121. fejezet

Itt van az utolsó fejezet! Köszönöm, hogy olvastátok a történetet. Remélem okoztam szép perceket az írással. Január vége fele indul a következő történetem, aminek a linkjét kiteszem ide.

Ne haragudjatok, hogy ilyen sokat kell várnotok, de az egészet át kell szerkesztenem egy kis segítséggel. Maj januárban jelentkezem!

Boldog Új Évet! 

Puszi :)

  

Prológus

Zayn: Visszaállt a One Direction-ba és meg csinálták az új videó klippjüket a „Live While We’re Young-ot”. Emilyvel megszületett a közös gyerekük

Tony.

Emily: Mimivel összeállt és most ők törnek világhatalomra. Megszületett az első gyerekük és rá egy félévre megint terhes lett és egy kislánynak adott életet. Akinek a neve Wendy lett.

Liam: Vissza állt a bandába, és elkezdtek új dalokat írni és meg jelent a Take Me Home albumuk.

  

Mimi: Nem történt velük olyan sok minden még nem állt arra készen, hogy gyerekeket vállaljon. 

Molly: Jót tett neki az új kapcsolat és Jake aki már gimibe készül és a tanulásnál jobban lekötik a lányok, szokták mondani, hogy apja fia ez itt ennél a kombinációnál igaz. Oliverrel boldogan élnek.

 

Mr. Joe: Nagyon megnyugodott, hogy Eric épségbe felépült, és hogy csak a rutin vizsgálatokra jár vissza.

 

Jess: Josh-sal boldogan élnek, Jess elindult az indul a risza válogatásán és megnyerte Rocky Blue szerepét és a legjobb barátnője Bella pedig Cece Johnson szerepét.

Emily énekelte fel a sorozat főcím dalát.

„Shake it up” 

BELLA THORNE

 

Eric: Természetesen boldogan él Cecília Johnsonnal. Szerencsére elkerülte a veszélyes dolgokat, és így többet nem került kórházba. Egy ideig dalszöveg író volt, de rájött, hogy Őt nem erre teremették. Elvégezte az építészeti egyetemet, és most egy cégnél dolgozik vezetői beosztásba, ilyen Barney Stilson stílusába nyomja, csak nem fekszik le minden mozgó lénnyel.

 Sziszi: Az énekléssel felmondott dalokat ír, és közbe Melodyt próbálja nevelni, aki a gyerekkori önmagára emlékezteti. Dalszövegeket ír Emilynek és Miminek, akik már az ötödik videójukat csinálják. Robin Scherbatsky-t tudnám így le írni.

„Sziasztok! Ez lenne itt a történet vége. Ahogy minden évnek és minden álomnak egyszer vége úgy ennek is. Sziszi Johnsonnénál talán nincs nehezebb élet, de szebb álom se. „

„Nem elég természetesnek venni az életet, de ha harcolsz érte minden a tied lehet”

Egyszer, ha valaki megkérdezné tőlem, hogy abba hagyom-e az írást a válaszom az lenne, hogy nem. Ne aggódjatok, januárba indul a következő történetem.

Bevezető

Avril Ramsay betölti a 17. életévét, elhagyja az otthon biztonságos melegét a munkája és az iskolája miatt. Munkája nem más mint, elkapni és megölni Svédország legnagyobb tini bűnözőjét, amibe barátnői segítik.

Jessika Morris, Carly Harris: Hacker

Vanessa Swift, Molly Sandén , Emily Richmond : Besúgók

Mimi James, Bella Foster: Kémek

Miley Smith: Fegyverhordó

Devin Star: Sofőr

Rosalli Lewes: Béryilkos.

Debby Miller: Tárgyaló

Ha ők összefognak egy bűnöző se menekül. Munkájuk életveszélyes, de utolsó küldetés, hogy nagyokra vadászást megkapják.

Egy kis kedv csináló, hogy továbbra is olvassatok 

120. fejezet

Hello-bello! Boldog Karácsonyt! Túl éltük a világ végét.

Eric 21-kén tweetel nekünk: We’re still alive… ;)

Itt van Sziszi Johnson és Eric Saade szerelemi történetének utolsó része.

De nyugi január elejétől fogom hozni a következő történetet 

Kérlek ez alatt a párhét alatt ne hagyjatok el engem 

 

Visszatekintés az időben

 

3 évvel ezelőtt Eric szemszöge

Melodyval elutaztunk Angliába, Sziszi szüleihez. Jöttek velünk Emilyék Mimiék, Alex a táncosok és J-son és a Musso family is .

-Jaj, de cuki! –vette ki Emily kezéből Melodyt amikor megérkeztünk.

