112. fejezet

Hy! :)  Itt van a következő van fejezet. Remélem tetszeni fog :) 

Jó olvasást! :)

Terhesség

Másnap /Sziszi szemszöge/

Felkeltem és kimentem a konyhába valami reggeli féleséget készíteni, de kopogtak.

-Most komoly? –kérdeztem a falaktól. Gyorsan fel vettem egy pulcsit és elmentem ajtót nyitni. Kinyitottam és Laura és Ayala Molly és Jake állt ott hatalmas mosollyal az arcukon kivéve Mollyt.

-Hát ti? –kérdeztem meg lepve. 

-Jöttünk hozzátok! –vágta rá Lau.

-Oké. Gyertek be!

Elindultunk befelé. –Lányok, maradjatok csöndbe Eric még alszik!

-Oké. –beléptünk.

-Kértek valamit enni? –kérdeztem.

-Nem.

-Jó, én bemegyek Erichez. –hagytam ott őket.

Beléptem a hálóba és megláttam Eric alvás pozícióját, amire elmosolyodtam. Feje alatt marad az egyik párna a másikat meg magához ölelte, a takaró meg a hátán volt és küszködött vele, hogy betakarja magát. 
Nagyon édes látvány volt. Levettem róla a takarót és betakartam vele. Arca megnyugodott és elmosolyodott. Úgy aludt tovább mint egy édes cukorborsó kis fiú, de sajnos felkellet keltenem.

-Kicsim. –pusziltam meg a vállát és a hátára tettem a kezem. –Kis hétalvóm.

-Igen? –mondta csukott szemmel.

-Kelj föl!

-Minek?

-Itt van Molly.

-Mi? –nyitotta ki a szemét, de fáradtan azonnal visszacsukta.

-Esküvője lesz!

-De még megyünk Jessnek is nem?

-De-de! De meg szeretne kérni, hogy énekelj.

-Jó, mindjárt megyek.

-Remek. –mentem volna ki, de megfogta a kezem.

-Hova olyan sietősen? –mosolygott rám, és visszahúzott az ágyba.

-Eric, egy csomóan kint várnak. Nem kezdhetek veled csók csatát. –néztem mélyen a szemébe.

-Pedig én nem csak arra gondoltam! –csókolt meg.

-Basszus! –fogtam meg a fejem.

-Tegnap este tudod?

-Igen, és ha arra gondolsz nem használtam.

-Akkor?

-Mi akkor?

-Lehet, hogy …

-Kicsim az csodás lenne! –ölelt át. –De még várjunk egy kicsit, majd menjünk el orvoshoz.

-Jó. –csókoltam meg.

Mentem ki. Pár perc múlva Eric is jött kócos hajjal álmosan és cukin karikás szemével, meg a tegnapi rúzs nyomommal az arcán.

-Sziasztok! Jake a nappaliba van a laptop-om.

-Köszi, apu. –ment el.

-Lányok ti meg menjetek játszani. –mondta.

-Oké.

-Na én itt hagylak titeket. –mondtam.

-Oké. Szia. 

Eric szemszöge

-Szia, Molly!

-Szia.

-Hallom férjhez mész!

-Igen-igen.

-És ki a szerencsés illető?

-Oliver Musso.

-Híres? –kérdezte Sziszi.

-Igen, híres sztár.

-Mikor lesz az esküvő?

-Azt még nem tudom, majd hívlak.

-Oké.

-Na, én rohanok, még mennem kell próbálni. Jake, gyere!

-Jó, sziasztok!

-Sziasztok! –mentek el.

-Nézzük meg mit csinálnak a lányok! –mondta Sziszi.

-Oké. –oda mentünk.

-Mi van itt? –kérdezte Sziszi.

-Bocsi, csak ki akartuk sminkelni magunkat.

-Ja oké. Semmi baj, de takarítsunk össze!

-Jó.

Szisziék összetakarítottak, én meg addig leültem az ágyra.

-Kész! –mondta boldogan Ayala.

-Igen! És amúgy mikor mentek haza Lau?

-Hát nem tudom majd anyáék, jönnek értem!

-Ja értem.

-Játszunk valamit! –mondta Ayala.

-És mit? –öleltem meg.            

