117. fejezet

Sziasztok! Most előbb hoztam ezt a fejit, és azt hiszem tudjátok, hogy mit jelent már az utolsó két rész írandóba van. De addig is olvassátok :) 

 

 Utolsó hónap és az első két év

Sziszi szemszöge 

Mr. Joe azt mondta, hogy az utolsó pár hétbe, maradjak az ágyban. Szörnyű volt!

-Kicsim! –jött be Eric. –Tudod, van annak némi előnye, hogy folyamatosan fekszel.

-Nem, Eric addig nincs szex amíg meg nem születik a baba.

-És a fül-orr-gégész mit mondott? –cirógatta meg az arcom.

-Haha! Nagyon vicces. –csókoltam meg.

Eric szemszöge                       

Kint ültem a nappaliba, amikor Sziszi sírását hallottam meg.

-Mi a baj? –rohantam be.

-Á! Szülni fogok! –mondta.

-Úristen! Hol a kocsi kulcs! –túrtam a hajamba.  

-Ne azt keresd! Hívd a mentőket!

-Oké.

A mentők pár perc múlva itt voltak és elvitték Sziszit. A saját kocsimmal kb. a mentőautó sebességével mentem. Zaynék több végtaggal kapaszkodtak, mint ami kinőtt belőlük.

-Eric, lassabban! –mondta Emily.

-Nyugi! Itt vagyunk. –pattantam ki a kocsiból, és rohantam be. 

-Szia Magda! –köszöntem a recepción.

-Állj meg, Eric! –szaladt oda hozzám.

-Mit csináltam? –kérdeztem.

-Semmit, de Sziszi azt kérte, hogy ne menj be! Nyugi, ülj le itt!

-De…

-Gyere, ülj le oda! –mondta Zayn.

-Hát jó. –ültem le.

5 óra múlva

Még mindig kint ültünk amikor egy nővérke jött ki egy kis babával a kezében.

-Mr. Saade, itt van a kislánya. 

-Úristen! De szép!

-Mi a baba neve?

-Melody Hope Saade. –simítottam végig a lányom arcán.

-Köszönöm.

-Sziszi, hogy van?

-A körülményekhez képest jól.

-Körülmények?

-Mr. Saade nyugodjon meg. Mrs. Saade most szült. Jól van!

Bementem Sziszihez, aki csendesen feküdt. 

-Kicsim. –csókoltam meg.

-Szia!

-Hogy vagy?

-Jól, köszi. –csukta be a szemét.

-Kicsim, nekem mennem kell! –fogtam meg a kezét.

-Jó éjt!

-Neked is.

2 héttel később

Sziszit és Melody Hope Saade-t haza engedték a kórházból.

Mindenki csak babázott.  

-Emily, lécci ne legyen baja. –mondta Sziszi.

-Nyugi van! –dobta föl.

-Úristen! –vettem el tőle.

-Hé!

-Bocsi, de nincs más választásom. –ültem le vele, és átadtam Sziszinek.

Kivágódott az ajtó és Jake rohant be rajta.  

-Apu! Szia.

-Szia, Jake. Szeretnénk neked valakit bemutatni.

-Kit?

-Hát őt!

-Jujj, majd megtanítom focizni, meg majd együnk leszünk sarasak.

-De a neve Melody Hope Saade.

-Nem babázok vele!

-Nem kértük. –mosolyogtam.

-Na, apu!

-Oké. Jól van.

-Elviszem lefektettem. –mondta Sziszi.

-Várj megyek veled.

-Akkor sziasztok mi mentünk. –mondta Zayn.

-Oké.

Sziszivel bevittük a kicsit a fürdőszobába.

-Olyan szép. –ringattam, amíg Sziszi megcsinálta a vizet.

-Tiszta te! –mondta Sziszi mosolyogva.

-Nem is. Szőke haja van.

-A mi kis hajas babánk. –mondta Sziszi.

-Ugye meg se fordult a fejedbe, hogy elvetesd?

-Természetesen, nem! Mindenkinek joga van az élethez még egy pár centis magzatnak is. Igaz Kicsim? –csikizte meg Melodyt, mire a kishölgy elnevette magát.  –Miért ilyet feltételeztél rólam?

-Nem kicsim de hogy is. –csókoltam meg.

-Akkor jó.

Fürdetés után Melodyt mentünk elaltatni.

-Hozzak neki tejet? –kérdeztem.

-Nem köszi megoldjuk mi. Igaz kicsim?

-Akkor én megyek zuhanyozni.

-Jó menjél csak.

Lementem zuhanyozni, és végig az járt a fejembe, hogy ha Sziszit elveszíteném én abba belehalnék.

Fürdés után, ahogy mentem föl Sziszi a babának énekelt.