 

 

-Hogy hívják? –kérdezte Tom.

-Melody Hope Saade. –mondta Sziszi.

-Gyönyörű neve van. Remény de miért? –kérdezte Kevin.

-Mert Ő a mi reményünk. –pusziltam meg Sziszi arcát.

-Igen. 

-És ki ez nagy fiú ott hátul? –kérdezte Marie.

-A fiam, Jake.

-Sziszi, Eric! –szaladt le Laura a lépcsőn. –Ayala?

-Ő is itt van az egész családom, jött látni szerették volna Londont. –mondtam.

-Aha. –jött be Apum.

-Olyan, jó hogy itt vagytok! –mondta Marie. –Gyertek enni! –mondta és bevezényelt minket a nappaliba, ahol Sziszi családja is ott volt.

-Úristen! –kapta a szája elé a kezét. –Köszi anyu! –ölelte át.

-Ne nekem köszönd, ha nem Ericnek. –mondta Marie.

-Szívem, ezt te csináltad?

-Lécci meg fogod a kicsit? –adtam át Zaynek Melodyt. –Igen.

-Köszi. –ugrott a nyakamba. –Köszi. –fogta meg az arcom és megcsókolt.

-Nagyon, de nagyon szívesen. Kicsim. –tettem le a földre.

-Itt hogy férünk el ennyien? –hallottam meg a hátam mögül Norah hangját.

-Ez egy nagy ház. –mondta nevetve Sziszi.

-Igen, az.

-Ehetnénk már? –kérdezte Emily.

-Hát persze. –ültünk le.

-Melody, kérlek ne köpd már rám a kaját. –mondta Sziszi.

-Megetessem én? –kérdeztem.

-Aha. –mondta és átült a helyemre.

Melody nekem egyből megevett mindent, és nekem is sikerült ennem. Vacsora után a nappalba mentünk. Ahol lefeküdtem a földre Melodyval a kezembe. A mellkasomra ültetem és a karját fogtam. Melody a számat fogta, és rám mosolygott.

Kicsit később bejött Sziszi Melody rá kapta a tekintetét és így megtudtam puszilni a hasát, amire felnevetett.

-Jaj de kis aranyos! –nézett föl Emily az Iphonja társaságából.

-Elvihetem lefektetni? –kérdezte Sziszi.

-Igen. –vette el tőlem mosolyogva.

-Ki jön pancsizni? Hát te virágom. Pancsi…. Pancsi! –mentek el.

-Hogy bírjátok? –kérdezte Molly. 

-Ú! Hát ha tehetném egész nap velük lennék. –mondtam, ekkor Sziszi kutyusa az ölembe ugrott. –Hát, szia Miszty. –simogattam meg a kutyust. 

Pár óra múlva

Bementem Sziszihez.

-Kicsim. –húztam magamhoz és egy szenvedélyes csókot nyomtam ajkaira.

-Szívem! –csókolta végig a nyakam.

-Úgy szeretlek!

-Én is.

-Melody, hol van?

-Mollyék szobájába.

-Kívánlak. –kaptam fel.

-Hé! Eric! –kapaszkodott a nyakamba.

-Igen? –néztem rá.

-Őrült vagy.

-Társra vágyok én is kérlek értsd meg. Gyere őrült! –csókoltam meg.

-Elhiszem. –ekkor rá estünk az ágyra. –Bezárom az ajtót. –nyúlt volna a kulcsért, de nem hagytam. –Eric kérlek! Ránk törnek. –mondta nevetve.

-Hát jó.

Bezárta az ajtót és visszajött hozzám.

-Úgy hiányoztál. –nyomtam egy puszit az arcára.

-Te is. –ült a combomra.

…

Sziszit magamhoz öleltem és puszilgattam, amíg ő aludt.

-Szeretlek, Kicsim. –mondtam és elaludtam Sziszit ölelve.

Másnap December 24. /Eric nagyijának szemszöge/

Reggel én keltettem Ericet és Sziszit. Halkan benyitottam hozzájuk.

Sziszi az unokám mellkasán aludt. Eric meg az egyik kezével Sziszit ölelte, és az arcát a párnájába fúrta.

-Édeseim. –pusziltam meg Eric homlokát. –Sziszi. –símotottam végig a karján, hátha felébrednek, de nem.

-Eric, jó reggelt!

Eric nehezen nyitotta ki a szemét, de azonnal visszacsukta.

-Szia, Nagyi! –törölte ki az álmot a szeméből. –Felülnék, csak Sziszi rajtam alszik.

-Tudom. Csak azért jöttem, hogy gyertek, mert fát díszítünk.

