99. fejezet

Sziasztok!!! Hát vége lett ennek az évadnak is. 3. évad indul Szept.1-jén. Tudom, hogy sokat kell várnotok, de nem sokára suli és kicsit fel kell készülnöm. 3. Évad részei pedig hetenként pénteken vagy szombaton fognak jönni ezért kicsit elhúzott lesz. És ha valamiért csúszok tudatni fogom veletek! Puszi jó olvasást :)

Egyszer vége mindennek

Eric szemszöge

-Na és mi lesz veled Eric? -hozta oda a reggelimet Alex.

-Köszi. -vettem el tőle. -Fogalmam sincs.

-Nem az a ok, hogy nem látlak itt szívesen, vagy valami! Csak már 1 hete itt vagy!

-Tudom, de hiába hívom Sziszit nem, veszi fel és az üzeneteimre se válaszol!

-Értem. De haver te tuti nem akartál semmit Tonetól?

-Nem! Én csak Sziszit szeretem!

-Oké haver én hiszek neked, már csak Sziszinek is kéne hinnie…

Szisziéknél /Sziszi szemszöge/

-Emily most mitévő legyek? -ültem a kanapén szomorúan.

-Nem tudom. Ha igazán szereted, beszéld meg vele a dolgokat nyugodtan!

-Igazad van Emily köszönöm! -öleltem meg.

-Akkor most megyek is és megbeszélem vele az egészet! -álltam fel a kanapéról.

-Nem várod meg még Zaynék hazajönnek a vásárlásból? És akkor elvinne téged!

-Nem nincs időm rá! -vettem fel a táskámat. -Busszal megyek. Remélem Ericcel jövök!

-Úgy legyen!

Kirohantam a buszmegállóba. Szerencsére 2perc múlva jött is egy busz. Izgatottan ültem a buszban és fürkésztem a tájat. Ez a megálló az! Gyerünk Sziszi mindent bele, biztattam magam. Megnyomtam a gombot. A busz szép lassan megállt én meg gyorsan lefutottam róla. Futottam egészen Alex házáig. Megálltam az ajtó előtt összeszedtem minden bátorságom és csöngettem. Először nem jött senki se ajtót nyitni, ezért csöngettem még egyszer.

-Sziszi hát te?! -lepődött meg Alex, amikor engem látott az ajtóban.

-Erichez jöttem!

-Gyere be! Eric, jöttek hozzád!

Bevezetett a nappaliba, ahol Eric a kanapén ült és teljesen kifordult magából.

-Szia! -köszöntem neki, ekkor felkapta a fejét és rám nézett. 

-Sziszi! -az arca felderült és rám mosolygott. -Hát te, hogy hogy jöttél? -futott oda hozzám.

-Én csak tisztázni akarom a dolgokat! Mesélj el nekem mindent!

-Rendben.

-Na srácok én akkor magatokra hagylak, ha kellenék, fent vagyok az emeleten! -indult el Alex a lépcsőn.

-Oké.

-Gyere, ülj le! -mondta Eric.

Leültem a kanapéra és ő meg leült mellém.

-Mit mondjak el?

-Az egészet! Milyen volt Oslo, az X-factor, meg hogy Ibizán mi volt!

Elmesélt mindent szóról szóra, bele telt egy fél órába.

-És akkor szerintem valamit beletett a red bullos vodkámba! Meg az a kép, ott nem voltam magamnál, hála a piának!

-Értem. És szóval történt köztetek olyan is?

-Igen. De nagyon megbántam! És nem is voltam magamnál! Sziszi én csak téged szeretlek! Megbocsátasz?                      

-Nem tudom, Eric.

-Sziszi kérlek! Megígérem ilyet veled soha többé nem, teszek!

-Becsszó?

-Igen! Esküszöm! -emelte fel a kezét.

-Hát… Igen Eric megbocsátok! Már nagyon hiányzol! -öleltem át és elkezdtem sírni.

-Nyugi kicsim most már minden rendben lesz! -adott egy puszit a fejemre.

-Na újra szent a béke? -jött le Alex.

-Te hallgatóztál? -kérdeztem csodálkozva.

-Nem, dehogyis! -nevette el magát.

-Aha persze!

-Na Alex költözök! -jelentette be Eric.

Eric szemszöge

Nem volt sok cuccom, sőt csak az a egy ruhám amiben egy hete idejöttem. A többi napon Alex ruháit hordtam.

-Alex köszönöm, hogy befogadtál! -öleltem meg.

-Jaj ugyan már nincs mit! Ha bármi van itt mindig szívesen, látlak!

-És mit csináljak a ruháddal?

-Tartsd meg! De cserébe jössz nekem valamivel! -nevetett.

