Sziasztok! Kicsit előbb hoztam ! A következő azt már tényleg nem tudom, hogy mikor lesz, lehet, hogy pénteken! Attól függ, hogy mikor megyek erdei suliba -.-. Nagyszerű három nap suli nélkül! Szóval itt van az új fejezet! És ne haragudjatok, de az új fejezetek legalább Novemberig kétséges, hogy mikor jönnek, de értesítelek, majd titeket. Ha minden klappol akkor minden pénteken, ha dolgom van majd akitől most írok majd ír nektek! Puszi:)
Az
utazás napja
Eric
szemszöge
Reggel
feltoltam magam a könyökömmel és körül néztem a szobába.
-Kicsim,
mit csinálsz? -kérdeztem.
-Pakolok.
-felálltam és átkaroltam a derekát.
-Naaa,
Eric.
-Mi
a baj királylány?
-Holnap
reggel megy a gép, és sehol se vagyok.
-Kérlek
még utoljára adj nekem egy kis gyönyört!
-Eric
dolgom van! -simított végig az arcomon.
-Szeretlek!
-mondtam és felkaptam Sziszit.
-Na!
-Most
leteszlek! -letettem az ágyra és mellé ültem.
-Eric.
Kicsim. -Sziszi ráült a csípőmre és a mellkasomat simogatta.
-Eric,
Sziszi! -hallottuk az ajtó csapódást.
-Basszus
ez Emily! -néztünk össze.
Sziszi
leugrott rólam és a széken lévő inget magára öltötte.
-Sziasztok!
-lépett be a hálóba.
-Szia.
-Megzavartam
valamit?
-Á,
dehogy!
-Mindent
bepakoltál? -kérdezte Emily.
-Nyugi,
csak holnap indulunk.
-Jó
oké, akkor jó pakolást!
-Hello.
-Sziasztok!
-ment el.
-Na
végre! -csókoltam meg Sziszit.
-Eric
pakolni szeretnék! -tolt el magától.
-Kicsim.
-Segítesz
pakolni?
-Igen!
-léptem mellé.
Este
/Sziszi szemszöge/
Leültem
mellé.
-Mit
csinálsz? -kérdezte.
-A
gyantát készítem elő. Tudod holnap este fellépésem lesz.
-És?
-Legyantáznál?
-Belehalsz!
-Na!
-Jó
én leszedlek! -rákentem a gyantát. -De ha ordítasz megharaplak!
Kész vagy?
-Hát
persze!
-Na?
-Jól
vagyok.
-Akkor
a másik oldal! -azt is megcsináltam.
-Neked
ez nem fáj?
-Nem.
-Jó
neked! -könyökölt fel.
-Nem
is.
-Akarsz
aludni?
-Igen,
jó éjszakát!
-Jó
éjt! -ölelt át. -Jaj kicsim, ne haragudj, de úgy fogsz hiányozni!
-Tudom,
te is nekem!
(…)
Másnap
Reggel
Erichez bújva ébredtem.
-Jó
reggelt kicsi csillag!
-Neked
is Eric! -tettem a kezemet a mellkasára.
-Mi
a baj?
-Don't
wanna go, don't wanna stay.
-Megértem!
Na de gyere öltözzünk!
Kimentünk
a fürdőbe, Ericnek a hátát masszíroztam.
-Hogy
fog nekem ez hiányozni!
-Na
hogy?
-Nagyon!
-puszilt meg.
Elkészültünk
és beültünk a kocsiba, mind a 6-an és Eric vezetett.
Reptéren
/Emily szemszöge/
Végre
kiértünk a reptérre. Nagyjából 1órát kellett várni a gépre.
Zaynnel egymást ölelve álltunk.
-Na
jó, ti smúzoljatok itt, mi intézzük ott! -mondta Sziszi.
-Mi
meg ott! -mutatott el Mimi.
Ketten
maradtunk.
-Hiányozni
fogsz! -mondta Zayn.
-Te
is Zayn! -öleltem meg.
Mimi
szemszöge
Odébb
mentünk Emilyéktől.
-Szeretlek
Mimi!
-Én
is Liam! -mondtam és megcsókoltam.
Sziszi
szemszöge
-Eric
ugye nem töröd össze magad, nem keveredsz bajba és nem kerülsz
kórházba?
-Megígérem
neked!
-Köszönöm!
Elkezdtünk
csókolózni megállt előttünk egy teherhordókocsi.
-Várj
egy percet! -mondtam. -Elnézést bocsi csinálják csak nyugodtan!
Rám
mosolyogtak visszaléptem Erichez és folytattuk a csókolózást.
-Ha
földet érsz hívj!
-Tudod,
hogy hívlak! -öleltem át.
-Igen
tudom.
-Az
Angliába induló gép 20perc indul! Érjük kezdjék meg a
beszállást!
-Jó
napot a jegyeket!
-Emily!
-Basszus!
-Ha
sietnek még visszaérnek!
Hazarohantunk.
-Emily
hol vannak a jegyek? -kérdezte Eric.
-Nem
tudom.
Felkutattuk
az egész lakást és az ebédlőasztalon megtaláltuk. Visszamentünk
a reptérre.
-Szeretlek!
-ölelt át.
-Én
is! Hívlak ahogy földet értünk!
-Két
hét múlva! -mondta Eric.