-Sziszi. –simogatta meg a lány hátát.

-Igen? –nézett fel Eric karjaiból. –Szia. –lecsúszott Ericről.

Eric felült. –Jó reggelt nagyi! –adott két puszit.

-Neked is Szívem.

Ezzel kimentem.

Sziszi szemszöge

Eric visszafeküdt mellém.

-Kicsim. –csókolt meg. –Nem megyünk le?

-De, csak vegyünk fel valamit.

-Oksi.

Felöltöztünk, és Eric a kezébe vitt le az emeletről.

-Jó reggelt! –köszöntünk.

-Sziszi, itt van Melody. –adta a kezembe Emily.

-Köszi. De leteszem játszani.

-Apu! –ugrott Eric nyakába Jake.

-Szia, Kisherceg!

-Eric! –ment oda hozzá Norah.

-Igen?

-Csinálunk egy közös képet? 

 -Persze. –megcsináltuk a képet. –Szép vagy hugi! –öleltem meg.

-Oppa Gangam Style. –jött le Alex és Edin a lépcsőn.

(Gangam Style)

Eric szemszöge

-Alex le fogtok esni. –mondtam.

-De hogy fogunk.

-Itt van a karácsonyfa! –jött be Kevin. 

ALEX TAYA EDIN

-Akkor díszítsük! –hozta le a díszeket Apu.

Feldíszítettük a karácsonyfát.

-Hagyd rakjam fel én a csúcsára a díszt! –mondta Ayala.

-Jó. –vettem a nyakamba.

-Köszi! –rakta fel a díszt.

-Eric, gyere egy kicsit. –hívott föl a szobába.

-Igen, Kicsim? –bújtam hozzá.

-Kérlek, hagyjál! –tolt el magától.

-Megbántottalak? –mentem volna oda hozzá, de eltolt magától.

-Eric, van egy rosszhírem.

-Mi az kicsim?

-Reecot megszökött, és nem tudják, hogy hol van, csak egy listát találtak azokkal a nevekkel akiket meg akar ölni, és ott vagyok köztük meg Jake is.

-Ez szörnyű! –zártam a karomba Sziszi.

-Nem akarom ezt. –kapaszkodott a karomba.

-Cshh! –puszilgattam meg.

-Rettegek. –simult hozzám.

-Nem kell veled vagyok. –vettem le a pólómat.

-Jaj, Eric! –potyogtak rám a könnyei.

-Kérlek, próbálj meg, meg nyugodni! –ültünk le az ágyra. –Hercegnőm!

-Nem, Eric nem vagyok hercegnő! Ők csak a mesében léteznek, és én ezt már régen, tudom, hogy ahol mi élünk az a valóság, és erre akkor jöttem rá … akkor jöttem rá… amikor majdnem elveszítettem az életemet. –bújt hozzám.

-Szertelek Sziszi, és nem engedem, hogy bármi is történjen velünk. Érted? –öleltem meg.

-Igen, értem.

-Sziszi, nem fog semmi se történi mert megvédelek.

-Köszönöm, úgy szeretlek.

-Én is, Kicsim. –átült az ölembe és a fejét a mellkasomnak támasztotta, és én megpróbáltam elringatni, hogy megnyugodjon.

-Nem megyünk le? –kérdezte.

-Ha leszeretnél, menjünk.

-Oké. –állt fel.

Szenteste /Sziszi szemszöge/

-Sziszi gyönyörű vagy! –csókolt meg Eric.

-Köszi. Ezt, de imádom! –mosolyogtam.

-Mit, Kicsim? –húzott magához.

-Zoknipulcsi! –néztem Eric szemébe. 

-Haha! Ne célozgass! –csókolt meg.

-Walid, Eric gyertek egy közös képre. –szólt Marlane.

-Most el kell mennem! –hagyott ott.

Eric szemszöge 

Oda mentem apuhoz, akivel egy közös képet és csináltunk, és utána oda állt mellém anyu és az egész családom. 

-Eric, Lina egy közös kép. –szólt Marie.

-Oké. –mentem oda a nővéremhez. 

Megcsináltuk a képet.

-Gyerekek szerintem ajándékozunk! –mondta Sziszi nagyija.

-Oké.

Körbe álltuk a karácsonyfát, és elindult a „Csendes Éj” című dalocska. Sziszi későn futott le.

-Gyere! –nyitottam meg a kört.

-Köszi. –simult hozzám.

-Sziszi, Eric, fogadjátok sok szeretettel ezt a kis ajándékot tőlünk. –mondta Molly.

-Köszönjük! –öleltük meg őket.

