9. fejezet

Nagy ijedelem

Mikor kiértek a tűzoltók már Ericnek a fél háza lángokban állt.

-Uram, nagy szerencséje van hogy időben itt voltunk.

-Ja nagyon nagy csak a kanapém ment tönkre.

-Eric gyere, aludjunk nálunk!

-Jó persze. Rooni te itt maradsz!

Lementünk hozzánk, a csajok még ébren voltak.

-Sziasztok!- köszöntek szinte egyszerre.

-Hellosztok! –mondtuk egyszerre.

Meglátták, hogy Ericnek égési sérülése van.

-Mi történt?- kérdezte Mimi.

-Eric kanapéja kigyulladt és hát ő is megégett.

-Szerintem ezzel el kéne menni orvoshoz.- mondta Mimi.

-Jó hát akkor menjük.- mondta Eric.

Lassan és óvatosan elmentünk a legközelebbi kórházba.

-Eric Saade!- hívták be, de én is bementem vele.

-Jó estét!

-Jó estét! – a doki mindkettőnkkel kezet rázott.

-Mi történt?

-A kezemen égisi sérülések vannak.- mutatta meg.

-Ó hát ez csúnya.

-Fog nyoma maradni? – kérdeztem kicsit idegesen, mivel sosem szerettem orvoshoz menni.

-Nem nem fog. Ez egy II/2 égési sérülés, bekötöm és mehetnek már haza.

-Eric le kell fertőtlenítenem, kicsit fájni fog.

Eric felém nyújtotta a kezét, amit megfogtam és szorítottam.

-Sssz.

-Nyugodjon meg, már kész is, bekötöm.

Ezek után már gyorsan végeztünk. Még amikor haza értünk a csajok ébren vártak.

-Eric hogy vagy?

-Egészen jól.

-Csajok mi megyünk aludni.- ezzel bementünk a szobámba, ahol amikor lefeküdtünk Eric magához ölelt.

-Nagyon SZERETLEK!- csókolt meg.

-Én is Eric!

-Jó éjt Szívem!

-Neked is Édes!

Mielőtt elaludtam volna, Eric karjára tettem a fejem és reggelig ugyan abban a pózban maradtunk.