91. fejezet

Saade family

Saade ház /Délelőtt 11 óra/

-Anyu, mikor jönnek?

-Nyugi, már Arvid nem sokkára! Nézd már meg is, jöttek.

-Eric! Szia! –szaladt oda Arvid. –Sziszi!

Eric szemszöge

-Sziasztok! –szálltunk ki a kocsiból.

-Öcsi! –jött oda hozzám Lina.

-Szia! Aki még nem ismeri nekik, bemutatom Sziszi Johnson-t, a feleségemet.  

-Végre, megtaláltad az igaz szerelemet. –mondta Lina nevetve.

-De, te még mindig nem.                  

-Eric, elvihetjük Sziszit? És behozod a táskákat? … -Köszi szia. –szaladtak el a lányok.  

-Persze, miért ne?!

-Kicsim, szeretnék veled valamit megbeszélni!

-Mi az anyu?

-Hát, az, hogy este aputokkal elmennék, és Lina nem ér rá. Vigyáznátok a kicsikre?

-Persze, menjetek csak!

Este/ Sziszi szemszöge/

-Játszunk, modelleset? –kérdezte Ayala. 

-Persze.

-Oké. De jó!!!

-Mindjárt jövök csak gyorsan leszaladok.

-Oké.

Lementem és láttam, hogy a fiúk videojátékoznak.

-Lesztek, zsűri? A csajok modelleset akarnak játszani.

-Nem! –mondta Arvid. –De lefotózhatnál minket.

-Hol?

-A konyhába.

-Gyertek. Mutassátok, hogy PLEASE. Eric, te meg ezt fogd meg.

-Milyen lett? –kérdezte Arvid.    

-Nekem tetszik. –mondtam.       

-Nagyon ügyes vagy. –mondta Eric és a homlokomra nyomott egy puszit.

-Köszi, na puszi pá! Megyek vissza a csajokhoz.

-sokáig nem jöttél meguntuk, már aludni akarunk. Jó éjszakát.

-Jó éjt.

-Meddig maradtok?

-Holnap már megyünk, hisz láttad Ayala, hogy kevés cuccot hoztunk.

-Igen. Szia.

Éjszaka / Eric szemszöge/

Egyikünk se tudod aludni, forgolódtunk, de csak addig, amíg Sziszi át nem ölelt, és megnyugodtam.

-Ébren vagy? –kérdeztem.

-Igen.

-Elmesélnél nekem valamit? 

-Mit?

-Amikor Reeco meg akart ölni mi volt?

-Jó elmesélem. Szóval megtaláltalak, és amikor oda értem hozzád csukva volt a szemed, és a kezed a seben volt. Aztán, fogtam egy taxit.

-És mi volt a taxiba?

-Rád tettem a kabátom, és sírtál- rángatóztál, és ordítottad, hogy nem akarok meghalni. Megfogtam az arcod, és felém fordultál.

-Mit mondtál?

-Azt, hogy nyugodj meg. Pár percen belül oda értünk a kórházhoz. Megfogtam a kezed, és szépen lassan bementünk. –ekkor Sziszi elkezdett sírni.

-Nyugodj meg kicsim. Hülye voltam, hogy megkértelek erre.

-Nem, ugyan már. –lecsúsztatta a kezét a combomra, én meg utána nyúltam és megfogtam.  –Szeretlek!

-Jaj, Eric, én is! –felült.

-Sziszi, nagyon fáj a hegem.

Sziszi szemszöge

Ránéztem Ericre, és a mellkasát fogta.

-Úristen! Jól vagy?

-Nem.

-Mid fáj?

-Az egész testem.

-De a mellkasod, a hegnél fáj. –lehúztam a takarót róla, és láttam, az arcán, hogy ez is fájt.

-Eric, a heg fáj? Sehol máshol?

-Csak! Segíts!

-Jó, nyugi. Ezt vedd be! –toltam a kezébe fájdalomcsillapítót. –És megyek a krémért. Pár percen belül vissza értem, mellé térdeltem és lassan bekentem a heged. –Jobb már?

-Egy kicsit. Köszönöm.

-Ugyan már! Jó éjt Eric.

-Neked is kicsim. –felém fordult és maghoz húzott.