-Nem tudom…

Pár óra múlva

-Sziasztok! –jöttek be a házba Johnsonék.

-Sziasztok!

-Szia anya! –ölelte meg Laura.

-Szia anya! –ment oda Sziszi is.

-Szia! Hogy vagytok?

-Hát… Jól köszi!

-Mi volt ez a hát?

-Semmi, majd mesélek!

-Ja oké. Na de gyere Laura mennünk kell!

-Muszáj?

-Igen, muszáj!

-Sziasztok! –ölelték át egymást Sziszi és az anyukája.

-Szia Eric!

-Szia! És köszönöm, hogy eljöttetek!

-Ugyan nincs mit!

Elmentek. Nem sokkal később Ayalát is hazavitték anyáék.

-Kettesben maradtunk! –öleltem meg Sziszit.

-Igen! De nem érzem magam valami jól!

-Mi a baj?

-Nem tudom. Hányingerem van! Meg fáj a fejem.

-Sziszi, csak nem?! –örültem meg.

-Eric, nem tudom…

-Úristen! Menjünk gyorsan Mr. Joehoz!

-Eric nyugi! Lehet, hogy csak valami betegség!

-Aha jó! Hívom! Hívom apát! –futkostam összevissza a házban.

-Eric! Nyugi! Még semmi sem biztos! Majd ha voltunk orvosnál utána hívjunk fel mindenkit jó? 

-Jó! De akkor gyere! Óvatosan! Ne hogy valami bajotok essen! –vezettem le a lépcsőn.

Sziszi szemszöge

-Eric! Figyelj, nyugodj meg! –ekkor Emily rontott be a házba.

-Sziasztok! Sziszi, úristen jól vagy?

-Igen! –vágtam rá.

-Terhes! –mondta Eric.

-Úristen! Lesz egy gyereketek? És fiú vagy lány lesz?

-Emily, még nem tudjuk. Most megyünk orvoshoz és nem is biztos, hogy terhes vagyok!

-Ja jó értem! Na de menjetek! Aztán majd mondjátok el fiú lesz vagy kislány!

-Oké. –elmentünk a kórházba.

Emily szemszöge                    

Gyorsan hazarohantam.

-Mimi! Zayni! Liam! –rohantam be a házba.

-Zayni?! –akadt ki Zayn.

-Igen!

-Oké… De mi történt?

-Mimi Liam úristen úristen gyertek le!

-Jövünk mi van?

-Képzeljétek el…

-Várj! –szólt közbe Mimi. –Oké elképzeltem. Igen?

-Sziszi! Sziszi! Sziszi terhes!!!

-Hogy mi? –akadt ki Liam.

-Hogy történt? –kérdezte Zayn.

-ÚRISTEN EGY KISBABA! ÁÁÁ! –kezdett el ugrálni Mimi.

-IGEN EGY KISBABA!

Sziszi szemszöge

Eric amilyen gyorsan csak tudott úgy vezetett.

-Félre az útból terhes nővel vagyok! –mondta miközben behúzott magával a kórházba. –Hol van Mr. Joe? –szaladt oda a recepcióhoz.

-Éppen műt valakit.

-És mikorra végez?

-Perceken belül kész lesz.

-Rendben köszönöm! –leültünk az egyik székre és ott vártuk Mr. Joe.

-Jól vagy? –fogta meg a kezemet Eric.

-Igen.

-Biztos? Nem fáj? –fogta meg a hasamat.

-Eric nyugi! Jól vagyok! Tényleg!

-Akkor jó! –ölelt meg.

10perc múlva

-Mikor jön már Mr. Joe? –járkált fel és alá Eric.

-Eric nem tudom, mindjárt! –ahogy kimondtam Mr. Joe jött ki az egyik szobából.

-Mr. Joe! –támadta le Eric.

-Eric, mi történt?

-Sziszi terhes!

-Mi? Figyelj mindjárt átöltözöm aztán megvizsgálom jó?

-Jó, de siess!

-Oké, nyugi! –futott el Mr. Joe.

-Mit csináltál szegénnyel?

-Én semmit, csak mondtam neki, hogy siessen!

-Ja jó…

-Oké kész vagyok! Sziszi kérlek menj be abba a szobába.

-Ok.

-Én is bemehetek? –kérdezte Eric.

