93. fejezet

                        Az a bizonyos rosszul elsült séta

Jess szemszöge  

Joshhal kézen fogva sétáltunk az utcán, békésen, nyugodtan. A megszokott módszeremet alkalmaztam, miszerint folyamatosan a földet bámultam járás közben, és azt számolgattam, hány hangyát látok a földön.

Egy idő után meguntam a hangyák bámulását, s felemeltem fejem. A szemem nagyra nyílt, meglepetten észleltem, hogy Eric jön  velünk szembe. Elég mérgesnek látszott. Én idegesen összeráncoltam a szemöldököm, s próbáltam nem rá nézni. Semmi kedvem nem volt vele vitatkozni, pláne úgy, hogy, ha most kapna egy-két pofont, jönne Sziszi, hogy megint kioktasson. És erre már tényleg nem voltam kíváncsi. Megszorítottam Josh kezét, fejem oldalra fordítottam, és magabiztosan tovább mentem. Nem tiszteltem meg azzal, hogy köszönjek neki. Mikor már mögötte voltunk, nyugodtan sóhajtottam fel. Ezek szerint neki sem volt most kedve veszekedni. De az örömöm nem sokáig tartott. Egy pillanat alatt megfordult, és utánunk szólt.

-Hé, Jess! Ne olyan gyorsan!- hangját az erős gúny és idegesség töltötte meg. Az irántam érzett ellenszenv csakúgy sugárzott szavaiból.  Már ez is nagyon bosszantó volt, de a java csak utána következett.

-Mi van Saade? Mit akarsz?- néztem rá mérgesen. Nem ez volt a megfelelő pillanat a veszekedésre. Nem hinném, hogy Sziszi örülne, ha tudná, hogy Eric bunkózni akar. Akkor meg mi baja van?    

-Ez az első alkalom, hogy úgy találkozunk, hogy nem kötsz belém! Ezek szerint titkolsz valamit! És tudom, hogy mi az!

-Nem tudom, mire akarsz kilyukadni, de amint látod, más dolgom van, úgyhogy megyek is. Cső!        

Az arca egyre idegesebb lett. Szinte már remegett. Hogy valamin kieressze dühét, benyúlt a zsebébe, és kivett egy rágót. Egy gyors mozdulattal belehajította a szájába, de közben végig engem nézett.

-Tudom, hogy te loptad el, és jobb, ha most azonnal vissza is adod.

-He? Nem tudom miről dumálsz, de jobb, ha tudod, semmi közöm hozzá!

-BETELT A POHÁR! HOGY KÉPZELED EZT? AZ MÉG OKÉ, HOGY ENGEM IDEGESÍTESZ, DE, HOGY ELLOPSZ VALAMIT, AZÉRT, HOGY SZISZIVEL SZÉTVÁLJUNK, AZ MÉGIS CSAK NEM OKÉ!- kiabált rám. Ez a hirtelen hangnem váltás nagyon meglepett. Nagy csönd lett. Óvatosan ránéztem Joshra, látszott, hogy bedühödött. Én törtem meg a csendet.

- Nézd, én tényleg nem tudom, miről van szó. Nem loptam el semmit- válaszoltam, meglepően nyugodtan. Sőt, szerintem a hangom még kedves is volt, pedig vele tényleg nem szoktam ilyen lenni. Azt vártam, hogy most bocsánatot kér, vagy valami ilyesmi, de pont az ellenkezője történt.

-ÉS MÉG TAGADOD? KOMOLYAN MONDOM, TE VAGY A LEGNAGYOBB SZEMÉT A VILÁGON!- üvöltött rám. Na, ez tényleg meglepett. Ezek után én is mondhattam volna ezt neki. Gyorsan ránéztem Joshra. Na, ő aztán tényleg ideges volt. Megfogta a vállam, hátra tolt, és beállt elém.

-TE MEG MÉGIS MI A FRANCOT KÉPZELSZ MAGADRÓL? HOGY MERSZ ÍGY BESZÉLNI VELE?- Más helyzetben büszkén jelentettem volna be, hogy na, ez az én fiúm. De ez most más helyzet volt. Persze, hogy büszke voltam, de az jobban érdekelt, hogy egyáltalán mi az, amit elvileg elloptam. Merev tekintettel figyeltem az eseményeket. Eric idegesen rágózott, Josh pedig ökölbe szorította a kezét, és Ericet figyelte.

-Mért véded őt ennyire? Nem csinál mást, csak hazudik, mint a vízfolyás- húzta széles mosolyra a száját. Na, most szakadt el nálam a fonál. De amint láttam, Joshnál is. Odalépett Erichez, és behúzott neki egyet. Hátra esett, a szája felszakadt. Lehet, hogy Josh egy kicsit túlzásba vitte, de mit érdekel ez engem ezek után?! Szívesen odamentem volna én is, hogy adjak egy-két pofont.

Eric felállt, s a ruhaujjával kezdte el törölgetni a száját, aztán ránk nézett.

- Nálatok nagyobb idiótákat még nem láttam. A beteg páros. Azt hittem Jessnél nincsen nagyobb hülye. De amint látom te még őt is felül múlod- nézett rá Joshra. Na, az agyvizem a fellegekben járt, az erek kidagadtak a halántékomon. Ez most más volt, mint a többi alkalom. Most annyira mérges voltam, hogy képes lettem volna megölni őt. Oké, talán nem, de azt azért elértem volna, hogy kórházba kerüljön. A többi ehhez képest hülyéskedés volt. Megragadtam a gallérját, közel hajoltam hozzá, és teljes erőmből elkezdtem vele kiabálni.