-Igen
kicsim! -küldtem neki egy puszit amit elkapott és a kezét a
szívére tette.
-Jó
napot! -szálltunk fel a gépre.
Megérkezés
-Á!
Végre itt vagyok az USÁba! -mondta Emily.
-Már
bocsi, de mi Londonba vagyunk!
-Ja.
Akkor USÁba nem is megyünk?
-De,
de most előbb Angliába!
-Anglia!
Látogassuk már meg a szüleinket!
-Oké.
Elmentünk
Emily szülei, majd Mimi szüleihez, legvégül pedig az enyémekhez.
-Sziszi!
Emily, Mimi! Sziasztok! -köszönt Laura.
-Szia
hugi! -öleltem meg.
-Sziasztok!
-köszöntek anyáék.
-Hello!
-köszöntünk nekik.
-Gyertek,
pont jókor jöttetek most lett kész a süti!
Leültünk
az asztalhoz. Később lejött még Tom és Flin is. Mikor megettük
a sütit eszembe jutott, hogy nem hívtam fel Ericet.
Sziasztok! Van egy kisebb gond a gépemmel, na jó kicsit nagy szóval tönkre ment, a legközelebbi fejezet már valamikor szeptember egyik péntekén fog jönni. Ez azon múlik, hogy egyik barátnőm mikor ér rá.
Sziasztok!!!!!!!!!! :) Meghoztam az új évad első fejezetét! És mától, fog az bejönni, hogy új fejezetet csak hetenként hozok, mert ugye sajnos mindjárt suli. Én meg most még hajthatok is rá meg még gondolom jó páran felvételiztek :) Jó olvasást!
Still
Loving It
Emily
szemszöge
-Sziszi
basszus csak 10 percre megyünk el te meg itt be büdösíted a
házat! -nyitottam ki az ablakot és felhúztam a redőnyt.
-Á
fény! -takarta el a szemét.
-Add
ide a cigit! -téptem ki a kezéből. -És elég legyen már a
depizésből nem áll jól neked!
-Hé
add vissza!
-Nem
nem adom! -nyomtam el a cigit. -És van egy jó hírem! Ma este
elmegyünk egy álarcosbálba! Amit a stockholmi kastélyban lesz!
-Bál?
Na én tuti nem megyek!
-Ne
csináld már! Vettem 5 jegyet! Liamnek Zaynnek Miminek nekem és
neked. Szóval el kell jönnöd!
-Hát
add oda másnak a jegyet mert én nem megyek! -gyújtott rá egy
másik cigire.
-Már
mondtam, hogy az udvaron cigizz! Vagy inkább ne is cigizz! És
eljössz kész passz! -azzal ott hagytam őt egyedül a szobába.
-Na
rávetted? -kérdezték a többiek.
-Nem
tudom csak mondtam neki hogy jöjjön!
Eric
szemszöge
-Eric!
-törte rám az ajtót Alex.
-Mi
van?
-Vettem
2 jegyet egy álarcosbálba ami a stockholmi kastélyba lesz!
-Alex
nem megyek! Nem akarok ott senkivel édelegni!
-Na
gyere már!
-Nem
tudom!
-Eric,
hidd el jobb lesz, ha kicsit lezuhanyozol és végre a hajadat is meg
mosnád. És kimozdulnál a sötétből és ebből a szobából.
-De
Alex, nem!
-Eric,
ahogy akarod! De lehet, hogy Sziszi is ott lesz! Plusz egy csomó
szép lány!
-Jó
megyek, de csak azért hogy boldog legyél!
-Köszönöm!!!
De menj és fürödj én meg addig rendet csinálok itt!
-Nincs
is olyan nagy kupi! -akadtam ki.
-Amíg
Sziszivel voltál addig valamiért szeretem a közeledbe lenni most
ha tehetném védőfelszerelésbe közelítenélek meg!
-Jó,
ahogy gondolod!
Este
/Zayn szemszöge/
-Sziszi!
-kiáltotta Emily. -Jössz?
-Nem!
-Jó,
akkor oda adom egy helyes fiúnak a
jegyedet!
-Emily?
-néztem rá felhúzott szemöldökkel.
-Jól
van! Bocs!
-Sziszi
mi elmentünk! -mondta Mimi.
-Jól
van menjetek! -szólt ki a szobából.
Elmentünk.
Sziszi
szemszöge
Feküdtem
az ágyon összeszedtem magam és elindultam a bálba.
Bál
/Emily szemszöge/
Zaynnel
italpultnál álltunk.
-Olyan
kár, hogy nem jött el Sziszi!
-Aha.
-ekkor éppen belépet két ismerős fiú.
-Hé!
Nem ismerősek neked?
-Kik?
-Az
a két srác!
-Nem.
-Nekem
igen. És nézd már az ott nem Sziszi?
-Hol?
-Imádok
veled beszélgetni. -otthagytam és odamentem Sziszihez.
-Sziszi,
hát te?
-Mégis
eljöttem.
-Örülök
neki! -öleltem meg. -Mindent bele csajszi!
-Hahaha,
kösz! -visszamentem Zaynhez és elkezdtünk táncolni.
Sziszi
szemszöge
Oda
mentem az italpulthoz. Oda jött hozzám egy fiú, aki megfogta a
kezem és amikor hirtelen megfordultam, majd nem leöntöttem.