-Oké! De szia! -pacsiztunk össze.

-Igen, szia Alex!

-Szia Sziszi! -ölelték meg egymást.

-Na indulhatunk? -fogtam meg Sziszi kezét.

-Igen!

Megálltunk az ajtó előtt. Kinyitottam az ajtót erre egy ismerős embert láttam az ajtóban.

-Te mit keresel itt? -akadtam ki.

-Jól tudod! -mondta és megcsókolt.       

Sziszi nem tudott az egészhez mit szólni csak ott állt és nézett minket.

-Tone basszus hagyjál már! -löktem el magamtól.

Sziszi nem szólt semmit. Sírva fakadt és el kezdett futni.

-Sziszi! Várj! -rohantam utána és megfogtam a kezét. -Nem tudom mi volt ez az előbb, de én csak téged szeretlek!

-ERIC NEM ÉRDEKELSZ! OTT VAN NEKED A KIS TONED LEGYÉL VELE BOLDOG! ÉS MOST ENGEDJ EL! -ordította Sziszi.

-De kicsim…

-ELEGEM VAN BELŐLED, ÉRTED?! HA ENGEM SZERETSZ NEM, CSÓKOLGATNÁD TONET!

-De Sziszi…

-Nincs semmi, de! ÉS ERESSZ MÁR EL! -próbálta kihúzni a kezét a szorításomból.

-Ahogy akarod. -engedtem el a kezét. -De Sziszi tudd meg én csak téged, szeretlek!

-Aha persze! -mondta Sziszi és újból elkezdett futni.

-Most örülsz Tone?! -mentem oda hozzá. -Mégis, hogy képzelted? Attól, hogy leitattál még nem foglak szeretni! ÉS rohadtul leszállhatnál rólam! -mentem be a házba.

-De Eric…

-Nem hallottad mit mondott?! Azt, hogy tűnj el innen! -mondta Alex.

-Hogy mondhatsz ilyet egy nőnek?!

-Hát így, és amúgy is az én házam! Szóval tűnj el! -csapta be az ajtót Alex.

-Miért jött ide Tone? És miért rontott el mindent?! -ültem a nappali padlóján és csak sírtam.

-Nem tudom, de már elegem van abból a libából! Eric haver jól vagy? -ült le mellém.

-Nem, hála Tonenak! Elegem van! -álltam fel és kezdtem el dobálgatni a kanapén lévő párnákat.

-Eric nyugodj meg! -próbált lefogni Alex.

-Nem tudok! Hülye Tone mindent elrontott! Elegem van! Ááá! -ütöttem bele a falba egy nagyot.

-Eric basszus szétvered a házam! Állj le most mielőtt még magadban is kárt, teszel!

-NEM ELEGEM VAN MINDENBŐL ÉS MINDENKIBŐL! -mentem ki a konyhába és kivettem a hűtőből egy üveg vodkát.

Alex szemszöge

Gyorsan utána szaladtam a konyhába, de már késő volt megtalálta a piát.

-Eric mégis mit csinálsz?! -próbáltam elvenni tőle a vodkát.

-Nem adom az enyém! -mondta és folytatta az ivást.

Akárhogy próbálkoztam, nem tudtam elvenni tőle a vodkát. Pár perc alatt meg is itta az egészet, persze a ruhája meg a föld is tiszta pia lett.

-Na és Eric most már jobb?! -kérdeztem dühösen.

-NEM NEM JOBB! ELEGEM VAN! ÉS SZISZIT AKAROM! -kezdett el rángatni.

-Eric nyugodj meg, jót tenne most egy kis alvás! -próbáltam behúzni a szobába.

-Nem, nem akarok, hagyjál már! -hisztizett, mint egy kisgyerek.

-Eric basszus feküdj le!

Nagy nehezen lefeküdt a kanapéra. Betakartam őt egy pléddel, még egy kicsit ordítozott, de szerencsére elaludt. Utána kimentem és feltakarítottam a konyhát.

Eközben Sziszi

Csak futottam. Nem tudom merre és minek, csak egyenesen előre! Hogy tehetett velem ilyet Eric?! Leültem az egyik buszmegállóban lévő padra és csak sírtam.

Eközben Emilyék házában /Emily szemszöge/

-Na szerintetek mikor jönnek? -kérdezte Mimi izgatottan.

-Nem tudom, de rossz előérzetem van! -mondtam.

-Jaj kicsim nyugi mindjárt jönnek! -ölelt át Zayn.

-Nem! Most azonnal felhívom Sziszit! -vettem elő a telefonomat.

Felhívtam, de nem volt bekapcsolva a telefonja.

-Remek! Nincs bekapcsolva a telefonja! Hívom Ericet.