Emily szemszöge

Mimivel kifutottunk az előtérbe és felvettünk egy-egy miki sapit.

-Meglepi! –futottunk be nagy adag hóval és mindenkit megdobáltunk.

Sziszi nagyija, Melodyval elfordult.

-Fejezzük be azt ajándékozást, és utána kimehetek játszani! –mondta Anya.

-Apró gömbök a faágon, a csillagszórót imádom! –mondta Sziszi maga elé meredve.

-Hé! Jól vagy? –ölelte meg Eric hátulról.

-Folytassuk! –mondta Zayn, és felkapott.

-Gyere, Eric tangózunk. –mondta Alex.

-Ne! –nevetett Eric.

-Á! Kicsim! –csókoltam meg.

-Szeretlek! Emily itt van az ajándékod. Boldog karácsonyt!

Kinyitottam.

-Á! Úristen! Köszönöm! –sírtam el magam. –Zayn itt van a te karácsonyi ajándékod is! –adtam át neki.

-Köszi, Kicsim!

Eric szemszöge

Sziszi a fa alól felvette az én nevemmel ellátott csomagot.

-Boldog Karácsonyt! –adta át.

-Köszönöm. –mosolyodtam el, és átvettem. –Lehet, hogy ez nem ekkora érték, de az életemet hozzád kötöttem. Boldog Karácsonyt, Kicsim.

Sziszi kinyitotta az ajándékomat, amibe egy mágneses szív nyaklánc egyik fele volt.

-Hol van a másik fele? –kérdezte.

-Nálam. -raktam a nyakamba. 

-Eric, úristen, de szép ez a kép! Köszönöm! –csókolt meg.

Mimi szemszöge

-Mimi, nagyon boldog karácsonyt! –csókolt meg Liam.

-Köszi! –vettem el tőle.

-Tetszik?

-Nagyon! –mosolyogtam rá. –Liam, neked is boldog karácsonyt! 

Ajándékozás után kimentünk az udvarra.

-Nagyi, vigyázol Melodyra? –kérdezte Sziszi.

-Igen, menj Kicsim. –ölelték át egymás.

-Alex, nézz ide! –mondta Eric.

-Mi van? –kérdezte és erre Eric az arcába dobot egy csomó havat.

-Ez nagyon vicces volt! –kezdtek futkosni.

Pár perc ön feledt játék után, be lettünk hívva vacsorázni.

-Gyertek enni!

-Oké! –szaladtunk be.

Sziszi Eric és Melody közé ült, Emily Zayn és a szülei mellé. Nagyon sokan voltunk az asztalnál, és a házban is. Nagyon családias hangulat, volt nevettünk, beszélgettünk és zenét hallgatunk.

Eric szemszöge

Sziszi vacsora közbe, többször is meg fogta a lábam.

-Mi baj? –kérdeztem suttogva.

-Semmi, csak szeretlek.

-Én is Kicsim! –pusziltam meg az arcát.

Befejeztük a vacsorát.

-Kimegyek cigizni, valaki jön velem? –kérdezte Zayn. 

-Én megyek! –mondta Edin.

Taya sírva szaladt el az asztaltól.

-Menj, utána! –mondta Sziszi.

-Jó.

Szaladtam a táncosom után.

-Taya, állj meg!

De a lány nem hallgatott rám.

-Taya! –rohantam utána, de csak ment és ment a saját feje után.

-Taya! Hé!

Minden álmom ez volt, hogy karácsonykor Londonba a táncosommal kergetőzek, egy téli hideg éjszakán.

Taya átrohant az úton.

-HÉJ! –ordítottam rá.

Megállt, és visszafordult.

Lelépett az útról

Gyorsan átfutott hozzám. 

ALEX ERIC TAYA

-Basszus, Taya! Ezt miért kellett?

-Nem tudom. –mondta zavartan.

-Taya, végig rohantam miattad, egész Londont. Ne bosszants!

-Ne haragudj!

-Nem haragszom, csak tudod nem értelek.

-Menjünk vissza!

-Ez egy jó ötlet.

Félóra gyaloglás után visszaértünk.

-De jó, hogy itt vagytok! –futott oda hozzánk Sziszi. –Taya, minden oké?

-Igen.

-Eric?

-Igen?

-Jól vagy?

-Igen, csak mennék zuhanyozni.

-Akkor menjél.

-Nem jösz velem?

-Majd, ha megfürödtél fönt a tied vagyok! –nyomott egy csókot a számra.

-Oké.

Bementem és megengedtem a meleg vizet. Kezemet a falnak támasztottam, és végig fojt az arcomon a víz. Ekkor valaki bejött a fürdőbe. 