-Úristen!
Bocsi!
-Nem
baj!
-De
tényleg ne haragudj!
-Felejtsd
el nem történt semmi.
-De
azért bocsi!
-Felkérhetlek
egy táncra?
-Igen.
-megfogta a kezem és a táncparkett közepére vezetett.
Amióta
ide értem jó pár sráccal táncoltam.
-Ki
vagy? -kérdeztem.
-Azt
titok!
-Miért?
-Mert
ez egy álarcosbál, és se tudom, hogy te ki vagy!
-Te
másképp fogod a kezem mint a többiek. -mondtam miután már jó
ideje táncoltunk.
-Te
más kép fogod a kezem mint a többiek? -nézett rám felhúzott
szemöldökkel, és felhúzta az arcáig a kezem, aztán elengedte és
ott hagyott.
Kimentem
a parkettről egyenesen Emilyékhez.
-Na
úgy látom, hogy sikerült a számomra ismerőssel táncolnod!
-Nem
is volt ismerős!
Alex
szemszöge
-Kivel
táncoltál? -kérdezte Edin, Eric másik táncosa.
EDIN
-Nem
tudom! De szép volt és ismerős volt.
-Eric,
már megint kiválasztottad a legnehezebben elérhető lányt!
-Nem
baj majd itt marad ágyelőnek. -mondta Edin.
-Medvének
már elmegy! -tettem Eric vállára a könyököm.
-Én
is tudtam, hogy megéri veletek eljönni.
Másnap
Sziszi szemszöge
-Jó
reggelt! -mentem ki a konyhába boldogan.
-Szia!
Látom valakinek jó kedve van! -mondta Emily.
-Hát…
-Ugye
hogy jó volt a bál?
-Igen!
-vágtam rá.
-Örülj,
hogy vettem neked jegyet! De akkor is ismerős volt az a fiú!
-Köszi!
-öleltem meg. -Hát nem tudom.
-Na
mindegy együnk!
Reggeli
után elmentem sétálni. Éppen zenét hallgattam és beakartam
rakni a telefonomat a zsebembe de ügyesen mellé raktam.
-Á!
-fordultam vissza és felakartam venni a földről. Ekkor valaki
felvette nekem.
-Tessék.
-mondta és rám se nézett.
-Köszi.
-vettem el tőle.
Bólintott
egyet a fejével és tovább ment. Néztem őt, de az arcát nem
láttam mivel napszemcsi és kapucni volt rajta.
-Sziszi!
Sziszi! -hallottam Emily hangját.
-Szia
hát te?
-Jól
vagy?
-Aha
mert?
-Előbb
láttam Ericet!
-Ericet
hol?
-Ott
a sarkon! Napszemüveg meg kapucni volt rajta!
-Ne!
Kapucni meg napszemcsi? Az előbb vette fel a telefonomat!
-Úristen!
És nem mondott vagy csinált valamit?
-Nem.
Rám se nézett, csak felvette és már el is ment.
Ekkor
megszólalt a telefonom.
-Bocsi,
ezt fel kell vennem.
-Persze.
Szia! -köszönt el Emily.
-Sziszi,
van egy csodás hírem.
-Szia!
Én is örülök, hogy hívtál!
-Szia!
-Mi
az a csodás hír?
-Este
fellépsz az egyik Tv-be.
-Na
és hol?
-Nyhestmorgon.
-De
ez nem egy Tv, hülye!
-Nekem
mindegy.
-Ok.
És mikorra menjek?
-7-re.
-Ok.
Akkor, majd ott talizunk.
-Szia!
-Szia!
Mentem,
tovább, amikor egyszer megint csak összefutottam azzal a bizonyos
személlyel.
-Eric!
-Honnan
ismertél föl?
-Csak
egy olyan hülyét ismerek aki elrejtőzés képen még több ruhát
vesz föl!
-Nem
miattad! Túl sok a paparazzi.
-Aha
oké.
-Bocsi
de mennem kell próbára.
-Oké.
Szia!
-Jó
volt látni! -jött oda, hogy megöleljen.
-Eric,
már nem vagyunk együtt! -emeltem fel a kezem, és a mellkasára
tettem.
-Igazad
van! Bocsánat.
-Semmi
baj! Szia!
-Szia,
Sziszi!
Amikor
haza értem felvettem az estére kikészített ruhát. Mire
elkészültem 6 óra volt.
Nyhestmorgon
-Sziasztok!
-mentem be.
-Szia!
-rohant oda hozzám Alex.
-Hát
te mit keresel itt?
-Táncos
vagyok!
-Jó
de Ericnél!
-Egyik
táncos lesérült és engem hívtak.
-Aha,
értem.
-Mrs.
Saade kérem jöjjön. Ó elnézést! Ms. Johnson! -szóltak ki az
öltözőből.
-Azonnal.
Bocsi Alex majd még beszélünk. -hagytam ott.
-Szia!
Beléptem,
és egyből letámadtak az emberek.
Ketten
ott magyaráztak nekem, egy másik ember meg az earsetet próbálta
rám rakni meg a mikroportot.
-Szóval
mindent értett?
-Ö...
asszem ja.
-Akkor
2 perc múlva indul, az adás.
Kimentem.