Eric telefonja ki is csöngött.

-Halló Eric Saade mobilja.

-Eric szia! Hol vagytok?

-Emily, Alex vagyok!

-Alex hát te? Szisziék.

-Hát jött Tone és mindent elrontott!

-Mi?!

-Kibékültek mentek volna haza, megjelent Tone az ajtóban megcsókolta Ericet. Sziszi pedig elfutott valahová! Eric meg berúgott.

-És hova nem tudod?

-Nem, azt hittem hazamegy!

-De itthon nincs!

-Úristen! Akkor most mit csináljunk?!

-Nyugi Alex a srácokkal elmegyünk megkeresni őt! Te meg vigyázz Ericre!

-Oké, szia.

-Basszus srácok! -tettem le a telefont. -Szisziék nem békültek ki! És Sziszi eltűnt!

-Mi?! -akadt ki mindenki.

-Szóval Liam és Mimi menjetek el keresni őt nyugatra! Mi is megyünk Zaynnel csak mi Alex háza körül meg a környéken!

-Oké.

Beültünk a kocsiba Zaynnel. Tökre ideges voltam és próbálgattam hívni Sziszit.

-Kicsim nyugi! -fogta meg a kezem Zayn.

-Nem tudok most nyugodt lenni. Bárhol lehet Sziszi! -mondtam, miközben kinéztem az ablakon. Az egyik buszmegállóban megláttam egy lányt, aki sírt. 

-Zayn állj meg!                 

-Oké. -Zayn rögtön megállt az egyik kis utcában, én pedig rögtön kiszálltam a kocsiból és elkezdtem futni.

-Kicsim, hova mész? -kérdezte kétségbeesetten Zayn.

Én nem válaszoltam csak futottam tovább.

-Sziszi te vagy az? -kérdeztem a buszmegállóban síró lánytól.

-Emily mit keresel itt? -kérdezte Sziszi.

-Mindenki téged keres! Gyere, menjünk haza! -fogtam meg a kezét.

-Nem akarok! Elegem van!

-Emily hát itt vagy! -ért oda Zayn.

-Igen. Hívd fel Liamet, hogy meg van Sziszi, menjenek haza!

-Oké.

-Sziszi Alex mindent elmesélt! Eric nem csalna meg téged! A hülye Tone mászott rá.

-Nem izgat. Nem is akarok többet hallani Ericről! Menjünk haza lécci.

-Jó gyere.

Beültünk a kocsiba és hazamentünk.

-Sziszi jól vagy? -szaladt oda Mimi Sziszihez.

-Igen, de most hagyjatok! -mondta és bement a házukba.

-Szegény, nem lehet könnyű neki! -mondta szomorúan Mimi.

-Hát nem. -helyeseltem.

Sziszi szemszöge

Bementem a házba. Becsaptam magam mögött az ajtót és csak sírtam. Hogy tehetett ilyet?! Jessnek mégis igaza volt. Mikor már egy kicsit megnyugodtam kimentem a konyhába és kezembe vettem egy kést.

-Most vagy soha Sziszi! -mondtam magam és a kést a kezemhez szorítottam.

Mimi szemszöge

-Basszus Sziszi te hülye vagy?! -tépte ki a kezemből Mimi a kést.

-Igen. Már nem látom semmi értelmét az életemnek! -sírta el magát újra.

-De hülye vagy! -jött be Emily is a konyhába. -Egy fiú miatt nem állhat meg az élet!

-Jól mondja Emily!

-Ti könnyen beszéltek. Nektek ott van 1-1 csodálatos fiú nekem meg…

-Sziszi most fejezd be! -húzta fel a földről Emily. -Ameddig jól nem leszel addig, mi itt leszünk melletted! Ugye Mimi?

-Igen!

-És most gyere, újra visszaköltözöl hozzánk!

Összeszedtük a fontos cuccait és visszamentünk a házba.

-Biztos nem fogok zavarni?

-Te hülye vagy?! Nem fogsz, na gyere. -mondtam neki.

Bevittük a cuccait a vendégszobába.

-Szerintem most aludj egy kicsit! -mondta Emily.

-Oké.

Lefeküdt az ágyra.

-De akkor is annyira hiányzik! -sírta el magát újra.

-Mint mondtam, egy fiú miatt nem állhat meg az élet! -ölelte meg Emily Sziszit.

Kijöttünk a szobából és becsuktok az ajtót.

-Hogy van? -jött oda hozzám Liam.

-Hát jobban.

-Szegény annyira sajnálom! Hogy tehetett ilyet Eric?! -mondta szomorúan Emily.

-Ne félj majd jobban lesz! -ölelte meg Zayn Emilyt.