-Igen, gyere!

-Köszi!

Bementünk a szobába. Levettem a pólómat és ráfeküdtem a vizsgálóasztalra. Mr. Joe bekente a géllel a hasamat.

-Látsz valamit? –kérdezte Eric miközben a kezemet szorította.

-Áú Eric!

-Bocsi kicsim! Nem akartam csak izgulok!

-Jó nem baj.

-Hmm… Mint hogyha.. De nem mégse… -motyogott magába Mr. Joe.

-Most mi van? –kérdezte izgulva Eric.

-Sziszi, te csak elkaptál egy vírusos fertőzést…

-Hogy mi? Nem lesz gyerekem! De az nem lehet! Nézd meg újra!

-Nyugi Eric csak vicceltem. Sziszi terhes vagy.

-ÚRISTEN! ÁÁÁ! LESZ EGY GYEREKEM! –sírta el magát Eric.

-Eric nyugodj meg! –fogta meg a vállát Mr. Joe.

-Úristen! Terhes vagyok! –mondtam boldogan.

-Igen. Látjátok? Ez a kicsi ez a gyereketek.

-Milyen aranyos! –mondta Eric.

-Lefényképezem és hazavihetitek emlékbe!

-Jó rendben köszönjük!

-Tessék itt egy rongy ezzel letörölheted a hasadat!

-Köszi.

Letöröltem a hasam, utána felvettem a pólómat és kimentünk a rendelőből.

-Tessék itt van az ultrahangfotó!

-Köszönjük!

Kimentünk a kocsihoz. Eric egész végig a kezemet fogta. Beültünk a kocsiba.   

-Eric, te sírsz?

-Nem tudom.

-Na ne sírj! Amúgy is van már egy gyereked.

-Jó, de az más! De te meg… -tört ki belőle a sírás.

-Na nyugi! –öleltem meg.

-Jó. Mehetünk?

-Igen!

Eric gyorsan hazavezetett.

-Gyere meséljük el Emilyéknek és mutassuk meg a képet.

-Jó. –kiszálltam a kocsiból és egy kicsit megszédültem.

-Úristen jól vagy? –futott oda hozzám Eric.

-Igen. Csak hányingerem van.

-Ja jó. Tudsz járni?

-Mi? Igen.

-Ja jó, akkor gyere menjünk be, de csak lassan!

-Eric, még tudok járni!

-Jó, de én csak segítek!

-Mi lesz itt 9hónap múlva…

-Ezt hogy érted?

-Sehogy. Menjünk!

Emily szemszöge

Éppen a kedvenc sorozatomat néztem Zaynnel. Mimiék meg a konyhában voltak. Amikor Szisziék bejöttek az ajtón.

-Emberek! Emberek! –mondta Eric.

-Igen? –mentünk oda hozzájuk.

-Itt van egy fotó a gyerekünkről!

-Juj hagyj nézzem! –vette ki a kezéből Mimi.

-De cuki! –mutogatta Liamnek.

-Igen az.

-Szerintem úgy néz ki, mint egy nagy paca. –vettem ki a kezükből.

-Emily!

-Hát de most nem?

-Nem! –vágták rá.

-Jó…

-És hogy vagy Sziszi? –kérdezte Mimi.

-Jól köszi. Csak egy kicsit hányingerem van.

-De mi megyünk! –mondta Eric. –Sziszinek sokat kell pihennie!

-Oké tessék itt a kép. Sziasztok!

-Sziasztok!

Hazamentünk. Megfürödtem és befeküdtem az ágyba.

-Hozzak valamit? –puszilt meg Eric.

-Egy mézes teát lécci!

-Oké máris hozom!

Eric szemszöge

Leszaladtam. Gyorsan megcsináltam a teát.

-Tessék! –adtam oda neki.

-Köszönöm. Imádlak!

-Én is!

Megcsörrent a telefonom.

-Ki lehet az?

-Halló?

-Szia Eric, Molly vagyok.

-Szia!

-1 hét múlva lesz szombaton.

-Oké! És hol?

-Hawaiin.

-Hol?

-Hawaiin. Pénteken 3kor indul a gép. A jegyeket majd mi visszük Oliverrel.

-Oké. Képzeld el Sziszi terhes!