-Akkor
most fogadjátok nagy tapssal! Sziszi Johnsont!
-Sziasztok!
-futottam ki. -Elkezdhetjük?
-IGEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!!
-hangzott a válasz.
-Első
szám a Smile.
-ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!
Elénekeltem
még pár számot.
-Köszönöm
és az utolsó szám az Alone!
-Yeeeeeeeeee!
-Nem
mondom, hogy szólna valakinek, de szerintem érzi, de csak akkor ha
nézi a műsort.
Miután
elénekeltem, kimentem a stúdióból és elindultam haza.
-Hé
Sziszi!
-Alex!
-Hazavihetlek?
-Nem
köszi hazasétálok!
-Ne
csináld már! Éjfél is elmúlt és veszélyes ez környék.
-Hát
jó! -beszálltam a kocsiba és elindultunk.
-Hogy
vagy?
-Köszi,
jól! És te?
-Én
jól de valaki mást nem akarsz megkérdezni?
-Nekem
már valaki más nem létezik.
-Sziszi
de szörnyen szenved.
-Én
is. Szívem szörnyen szenved agyam folyton kattog.
-Sziszi,
adj neki még egy esélyt neki!
-Alex!
Nem Eric elcseszte kellett volna tudni a határokat de ha megmondja
az igazat, akkor talán, mondom talán nem dobtam volna ki.
-De
ő az igazat mondta!
-Köszi,
hogy hazahoztál. Szia!
-Szívesen
és szia!
Eric
szemszöge
Éppen
a tv-ét kapcsolgattam, amikor megláttam Sziszit és ahogy az
Alone-t énekelte.
De
igaza van! Én vagyok teljesen egyedül, mert neki ott vannak Zaynék!
30
perccel később
-Szia!
Megjöttem!
-Szia,
Alex!
-Mizu?
-Unom
a fejem.
-Láttad
Sziszit?
-Aha!
-És?
-Újra
bele szerettem!
-Miért
eddig?
-Eddig
is szerettem! -megcsörrent a telefonom.
-Hello
Tom.
-Szia!
Csak azért hívlak, mert holnap reggel 7kor fellépésed lesz a
Nyhestmorgon.
-Oké.
-Fél
7kor ott találkozunk! Szia.
-Szia.
-Na
Alex holnap fellépésünk lesz!
-Á! Már megint. Amúgy okés. De akkor megyek aludni, szia!
-Szia!
Nagy
nehezen én is elaludtam. És egyfolytában Sziszi járt a fejemben.
Milyen igaz a dal amit írt.
Reggel
Már
hajnali 5kor felkeltem és elkezdtem készülődni. Izgultam nem
nagyon bírom az ilyen hirtelen fellépéseket. Azt se tudom mit kell
majd énekelnem!
-Hello!
-jött ki Alex álmosan a szobájából.
-Szia.
-Te
készen vagy?
-Aha!
-Oké
én is gyorsan elkészülök.
Ameddig
Alex készülődött a Sziszis közös képeket nézegettem a
telefonomon.
-Oké
én is kész vagyok! Eric hahó hallasz?
-Ja
aha. -léptem ki a mappából. -Akkor indulás!
Nyhestmorgon
-Hello
Tom!
-Szia
Eric! Itt vannak a számok amit énekelni kell!
-Oké.
-megnéztem őket.
Odajött
pár ember felrakták rám a mikroportot meg az earsetet.
-Kész
vagy Eric?
-Aha!
-Oké
2 perc múlva kezdünk!
Izgatottan
álltam a színfalak mögött. Kíváncsi voltam, hogy Sziszi vajon
nézi-e. Miatta meg persze a rajongók miatt próbáltam a legjobb
formámat hozni.
-És
most következzen Eric Saade!
Beálltam
a fal mögé. Hirtelen elhúzódott a fal. A rajongók sikítoztak.
Elkezdtem énekelni a Break of Dawnt, közben egész végig Sziszi
járt a fejemben.
-Oké!
Most jöjjön Bon Jovitól az It's my life!
Elénekeltem
a felénél bejött Alex és elkezdtem Jazzesen énekelni a
közönségnek tetszett.
-És
most jöjjön az Echo! Remélem nézed Kicsi lány, mert most
következik a te Vas macsód!
A
közönség persze nem értett semmit, de én reméltem, hogy Ő nézi
és érti.
Eközben
Sziszi
-Sziszi!!!
-futott be a szobámba Emily. -Gyorsan kapcsolj a 13-asra!
-Mi?
-Jaj
istenem csak csináld!
-Oké.
Bekapcsoltam
a tv-ét.
-És
most következzen Eric Saade! -mondta be egy férfi.
Elkezdtük
nézni Emilyvel.
-Oké!
Most jöjjön Bon Jovitól az It's my life!
-Úristen
nézd már Alex gatyája hol van! -nevetett Emily.
-Aha.
-mondtam, de persze közben egész végig Ericet néztem.
-És
most jöjjön az Echo! Remélem nézed Kicsi lány, mert most
következik a te Vas macsód!
-ÚRISTEN
SZISZI EZ NEKED SZÓLT! -üvöltött a fülembe Emily.
-Oké
nyugi tudom!
Elénekelte
a számot.
-Úristen
ez nekem nekem szólt!!
-Ezt
mondtam.
