-Igen.

-Eric?

-Igen?

-Jól vagy?

-Igen, csak mennék zuhanyozni.

-Akkor menjél.

-Nem jösz velem?

-Majd, ha megfürödtél fönt a tied vagyok! –nyomott egy csókot a számra.

-Oké.

Bementem és megengedtem a meleg vizet. Kezemet a falnak támasztottam, és végig fojt az arcomon a víz. Ekkor valaki bejött a fürdőbe. 

-Nyugi, csak én vagyok! –mondta Sziszi. –Kérdezhetek valamit?

-Igen. –húztam el az ajtót. 

De ekkor beleszúrt a fájdalom a mellkasomba.

-Ssz!

-Jól vagy? –kérdezte Sziszi.

-Igen, most már. Mit szerettél volna kérdezni? –néztem a szemébe.

-Hogy mikor leszel, kész?! –nyomott egy puszit a vizes arcomra.

-Hát várjál, még egy kicsit! –simítottam végig az arcát.

-Oks. –ment el.

Amikor felmentem Sziszi még a saját kis zugába készülődött. Befeküdtem az ágyba és vártam, hogy mikor jön ki. Felhúztam a térdem és a könyökömön támaszkodtam.

Amikor kijött rá mosolyogtam, és felültem.

-Kicsim! -fogta meg a csuklóm és a párnába nyomta.

Sziszi szemszöge

Az ágyról a két legszebb szem pár nézett vissza rám mosolygósan.

-Szertelek! –hangján érezni lehetett a hevültséget, és a vágyat.

-Én, is! –haraptam az alsó ajkába.

Eric maga alá kényszeríttet, de csak nevettem rajta. Egyik kezemet a nyakára tettem. Kezével az enyémet fogta.

Rám feküdt.

-Nehéz vagy. –csókoltam meg.

-Mennyire?

-Nagyon!

-Sorry! –csókolt meg.

(…)

Másnap/ az indulás előtt 2órával/

Amikor lementem a nappaliba Eric az ágyon feküdt.

-Miért, vagy feketébe? –öleltem meg.

-Ma van, hogy papám meg halt két éve.

-Kicsim!

-Úgy sajnálom, hogy megcsaltalak Tone-nal. –ült föl, és átölelt.

-Nem baj! –öleltem meg.

-Sziszi, Eric! –rohant be Emily.

-Igen?

Eric szemszöge

-Melody, megszólalt! –mondta boldogan.

-Mit mondtál, te kis tündér? –kérdezte Sziszi.

-Gaga. –mondta és közbe rám mutatott.

-Mondd, hogy A-pa! –vettem át.

-A-pa.

-Apa?

-Gaga.

-Te lányod! –csókolt meg Sziszi.

-Tudom, és büszke vagyok rá.

-Indulnunk kell! –mondta Apa.

-Jó volt itt lenni, köszi mindent. –köszöntünk el, és kimentünk a reptérre, ahonnan az út Svédországig vezetet.

Otthon

Melodyt lefektettük aludni. Sziszi mellém ült a kanapén az ölembe húztam, és a hasára tettem a kezem amíg ő a lábamat simogatta.

-Ki szeretnél menni a temetőbe?

-Igen.

Sziszi áthívta Emilyt, hogy vigyázzon Melodyra, amíg mi nem vagyunk otthon.

15 perc kocsikázás után meg is érkeztünk.

Elmentünk a sírhoz.

-Hiányzik? –szorította meg Sziszi a kezem.

-Igen. –mondtam és egy mélylevegőt vettem. –Menjünk. –törtem meg a csendet.

-Oké.

Amikor kimentünk a kocsink hűlt helyét találtuk.

-Ezt nem hiszem el. –dőltem nevetve a falnak.

-Gyere menjünk. –fogta meg a kezem Sziszi.

-Oké.

Ahogy mentünk próbáltam grimaszokat vágni az élethez.

-Hagyd már abba! –mondta Sziszi.

Amikor haza értünk a kocsim az udvarba állt.

-Ezt, hogy?

-Szereztem neked egy kisállatot karácsonyra, akit úgy hívhatsz, hogy picsa, és vele csináltattam meg!

-Ki találom, hogy Taya volt az?!

-Igen! –szállt ki Taya a kocsiból.

-Hát ti milyen viccesek vagytok!

Taya elment.

Bementünk a házba ahol Sziszit a falnak toltam.

-Ugorj! –mondtam a lábát a derekam köré fonta.

-Látszik, hogy tornász is voltál. –tartottam az egyik kezemmel. Sziszi meg fogta a nyakamat, és én az övét csókolgattam.

-Menjünk föl javasolta.

-Oké.

A lépcsőn Sziszi megtanult hátrálni magas sarkúba. Amikor felértünk be estünk az ágyba. 

-Úgy szeretlek, majd meg eszlek. –harapott az ajkamba.

-Én is Kicsim.

(…)

-Jó éjt, Kicsim. –bújt hozzám.

-Gyere feküdj a mellkasomra.

-Oké.

-Jó éjszakát kicsim! –csókoltam meg, és átöleltem.