-Ááá! De jó örülök neki. Sok boldogságot!

-Köszi, nektek is!

-Köszönjük. Akkor majd pénteken találkozunk. Ja és mondd meg Emilyéknek is!

-Oké, szia! –tettem le a telefont.

-Ki volt az? –kérdezte Sziszi, miközben a teáját szürcsölgette.

-Molly. Gratulál a gyerekünkhöz, és megyünk Hawaiira!

-Hawaii?

-Igen ott lesz az esküvő, de átszaladok szólni Emilyékhez. Itt hagyhatlak?

-Igen.

-Sietek!

Átszaladtam Emilyékhez.

-Sziasztok! Csak annyit akarok mondani, hogy 1 hét múlva szombaton lesz az esküvője Mollynak, de pénteken 3kor indul a Hawaiira.

-Hawaii? –kérdezte Zayn.

-Úszhatok a delfinekkel?

-Öm… Igen. –mondtam.

-EEEEZ AAAAZ!

-Aha, de bocsi rohanok, sziasztok!

-Szia!

Visszafutottam Sziszhez.

-Itt vagyok!

-Hallom.

-Hogy vagy? –öleltem meg.

-Jól.

-Akkor jó! Jaj Alexet fel kell hívnom!! –vettem elő a mobilomat.

-Halló?

-Alex!!! Ááá!

-Mi van haver?

-SZISZI TERHES!

-Úristen! Á! Haver! Gratulálok!!!

-Köszönöm!! De most megyek szia.

-Oké, szia!

Alex után a jó hírt anyummal is közölnöm kellett. 

-Szia, Kicsim! -vette fel.

-Szia! Van egy jó hírem.

-Mi az? –kérdezte izgatottan.

-Sziszi… Sziszi… terhes! –sírtam el magam.

-Látod, fiam kell nektek egy szupi kis csillagfény.

-Tudom anyu, de nem hittem, hogy összejöhet.

-Mibe nem hittél?

-Abba, hogy én ezt megélem, annyi szörnyűség után.

-De sikerült, és gratulálok hozzá, de most mennem kell.

-Oké, szia Anyu!

-Ja, és nagyon vigyázz Sziszire.

-Rendben.

-Szia, Kicsim! –tette le.

Ezek után felhívtam Sziszi anyukáját.

-Szia, Eric! Miért hívtál?

-Sziszi… -és már megint elsírtam magam, pedig nincs is rá okom.

-Történt vele valami? –kérdezte aggódva.

-Igen, de jó értelembe. Sziszi… terhes.

-Úristen! Gratulálok!

-Eric! –hallottam meg Sziszi hangját.

-Bocsi, mennem kell szia!

-Szia! Sziszit puszilom, add át neki!

-Oké, én is mindenkit. Letettem a telót és felrohantam Sziszihez.

-Mi a baj? –ültem le mellé.

-Semmi, csak hiányoztál.

-Ja, anyud ezt küldi. –pusziltam meg az arcát.

Sziszi szemszöge

-Mindenkit végig hívtál? –ültem volna fel, de Eric nem engedte.

-Igen.

-Eric, fel szeretnék ülni!

-De, Kicsim…

-Figyelj, szeretnék ez idő alatt is szeretnél egészségesen élni!

-De nem jó ez a szoba? –kérdezte.

-Kicsim, szeretlek, és mindent megteszek érted, de nem szeretnék elhízni, vannak nagyon jó ilyen kismamáknak való tornák.

-De azt nem mindenkinek lehet.

-Ha veszélyeztetett leszek, megígérem, hogy nem fogok menni. Jó?

-Igen. –csókolt meg.

-Elmegyek megfürdök!

-Oké.

Eric szemszöge   

 

Bementem a fürdőbe.

Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhanyzóba. Megengedtem a meleg vizet pár perc alatt átjárta az egész testemet. Gyors zuhany után megtörölköztem és felvettem egy rövidnadrágot és egy pólót.

Bementem a hálóba, ahol Sziszi már édesen aludt. 

-Kicsim! –suttogtam és oda bújtam mellé.

Átöleltem és ezt Sziszi is viszonozta.

-Nem hiszem el, hogy ezt hagytam volna elveszni Tone miatt. –pusziltam meg az arcát és én is elaludtam.