-Beszélni
akarok vele! -álltam fel és elkezdtem keresni a táskámat.
-Oké.
Mi van? Most?
-Igen!
-És
mivel mész?
-Nem
tudom…
-Elvisz
Zayn!
-Nem
kell!
-De!
-Oké.
-Zayn
gyere megyünk Alex házához!
-Oké.
Elvittek
Alexhez.
-Ti
várjatok meg itt!
-Nem
éhes vagyok nem ettem semmit! Szóval gyere Zayn bemegyünk!
-Oké…
Odamentünk
az ajtóhoz.
-Kopogjak?
Csengessek? Mit csináljak?
-Nem
tudom, de gyorsan mert éhen halok!
-Oké!
Becsöngettem.
-Sziszi
hát te? És ti? -állt az ajtóban Alex.
-Szia
én… -kezdtem el beszélni, de Emily közbe vágott.
-Szia!
Mi enni jöttünk Sziszi meg beszélni akar Ericcel!
-Oké
gyertek be!
-Eric
vendéged jött! Ti meg gyertek be a konyhába!
Eric
szemszöge
Amikor
Alex szólt épp az esküvői DVD-ét néztem, gyorsan kikapcsotam és
odébb dobtam az ágyon lévő ruha halmot. Ekkor kinyílt az ajtó,
és Sziszi állt ott.
-Szia!
-keltem fel.
-Szia.
-nézett le a földre.
-Sziszi
kérlek! Ne csináld ezt!
-Mégis
mit Eric?
-Hogy
a földet nézed.
-De
Eric, ezt csinálom.
-Sziszi,
én... én... nem találok szavakat, hogy mekkora barom voltam!
Csodás életem volt, én meg hagytam kicsúszni a kezeim közül.
-fogtam meg Sziszi kezét és az ágyhoz vezetem.
-Kérlek,
ülj le!
-Hát,
jó. -foglalt helyet az ágyamon.
-Sziszi
én tudom, hogy mit követtem el.
-Örülök,
bár ez semmin nem változtat.
-Kicsim...
-Kérlek!
-Jó
bocsi! Sziszi, én nagyon szeretlek, és Tonenal semmit nem akartam.
-Te
is olyan vagy mint, semmit nem akartál aztán mégis megcsináltad!
-De,
sajnálom!
-Jó
elhiszem!
-Sziszi,
kicsi szívem megtudsz nekem bocsátani? -megfogtam a kezét és a
gyűrűjét néztem.
-Igen.
-borult sírva a nyakamba.
-Jól
van! Itt vagyok!
-Örökké?
-Igen,
Kicsim örökké. Szeretlek.
-Én
is! -a szemébe néztem és a füle mögé tettem a haját.
Megcsókoltam,
olyan volt mintha itt lenne körölütem a mennyország.
Kézen
fogva mentünk ki a konyhába, ahol Alex éppen palacsintát sütött.
-Kibékültettek?
-kérdezte Zayn, és a kezünkre nézett.
-Igen!
-mondta Sziszi.
-Éljeeeeeeeeeeeen!
Erre enni kell! -mondta Emily.
-Akkor
most haza költözöl? -kérdezte Alex.
-Igen!
-Éljeeeen!
Ö… tudod, hogy imádok veled élni, de az a rend amit hagysz!
-Megértem
Alex!
-Kész
a palacsinta!
-Nyami!
Fahéjasat kérek! -mondta Emily.
Megettük
a palacsintát, utána elmentem összepakolni a cuccomat.
-Köszi
Alex, hogy befogadtál!
-Ugyan
már neked bármit! De most már tényleg jössz nekem! -nevetett.
-Oké!
-Akkor
mehetünk? -fogta meg a kezem Sziszi.
-Igen,
mehetünk!
-Juuj
de cukik! -mondta Emily Zaynnek.
-Igen!
De indulás!
-Szia
Alex! -köszönt el Sziszi.
-Szia
köszi a palacsintát! -mondta Emily.
-Nincs
mit sziasztok!
Beültünk
a kocsiba. Egész úton Sziszi kezét fogtam.
-Olyan
jó, hogy kibékültetek! -mondta Emily.
-Igen
én is örülök! -ölelt meg Sziszi.
Mikor
hazaértünk Liam és Mimi türelmetlenül várt minket.
-Sziasztok!
-köszönt Liam.
-Eric
hát te? -lepődött meg Mimi.
-Kibékültünk!
-mondta boldogan Sziszi.
-Úristen!
De jó! -ölelt meg minket Mimi.
-Igen!
-helyeseltek a többiek.
-Ezt
valahogy meg kell ünnepelnünk! -mondta Zayn.
-Igen!
Csináljunk egy bulit! -mondta Emily. -Egy ilyen jó nagyot!
-Szerintem
nem kell buli csak Sziszi meg én egy kényelmes ágy és egy hideg
pezsgő és rózsaszirmok!
-Igazad
van! -helyeseltek a srácok.
-Pasik,
mi más juthatna az eszükbe! -túrt bele a hajamba Sziszi.
-Van
pezsgőnk a számotokra meg számunkra is Emily. -mondta Zayn.
-Jaj,
Zayn!
-Gyere
Sziszi! -fogtam meg a kezét.
-Sziasztok!
-Hello!
Este
Zayn
áthozta a hűtött piát, aztán Sziszivel ketten maradtunk.
