Címkék

2012. augusztus 3., péntek

87. fejezet


Séta Olaszba

Sziszi szemszöge
Délután egy kis csoportos sétára.
-Úristen! Ez de jól nézz ki! –csodálkozott Emily.             
-Mégis mi? –kérdezte Zayn.
-Hát az a ruha!
-Megvegyem neked?
-Jaj, de aranyos vagy! Igen!
-Oké. –nyúlt be a zsebébe, de nem találta a pénzt.
-Basszus! Ott hagytam!
-Zayn!
-Adjak kölcsön? –kérdezte Eric.
-Lécci. –könyörgött Emily.             
-Jó, tessék.
-Nagyszerű köszi! –mentek be boldogan vásárolni.
-Nincs valami rocker bolt? –kérdeztem.
-De nézd ott! –mutatta Eric.
-Be jösz velem?  
-Aha! –bementünk és Girlfriend című számom szólt.
-Sziszi Johnson! –ordították, és körénk gyűltek.
-Adsz autogramot?
-Persze! Csak valaki adjon egy tollat! … köszönöm. 
Eric szemszöge
Amíg Sziszi autogramokat osztott engem a tömeg kitúrt a boltból. Amíg vártam és az ÚJ Iphonomon játszottam, amit Jess közelébe elő
 nem veszek többet. Ott álltam csendesen, amikor valaki megütögette a hátam.
-Te vagy Sziszi Johnson férje? –kérdezte egy kis csaj.
-Igen! Mert?
-Szia Eric, hogy neked miért kell mindig válaszolnod?!
-Ki vagy te?
-Hát meg se ismersz?
-Ö… Nem!
-Ugyan már könyörgöm, gondolkozz! –mosolygott gúnyosan.
-Jess?
-Na, végre! Köszönöm!
-Mit kérsz? Autogram? Kép?
-Saade, te teljesen hülye vagy?
-És te normális? Majd nem kiverted belőlem a szuszt!
-Ó! Szegényke! És Sziszi ezért teljesen kibukott rám! Kösz Saade!
-Jessika!
-Honnan tudod?
-Sziszi!
-Ó!
-Nem áll jól a piros! –nevettem el magam.
-Ó! Saade!
Jess szemszöge                             
-Tudom, hogy így hívnak! –mondta azzal a nyálas pofájával.
-Saade! Rohadtul elegem van már belőled! –mondtam.
-Pici Jessie. –gúnyolódott a nevemen.
-Ó! Saade! –mondtam és felpofoztam.
-Hey, Hey! You! You! –jött ki Sziszi a boltból és énekelt. –Na, mi a baj Eric? –szaladt oda a nyálgépéhez.
-Jess már megint verekszik! –mondta miközbe a piros arcoskáját fogta.
-Hát te, hogy kerülsz ide? –nézett rám.
-Itt nyaralunk Joshhal?
-Ja, aha!
-Sziszi, miért nem egy igazi pasihoz mentél hozzá, aki egy pofon miatt nem az arcát fogja! –ordibáltam vele. 
-Tudod mit Jess, ne gyere Eric közelébe majd valamikor, ezt még megbeszéljük. –küldött el onnan.
Josh
Fejcsóválva otthagytam őket és visszamentem Joshoz.
Sziszi szemszöge
Ericcel kézen fogva mentünk Emilyékhez.
-Mit vetél? –kérdeztem.
-Két ruhát és egy cipőt!
A plázából egyenesen a szállodához mentünk.  Ahol este megint furcsaságok történtek.
Emily szemszöge
Amikor beléptünk minden cuccunk ki volt pakolva, de mindenünk meg volt.
-Zayn! Mi van itt?                     
-Nem tudom! Már én is félek Emily!
-Mit csináljunk?
-Nem tudom! De menjünk el aludni! –javasolta Zayn.
-Oké. –lefürödtünk és bebújtunk az ágyba.
Mimi szemszöge                                
Mi nem mentünk el sétálni ha nem a házba gubbasztottunk, de a mi szobánkba semmi nem történt.
-Liam elmegyek fürdeni.
-Menjél Édesem! –mondta.  Bementem és jó melegre állítottam a vizet,  és a tükörre fel lett írva, hogy Impossible.  
-Liam, gyere! –sikítoztam.
-Mi a baj Kicsim?
-A tükör!
-Lehetetlen?
-Mi ez? Te írtad?
-Liam, akkor sikítoznék? Menjünk át Zaynékhez!
-Jó! –összeszedtünk a ruháinkat és átmentünk Zaynékhez.
-Bejöhetünk? –kérdeztem mikor Zayn ajtót nyitott.
-Mi?
-A tükörre fel lett írva, hogy lehetetlen!
-Akkor persze gyertek. –bementünk és egy matracon aludtunk Liammel.
Eric szemszöge
Beléptünk a szobába, ahol semmi ijesztő nem volt.
-Elmegyek zuhanyozni! Jösz velem? –húzta végig Sziszi a kezét a két kezemen.                    
-Menjek? –pusziltam meg az orrát.
-Gyere, lécci. –rángatott magával.
-Jó jövök. –beléptünk és vérrel fel volt írva a falra, hogy Ti még nem féltek de fogtok! Jó éjszakából szörnyű napok! Love: Huansantos!!!!!
-Menjünk innen! –mondta Sziszi.
-Nem, maradjunk erősek, gyere zuhanyozni.
-Biztos?
-Igen gyere! –lassan egymást csókolgatva bemásztunk a zuhanykabinba. Sziszi épp a hátamat cirógatta amikor hangokat hallottunk. Gyorsan felöltöztünk és kimentünk a fürdőből, de csak a Tv kapcsolódott be.
-Figyelj Kicsim! Kikapcsolom és aludjunk.
-Jó. –kikapcsoltam a Tv-ét és Sziszi mellé bújtam. –Átölelsz? –kérdezte.
-Hát, persze gyere! –felém fordult a nekem támasztotta a fejét és úgy aludtunk el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése