109. fejezet

Jake

Reggel a telefonom csörgésére keltem.

-Igen? -vettem fel.

-Eric Saade?

-Igen.

-Megszeretném kérni, hogy lépjen fel nálunk! Van egy fiatal srác aki önnel táncolna. Elvállalja?

-Ö… Igen persze! Hova és mikorra menjek?

-Holnap a tánctermébe 8-ra!

-Rendben akkor majd találkozunk!

-Viszhall! -tette le. Kiültem az ágy szélére és pár perc után lesétáltam Sziszihez.

-Jó reggelt! -öleltem át.

-Neked is te kis hétalvó!

-Mennyi az idő?

-11.

-Miért nem keltettél fel?

-Mert olyan cukin aludtál!

-Te szoktál cukin aludni!

-Ja aha vasmacsó! -túrt a hajamba.

Másnap

8-ra már a táncteremnél voltam Alexszel.

-Mit csináljunk? -kérdeztem a földön fekvő táncosomtól.

-Oppa Gangam Style! -pattant fel.

-Oké!

Elkezdtünk táncolni és kivágódott az ajtó.

-Ö hello. Tom Mosby vagyok.

-Eric Saade! Ő meg itt Alex.

Elkezdtük a Hearts in the air-t gyakorolni.

-Nézd így! -mutatta Alex.

Megmozdult és kiment a bokája.

-Jól vagy? -kérdeztem aggódva.

-Nem, kiment a bokám! Így nem tudok táncolni!

-Ó ismerős érzés. Hívjam anyukádat?

-Igen. -előszedtem a telóm.

-Jó napot, Eric Saade vagyok!

-Jó napot, Tina Mosby!

-Tomnak kiment a bokája!

-Azonnal indulok!

-Rendben, de csak a táncosommal fog találkozni. Nekem haz kell mennem.

-Rendben viszont hallásra!

-Elnézést és ezer bocsánat! Viszont hallásra!-tettem le a telefont.

-Miért kell hazamenned? -kérdezte Alex.

-Sziszi sütit sütött csak nekem!

-Ó, akkor menj. Szia!

-Sziasztok! -hazamentem.

-Szia Sziszi!

-Csillagom. Milyen volt?

-A gyereknek kiment a bokája. Most kivel táncoljak?

-Ott van Jake, kérd meg!

-Te egy zseni vagy! Köszi szívem. -vettem fel az asztalról a slusszkulcsomat.

-Tudom. Sok sikert!

-Köszi, szia! -hajtottam el.

Az úton azon gondolkoztam, hogy Molly engedi-e, hogy Jaket elindítsam ,,az utamon”. Megérkeztem és kopogtam.

-Saade?

-Reeco? Molly hol van?

-Kórházban, összeesett.

-Miért nem vagy bent nála? És a fiam hol van?

-Kis Saade!

-Jövök. -kijött. -Szia Apu! -emelte rám a könnyes tekintetét.

-Jake szedd össze a ruháidat és eljössz hozzánk, jó?

-Jó! -ment el.

-Te megverted a fiamat?! Barom állat!

-Igen, itt lakik.

-Ha még egyszer kezet emelsz rá, halott vagy!

-Apu, mehetünk. -jött ki Jake.

-Oké. Ülj be a kocsiba. Menjünk anyuhoz?

-Lécci igen!

-Rendben. Szia Reeco.

-Csá. -ültem be Jake mellé.

Elindultunk a kórház felé, és előtört belőlem az úriember. Megálltam a virág és csoki boltnál, ahol vettem csokit és virágot.

-Jó napot! Molly Sandénhoz jöttünk.

-Első szoba balra.

-Köszönöm! Gyere Jake! -bementünk Mollyhoz.

-Sziasztok! -köszönt meglepve. -Eric?

-Jake kérte, hogy hozzam be.

-Ja értem.

-Jake, ha lenne rá alkalmad fellépnél velem?

-Igen bármikor!

-Akkor kicsit beszélhetek Mollyval?

-Igen. -ment ki.

-Miről lenne szó?

-Engednéd az ,,utamon”?

-Ha vigyázol rá, mint Sziszire.

-Igen persze, mert holnaptól mély vízbe dobom!

-Sok sikert! -szorította meg a kezem.

-Amúgy miért vagy itt?

-Összeestem, de amúgy hogy hogy ilyen kedves vagy?

-Azért mert én még tisztellek és megbecsüllek!

-Eric olyan kedves vagy.

-Jó igen, de mennünk kell. Jake! -bejött.

-Megyünk.

-Anyu hogy vagy? -ölelték meg egymást.

-Jól köszi. Figyelj most egy darabig apudnál fogsz lakni. Viselkedj jól!

-Oké. Anyu tudod, hogy mindig jó vagyok!

-Igen persze. Sziasztok!

-Szia Molly!

-Szia anyu!

Molly szemszöge

elgondolkoztam, hogy Ericet majdnem megöltem, és mégis behozta a fiamat.

Eric szemszöge

-Örülsz hogy velünk lakhatsz?

-Igen! -hazaértünk.

-Szia Sziszi! -ment be Jake.

-Sziasztok! Hát te Jake?

-Itt lakok a próbák miatt.

-Aha. -Jake elment lefeküdni.

Másnap

Sziszi, Alex, Jake meg én lementünk a táncterembe.

-Na jó táncoljunk! -mondta Alex.

-Nyugi van most van ott először. -mondtam.

-Apu kezdjük már!

-Hát jó, zene!

-Jake nézd pam, pam, pam. -mondta Alex.

-Nekem ez nem megy! -mondta szomorúan Jake.

-Dehogy nem! Csak adj bele mindent! -fölállt.

-Na látod megy! -mondta Sziszi.

Fellépés napja:

-Apa én izgulok!

-Jól van, nyugi!

-Jöttök. -fogta meg a vállam a stáb egyik tagja.

-Oké. Kész vagy?

-Igen. -elindultunk.

Jaket lihegve öleltem át. Kimentünk.

-Ügyes vagy!

-Köszi apu! -fél óra múlva hazafelé indultunk. Amikor hazaértünk Jake elment aludni.

-Na?

-Jól ment! -csókoltam meg.

-Aha, az jó!

-Szeretlek!

-Én is!