-Végre
megint itt vagy! -ült az ölembe Sziszi.
-Szeretlek.
-csókoltam meg.
Heves
csókolózásba kezdtünk és már az ágyba voltunk amikor
kibontottam a pezsgőt.
-Kérsz?
-Nem
jó lesz nekem az ásványvíz! -mosolygott rám.
-Tudom!
-töltöttem neki a pezsgőt.
Miután
kitöltöttem letettem az üveget.
-Ránk!
-Ránk!
-koccintottunk. Lefeküdtem Sziszi mellé.
-Szeretlek
Kicsim.
-Én
is. -ölelt át.
Szembe
fordultam vele. Sziszi is felém fordult és a fejét a mellkasomba
fúrta.
-Ssz.
-húzódtam félre.
-Jól
vagy?
-Igen,
csak mostanában a hegbe olyan sokszor belenyílal a fájdalom. Nem a
te hibád.
-Jaj
az is miattam van!
-Nem
Sziszi egyáltalán nem miattad van! És ilyen eszedbe se jusson!
-De,
Eric! Én vitelek ki oda pedig tudtam, hogy veszélyes környék.
-Én
meg engedtem neked, és neked is bajod eshetett volna.
-Igen,
de...
-Sziszi
itt nincs de! Ez mindkettőnk hibája, nyugodj meg!
-Eric.
-ölelt át zokogva.
-Nyugodj
meg! Nincs már semmi ami elválaszthat minket. Veled szeretnék
ünnepelni az 50. házassági évfordulónkon. Tudod?
Sziasztok!!! Hát vége lett ennek az évadnak is. 3. évad indul Szept.1-jén. Tudom, hogy sokat kell várnotok, de nem sokára suli és kicsit fel kell készülnöm. 3. Évad részei pedig hetenként pénteken vagy szombaton fognak jönni ezért kicsit elhúzott lesz. És ha valamiért csúszok tudatni fogom veletek! Puszi jó olvasást :)
Egyszer vége
mindennek
Eric szemszöge
-Na
és mi lesz veled Eric? -hozta oda a reggelimet Alex.
-Köszi.
-vettem el tőle. -Fogalmam sincs.
-Nem
az a ok, hogy nem látlak itt szívesen, vagy valami! Csak már 1 hete itt vagy!
-Tudom,
de hiába hívom Sziszit nem, veszi fel és az üzeneteimre se válaszol!
-Értem.
De haver te tuti nem akartál semmit Tonetól?
-Nem!
Én csak Sziszit szeretem!
-Oké
haver én hiszek neked, már csak Sziszinek is kéne hinnie…
Szisziéknél /Sziszi
szemszöge/
-Emily
most mitévő legyek? -ültem a kanapén szomorúan.
-Nem
tudom. Ha igazán szereted, beszéld meg vele a dolgokat nyugodtan!
-Igazad
van Emily köszönöm! -öleltem meg.
-Akkor
most megyek is és megbeszélem vele az egészet! -álltam fel a kanapéról.
-Nem
várod meg még Zaynék hazajönnek a vásárlásból? És akkor elvinne téged!
-Nem
nincs időm rá! -vettem fel a táskámat. -Busszal megyek. Remélem Ericcel jövök!
-Úgy
legyen!
Kirohantam
a buszmegállóba. Szerencsére 2perc múlva jött is egy busz. Izgatottan ültem a
buszban és fürkésztem a tájat. Ez a megálló az! Gyerünk Sziszi mindent bele,
biztattam magam. Megnyomtam a gombot. A busz szép lassan megállt én meg gyorsan
lefutottam róla. Futottam egészen Alex házáig. Megálltam az ajtó előtt
összeszedtem minden bátorságom és csöngettem. Először nem jött senki se ajtót
nyitni, ezért csöngettem még egyszer.
-Sziszi
hát te?! -lepődött meg Alex, amikor engem látott az ajtóban.
-Erichez
jöttem!
-Gyere
be! Eric, jöttek hozzád!
Bevezetett
a nappaliba, ahol Eric a kanapén ült és teljesen kifordult magából.
-Szia!
-köszöntem neki, ekkor felkapta a fejét és rám nézett.
-Sziszi!
-az arca felderült és rám mosolygott. -Hát te, hogy hogy jöttél? -futott oda
hozzám.
-Én
csak tisztázni akarom a dolgokat! Mesélj el nekem mindent!
-Rendben.
-Na
srácok én akkor magatokra hagylak, ha kellenék, fent vagyok az emeleten!
-indult el Alex a lépcsőn.
-Oké.
-Gyere,
ülj le! -mondta Eric.
Leültem
a kanapéra és ő meg leült mellém.
-Mit
mondjak el?
-Az
egészet! Milyen volt Oslo, az X-factor, meg hogy Ibizán mi volt!
Elmesélt
mindent szóról szóra, bele telt egy fél órába.
-És
akkor szerintem valamit beletett a red bullos vodkámba! Meg az a kép, ott nem
voltam magamnál, hála a piának!
-Értem.
És szóval történt köztetek olyan is?
-Igen.
De nagyon megbántam! És nem is voltam magamnál! Sziszi én csak téged szeretlek!
Megbocsátasz?
-Nem
tudom, Eric.