-Nyugi, csak én vagyok! –mondta Sziszi. –Kérdezhetek valamit?

-Igen. –húztam el az ajtót. 

De ekkor beleszúrt a fájdalom a mellkasomba.

-Ssz!

-Jól vagy? –kérdezte Sziszi.

-Igen, most már. Mit szerettél volna kérdezni? –néztem a szemébe.

-Hogy mikor leszel, kész?! –nyomott egy puszit a vizes arcomra.

-Hát várjál, még egy kicsit! –simítottam végig az arcát.

-Oks. –ment el.

Amikor felmentem Sziszi még a saját kis zugába készülődött. Befeküdtem az ágyba és vártam, hogy mikor jön ki. Felhúztam a térdem és a könyökömön támaszkodtam.

Amikor kijött rá mosolyogtam, és felültem.

-Kicsim! -fogta meg a csuklóm és a párnába nyomta.

Sziszi szemszöge

Az ágyról a két legszebb szem pár nézett vissza rám mosolygósan.

-Szertelek! –hangján érezni lehetett a hevültséget, és a vágyat.

-Én, is! –haraptam az alsó ajkába.

Eric maga alá kényszeríttet, de csak nevettem rajta. Egyik kezemet a nyakára tettem. Kezével az enyémet fogta.

Rám feküdt.

-Nehéz vagy. –csókoltam meg.

-Mennyire?

-Nagyon!

-Sorry! –csókolt meg.

(…)

Másnap/ az indulás előtt 2órával/

Amikor lementem a nappaliba Eric az ágyon feküdt.

-Miért, vagy feketébe? –öleltem meg.

-Ma van, hogy papám meg halt két éve.

-Kicsim!

-Úgy sajnálom, hogy megcsaltalak Tone-nal. –ült föl, és átölelt.

-Nem baj! –öleltem meg.

-Sziszi, Eric! –rohant be Emily.

-Igen?

Eric szemszöge

-Melody, megszólalt! –mondta boldogan.

-Mit mondtál, te kis tündér? –kérdezte Sziszi.

-Gaga. –mondta és közbe rám mutatott.

-Mondd, hogy A-pa! –vettem át.

-A-pa.

-Apa?

-Gaga.

-Te lányod! –csókolt meg Sziszi.

-Tudom, és büszke vagyok rá.

-Indulnunk kell! –mondta Apa.

-Jó volt itt lenni, köszi mindent. –köszöntünk el, és kimentünk a reptérre, ahonnan az út Svédországig vezetet.

Otthon

Melodyt lefektettük aludni. Sziszi mellém ült a kanapén az ölembe húztam, és a hasára tettem a kezem amíg ő a lábamat simogatta.

-Ki szeretnél menni a temetőbe?

-Igen.

Sziszi áthívta Emilyt, hogy vigyázzon Melodyra, amíg mi nem vagyunk otthon.

15 perc kocsikázás után meg is érkeztünk.

Elmentünk a sírhoz.

-Hiányzik? –szorította meg Sziszi a kezem.

-Igen. –mondtam és egy mélylevegőt vettem. –Menjünk. –törtem meg a csendet.

-Oké.

Amikor kimentünk a kocsink hűlt helyét találtuk.

-Ezt nem hiszem el. –dőltem nevetve a falnak.

-Gyere menjünk. –fogta meg a kezem Sziszi.

-Oké.

Ahogy mentünk próbáltam grimaszokat vágni az élethez.

-Hagyd már abba! –mondta Sziszi.

Amikor haza értünk a kocsim az udvarba állt.

-Ezt, hogy?

-Szereztem neked egy kisállatot karácsonyra, akit úgy hívhatsz, hogy picsa, és vele csináltattam meg!

-Ki találom, hogy Taya volt az?!

-Igen! –szállt ki Taya a kocsiból.

-Hát ti milyen viccesek vagytok!

Taya elment.

Bementünk a házba ahol Sziszit a falnak toltam.

-Ugorj! –mondtam a lábát a derekam köré fonta.

-Látszik, hogy tornász is voltál. –tartottam az egyik kezemmel. Sziszi meg fogta a nyakamat, és én az övét csókolgattam.

-Menjünk föl javasolta.

-Oké.

A lépcsőn Sziszi megtanult hátrálni magas sarkúba. Amikor felértünk be estünk az ágyba. 

-Úgy szeretlek, majd meg eszlek. –harapott az ajkamba.

-Én is Kicsim.

(…)

-Jó éjt, Kicsim. –bújt hozzám.

-Gyere feküdj a mellkasomra.

-Oké.

-Jó éjszakát kicsim! –csókoltam meg, és átöleltem.