-Csiribiri csiribiri
zabszalma-
négy csillag közt
alszom ma.
Csiribiri csiribiri
bojtorján-
lélek lép a
lajtorján.
Csiribiri csiribiri
szellő-lány-
szikrát lobbant,
lángot hány.
Csiribiri csiribiri
hűlt katlan-
szárnyatlan szállj
sült kappan!
Csiribiri csiribiri
lágy paplan-
ágyad forró,
lázad van.
Csiribiri csiribiri
zabszalma
engem hívj ma
álmodba. –végig hallgattam a dalt és bementem, de ekkor már sikerült Melodyt elaltatni.

-Gyere! –fogtam meg Sziszi kezét, és az ágyhoz húztam.

-Mit szeretnél? –kérdezte.

-Feküdj mellém. –néztem rá.

-Oké. –feküdt le.

Felemeltem a kezem.

-Kérlek, feküdj a mellkasomra.

-Ahogy akarod. -feküdt rá.

-Szeretlek. –suttogta.

-Én is. Jó éjt!

-Neked is.

2 évvel később

Holnap lesz Melody 3. éves.

-Eric! Kész vagy?

-Igen, mehetünk.

-Apu, hova megyünk? –kérdezte Melody.

-Edző terembe én erősödöm, ti meg néztek.

-Az jó!

-Tudom. –mosolyogtam rá.

Edző terem

-Hello! –jött oda Chris. –Jaj, de cuki! Tiétek?

-Igen a mi kislányunk. –mondta Sziszi.

-Mi a neve? Eric te addig öltözz át.

-Oké.

Sziszi szemszöge

-Melody Hope Saade.

-Hát, szia én Chris Morgen vagyok.

-Kész vagyok! –jött ki Eric.

-Oké. Akkor kérlek oda ülj le!

Eric szemszöge

-Ezek hány kilósak? –vettem fel két súlyzót.

-Sokak.

Miután az ülve gyakorlatokat meg csináltam, lekellett feküdnöm. 

-Rakd már keresztbe a lábad és úgy nyomd!

-Oké.

A kemény edzés után hazamentünk és egy mesefilmet néztünk meg Melody kívánságára. 

Másnap Melody szülinapja

Reggel Sziszivel egymást ölelve keltünk.

-Jó reggelt! –csókolt meg Sziszi.

-Neked is! –néztem a szemébe.

-Mi a baj? –kérdezte.

-Anyu, Apu! –jött be Melody.

-Igen. –ültem föl.

-Idejöhetek?

-Hát persze. Boldog Szülinapot Kicsim! –öleltem át.

-Köszi, apu, és anyu! –ölelt át minket.

Pár óra múlva

Átjöttek Emilyék.

-Boldog Szülinapot! –köszöntötték fel.

-Áááá köszi Emily néni.

Miközbe ettük a tortát megszólalt a telefonom.

-Bocsánat! –álltam fel.

Kimentem a nappaliba.

-Szia, Tom! –vettem fel.

-Szia, emlékszel a turnédra?

-Igen?

-2hét múlva indul.

-Hogy mi? Tom nekem családom van.

-Eric… -hallottam meg Sziszi hangját.

-Tomas, kérlek! 

-Sajnálom! –nyomott ki. 

-A francba! –ültem le.

-Mi a baj? –kérdezte Sziszi.

-Két hét múlva indul a turném.

-Ez csodás hír! –ölelt át.

-Nem az, itt kell hagynom titeket.

-Majd beszélünk skype-on.

-De az nem olyan.

-Gyere, inkább most menjünk ünnepelni! –állt föl mellőlem.

-Oké. –mentem utána. 

Melody szülinapja után a napok csak úgy pörögtek, még mi előtt elmentem volna utolsó nap elmentem vele sétálni.

-Kicsim, gyere ide! Nem fogok utánad futkosni.

-De, apu, gyere máááááááááár! –húztam magával a kezemet.

-Hát, jó! –adtam be a derekam.

2 óra múlva hazamentünk.

-Jó éjt kicsim! –adtam neki egy jó éjt puszit.

-Neked is, Apu!

 

Kimentem Melody szobájából és a sajátomba vonultam. Amikor beléptem azt láttam, hogy Sziszi kézen áll és utána lement hídba egy kézzel.

-Aszta! Gratulálunk a művésznőnek! –tapsoltam meg.

-Köszönöm. –ugrott a nyakamba, és hátra felé lehajolt és megfogta a padlót.

-Ha, még egyszer ezt csinálod én megeszlek! –nevettem el magam.

-Oké. –harapott az ajkamba. –Nézd mit találtam! –mutatta a telóján a képet.

-Ez az amikor megcsináltattam a tetkómat. 

-Ez meg az amikor nem hagytalak zuhanyozni.

-Emlékszek. –csókoltam meg.  –Nem akarok holnap elmenni! –öleltem át.

-De, sajnos muszáj! –csókolt meg. –Jó éjszakát, Kicsim.

-Jó éjt! –bújtam mellé.

Másnap reggel indulhatok, és hónapokig nem látom őket.