-Sziszi
kérlek! Megígérem ilyet veled soha többé nem, teszek!
-Becsszó?
-Igen!
Esküszöm! -emelte fel a kezét.
-Hát…
Igen Eric megbocsátok! Már nagyon hiányzol! -öleltem át és elkezdtem sírni.
-Nyugi
kicsim most már minden rendben lesz! -adott egy puszit a fejemre.
-Na
újra szent a béke? -jött le Alex.
-Te
hallgatóztál? -kérdeztem csodálkozva.
-Nem,
dehogyis! -nevette el magát.
-Aha
persze!
-Na
Alex költözök! -jelentette be Eric.
Eric szemszöge
Nem
volt sok cuccom, sőt csak az a egy ruhám amiben egy hete idejöttem. A többi
napon Alex ruháit hordtam.
-Alex
köszönöm, hogy befogadtál! -öleltem meg.
-Jaj
ugyan már nincs mit! Ha bármi van itt mindig szívesen, látlak!
-És
mit csináljak a ruháddal?
-Tartsd
meg! De cserébe jössz nekem valamivel! -nevetett.
-Oké!
De szia! -pacsiztunk össze.
-Igen,
szia Alex!
-Szia
Sziszi! -ölelték meg egymást.
-Na
indulhatunk? -fogtam meg Sziszi kezét.
-Igen!
Megálltunk
az ajtó előtt. Kinyitottam az ajtót erre egy ismerős embert láttam az ajtóban.
-Te
mit keresel itt? -akadtam ki.
-Jól
tudod! -mondta és megcsókolt.
Sziszi
nem tudott az egészhez mit szólni csak ott állt és nézett minket.
-Tone
basszus hagyjál már! -löktem el magamtól.
Sziszi
nem szólt semmit. Sírva fakadt és el kezdett futni.
-Sziszi!
Várj! -rohantam utána és megfogtam a kezét. -Nem tudom mi volt ez az előbb, de
én csak téged szeretlek!
-ERIC
NEM ÉRDEKELSZ! OTT VAN NEKED A KIS TONED LEGYÉL VELE BOLDOG! ÉS MOST ENGEDJ EL!
-ordította Sziszi.
-De
kicsim…
-ELEGEM
VAN BELŐLED, ÉRTED?! HA ENGEM SZERETSZ NEM, CSÓKOLGATNÁD TONET!
-De
Sziszi…
-Nincs
semmi, de! ÉS ERESSZ MÁR EL! -próbálta kihúzni a kezét a szorításomból.
-Ahogy
akarod. -engedtem el a kezét. -De Sziszi tudd meg én csak téged, szeretlek!
-Aha
persze! -mondta Sziszi és újból elkezdett futni.
-Most
örülsz Tone?! -mentem oda hozzá. -Mégis, hogy képzelted? Attól, hogy leitattál
még nem foglak szeretni! ÉS rohadtul leszállhatnál rólam! -mentem be a házba.
-De
Eric…
-Nem
hallottad mit mondott?! Azt, hogy tűnj el innen! -mondta Alex.
-Hogy
mondhatsz ilyet egy nőnek?!
-Hát
így, és amúgy is az én házam! Szóval tűnj el! -csapta be az ajtót Alex.
-Miért
jött ide Tone? És miért rontott el mindent?! -ültem a nappali padlóján és csak
sírtam.
-Nem
tudom, de már elegem van abból a libából! Eric haver jól vagy? -ült le mellém.
-Nem,
hála Tonenak! Elegem van! -álltam fel és kezdtem el dobálgatni a kanapén lévő
párnákat.
-Eric
nyugodj meg! -próbált lefogni Alex.
-Nem
tudok! Hülye Tone mindent elrontott! Elegem van! Ááá! -ütöttem bele a falba egy
nagyot.
-Eric
basszus szétvered a házam! Állj le most mielőtt még magadban is kárt, teszel!
-NEM
ELEGEM VAN MINDENBŐL ÉS MINDENKIBŐL! -mentem ki a konyhába és kivettem a
hűtőből egy üveg vodkát.
Alex szemszöge
Gyorsan
utána szaladtam a konyhába, de már késő volt megtalálta a piát.
-Eric
mégis mit csinálsz?! -próbáltam elvenni tőle a vodkát.
-Nem
adom az enyém! -mondta és folytatta az ivást.
Akárhogy
próbálkoztam, nem tudtam elvenni tőle a vodkát. Pár perc alatt meg is itta az
egészet, persze a ruhája meg a föld is tiszta pia lett.
-Na
és Eric most már jobb?! -kérdeztem dühösen.
-NEM
NEM JOBB! ELEGEM VAN! ÉS SZISZIT AKAROM! -kezdett el rángatni.
-Eric
nyugodj meg, jót tenne most egy kis alvás! -próbáltam behúzni a szobába.
-Nem,
nem akarok, hagyjál már! -hisztizett, mint egy kisgyerek.
-Eric
basszus feküdj le!
Nagy
nehezen lefeküdt a kanapéra. Betakartam őt egy pléddel, még egy kicsit
ordítozott, de szerencsére elaludt. Utána kimentem és feltakarítottam a
konyhát.
Eközben Sziszi
Csak
futottam. Nem tudom merre és minek, csak egyenesen előre! Hogy tehetett velem
ilyet Eric?! Leültem az egyik buszmegállóban lévő padra és csak sírtam.
Eközben Emilyék házában
/Emily szemszöge/
-Na
szerintetek mikor jönnek? -kérdezte Mimi izgatottan.
-Nem
tudom, de rossz előérzetem van! -mondtam.
-Jaj
kicsim nyugi mindjárt jönnek! -ölelt át Zayn.
-Nem!
Most azonnal felhívom Sziszit! -vettem elő a telefonomat.
Felhívtam,
de nem volt bekapcsolva a telefonja.
-Remek!
Nincs bekapcsolva a telefonja! Hívom Ericet.
Eric
telefonja ki is csöngött.
-Halló
Eric Saade mobilja.
-Eric
szia! Hol vagytok?
-Emily,
Alex vagyok!
-Alex
hát te? Szisziék.
-Hát
jött Tone és mindent elrontott!
-Mi?!
-Kibékültek
mentek volna haza, megjelent Tone az ajtóban megcsókolta Ericet. Sziszi pedig
elfutott valahová! Eric meg berúgott.
-És
hova nem tudod?
-Nem,
azt hittem hazamegy!
-De
itthon nincs!
-Úristen!
Akkor most mit csináljunk?!
-Nyugi
Alex a srácokkal elmegyünk megkeresni őt! Te meg vigyázz Ericre!
-Oké,
szia.
-Basszus
srácok! -tettem le a telefont. -Szisziék nem békültek ki! És Sziszi eltűnt!
-Mi?!
-akadt ki mindenki.
-Szóval
Liam és Mimi menjetek el keresni őt nyugatra! Mi is megyünk Zaynnel csak mi
Alex háza körül meg a környéken!
-Oké.
Beültünk
a kocsiba Zaynnel. Tökre ideges voltam és próbálgattam hívni Sziszit.
-Kicsim
nyugi! -fogta meg a kezem Zayn.
-Nem
tudok most nyugodt lenni. Bárhol lehet Sziszi! -mondtam, miközben kinéztem az
ablakon. Az egyik buszmegállóban megláttam egy lányt, aki sírt.
-Zayn
állj meg!
-Oké.
-Zayn rögtön megállt az egyik kis utcában, én pedig rögtön kiszálltam a
kocsiból és elkezdtem futni.
-Sziszi
te vagy az? -kérdeztem a buszmegállóban síró lánytól.
-Emily
mit keresel itt? -kérdezte Sziszi.
-Mindenki
téged keres! Gyere, menjünk haza! -fogtam meg a kezét.
-Nem
akarok! Elegem van!
-Emily
hát itt vagy! -ért oda Zayn.
-Igen.
Hívd fel Liamet, hogy meg van Sziszi, menjenek haza!
-Oké.
-Sziszi
Alex mindent elmesélt! Eric nem csalna meg téged! A hülye Tone mászott rá.
-Nem
izgat. Nem is akarok többet hallani Ericről! Menjünk haza lécci.
-Jó
gyere.
Beültünk
a kocsiba és hazamentünk.
-Sziszi
jól vagy? -szaladt oda Mimi Sziszihez.
-Igen,
de most hagyjatok! -mondta és bement a házukba.
-Szegény,
nem lehet könnyű neki! -mondta szomorúan Mimi.
-Hát
nem. -helyeseltem.
Sziszi szemszöge
Bementem
a házba. Becsaptam magam mögött az ajtót és csak sírtam. Hogy tehetett ilyet?!
Jessnek mégis igaza volt. Mikor már egy kicsit megnyugodtam kimentem a konyhába
és kezembe vettem egy kést.
-Most
vagy soha Sziszi! -mondtam magam és a kést a kezemhez szorítottam.
Mimi szemszöge
-Basszus
Sziszi te hülye vagy?! -tépte ki a kezemből Mimi a kést.
-Igen.
Már nem látom semmi értelmét az életemnek! -sírta el magát újra.
-De
hülye vagy! -jött be Emily is a konyhába. -Egy fiú miatt nem állhat meg az
élet!
-Jól
mondja Emily!
-Ti
könnyen beszéltek. Nektek ott van 1-1 csodálatos fiú nekem meg…
-Sziszi
most fejezd be! -húzta fel a földről Emily. -Ameddig jól nem leszel addig, mi
itt leszünk melletted! Ugye Mimi?
-Igen!
-És
most gyere, újra visszaköltözöl hozzánk!
Összeszedtük
a fontos cuccait és visszamentünk a házba.
-Biztos
nem fogok zavarni?
-Te
hülye vagy?! Nem fogsz, na gyere. -mondtam neki.
Bevittük
a cuccait a vendégszobába.
-Szerintem
most aludj egy kicsit! -mondta Emily.
-Oké.
Lefeküdt
az ágyra.
-De
akkor is annyira hiányzik! -sírta el magát újra.
-Mint
mondtam, egy fiú miatt nem állhat meg az élet! -ölelte meg Emily Sziszit.
Kijöttünk
a szobából és becsuktok az ajtót.
-Hogy
van? -jött oda hozzám Liam.
-Hát
jobban.
-Szegény
annyira sajnálom! Hogy tehetett ilyet Eric?! -mondta szomorúan Emily.
-Ne
félj majd jobban lesz! -ölelte meg Zayn Emilyt.
-Emily!