-MÉGIS, HOGY KÉPZELED EZT? HOGY JÖSSZ TE AHHOZ, HOGY MINŐSÍTS ENGEM ÉS JOSHT? TISZTÁBAN VAGY VELE, MIKET MONDASZ? ÉS EGYÁLTALÁN MILYEN JOGON VÁDOLSZ MEG? ÉS MILYEN LOPÁS? AZ EGÉSZBŐL SEMMIT SEM ÉRTEK! HA MÁR ITT VÁDOLGATSZ ENGEM, LEGALÁBB MUTASS VALAMI BIZONYÍTÉK FÉLÉT!

-Chh…. Az, hogy vagy, önmagában bizonyíték. Tévedtem, te vagy a leghülyébb ember a világon. Nem érdemelsz semmilyen tiszteletet. Tolvaj, hazug, erőszakos, beteg, és még sorolhatnám- mosolygott rám gúnyosan, bár a feldagadt képével inkább grimasznak tűnt. Egy hatalmas pofonnal jutalmaztam pofátlanságát, bár ez egy cseppet sem lepte meg. De itt nem álltam meg, jött a következő. Aztán a következő….. Eric elesett, én pedig rátérdeltem.

-Na, most figyelj Saade, mert csak egyszer mondom el!- néztem rá iszonyat mérgesen- Én az égadta világon semmit sem loptam el tőletek, és nem is tervezem. Nem tudom, mi volt ez a kitörésed, de nem is nagyon érdekel, én mindig tudtam, hogy egy szemétláda vagy. És, ezt jegyezd meg jól! Nem vagyok tolvaj, hazug, beteg. Az erőszakos se kimondottan igaz, csak veled szemben vagyok olyan, amilyen, bár te azt megérdemled. Nyugodtan menj csak bőgni Sziszinek, nem fog érdekelni! És, ha most megbocsátasz, mennék tovább, amint látod, van más dolgom is- álltam fel róla, s hátat fordítottam. Odamentem Joshoz, intettem neki, majd elindultam előre. Josh még odafordult Erichez, felemelte kezét, és kinyújtotta felé középső ujját. Aztán utánam rohant, és együtt mentünk tovább. Hidegen hagy, hogy mit gondol rólam ezek után Sziszi. Már bocsánat, de azért mindennek van határa. Nem tűröm, hogy Saade így beszéljen velem, gondoltam mérgesen. Még hallottam, hogy Eric mond valamit, de az már nem érdekelt. Inkább azon gondolkodtam, hogy vajon mivel gyanúsított meg.

15 perccel később

Eric szemszöge

Az incidens után felültem, és az arcomat fogtam, ezt magyarázzam ki Sziszinek. –Talán nem kellett volna Jessnek beszólni! Én hülye is tanulhatnék a hibáimból, ha már egyszer valamit elcsesztem, ne csináljam meg még egyszer! Már 10 éve rá kellett volna jönnöm, hogy nem ez a dolgok helyes megoldása, mint pl. amikor az osztályból egy sráccal összeverekedtem, engem csaptak ki, és én törtem el a lábam, hát persze hogy én kerültem agyrázkódás gyanújával kórházba!

-Úristen, az ott Eric Saade! –szaladt oda hozzám pár rajongóm.

-Sziasztok!

-Mi történt veled?

-Á! Semmi csak elestem.

-De itt hol? –és igaza volt olyan sima volt a talaj, hogy itt még megbotlani sem lehet.

-A cipőfűzőmbe.

-Elég gyatrán nézel, ki hívjunk orvost?

-Nem, kell.

-Úristen, ha ezt kiírom. –mondta az egyik csajszi.

-Ha nem mondjátok el senkinek, megfoghatjátok a hasam.

-Jól hangzik.

-Megígéritek?

-Igen. –felemeltem a pólóm, és miután megfogták a kezüket nézve szaladtak el onnan.

Nehezen fel kászálódtam és elindultam hazafelé. 

Sziszi szemszöge              

Éppen popcornt pattogtattam, amikor meghallottam Eric hangját.

-Megjöttem, Kicsim.

-Szia. –mentem ki a konyhából. –Mi történt veled? –szaladtam oda hozzá.

-Üljünk le!

-Oké. 

-Jessnek beszóltam és hát a Joshikája nekem esett, aztán megrángatott és a földre kerültem és rám térdelt és megvert.

-Hányszor mondjam még el kis hülyém, hogy Jessbe nem köss bele. Most megyek és hozok fertőtlenítőt.

Eric szemszöge

Milyen igaza van, és nem kis hülye vagyok, hanem nagy.

-Na itt vagyok! –jött ki a fürdőből.

-Most mit csináljak? –próbáltam mosolyogni, de nem volt valami nagy sikere, mert az arcizmaim nem becsülték, túl nagyra ezt a próbálkozásomat.

-Ne mosolyog!

-Nem tetszik?

-De csak véres a fogad. –ült rá a combomra.

-Ó! Bocsi.

-Nem baj. –kezébe vette a fertőtlenítős vattát. –Na most ne mozogj! –és a számhoz nyomta.

-Sssz.

-Te kerested a bajt! Annyiszor mondtam már, hogy hagyd Jesst!

-Most haragszol?

-Nem, nem haragszom csak már lassan egy orvosi csapatot, kell melléd fogadnom.

-Legközelebb vigyázok. 

-Megígéred?

-Meg. Asszem nehéz lesz a smárolás az elkövetkezendő pár napba.

-Az biztos. –mosolygott rám. –Meg a fogmosás, evés, ja és borotválkozni. 

-Ne.

-De. Inkább menj, feküdj le.

-És te mikor jösz?

-Nem tudom.

-És miért nem tudod?

-Mert dalt írok.

-És mit írsz?

-Uh, yeah you can do it
I didn't give a damn what you say to me
I don't really care what you think of me
Cause either way you're gonna think what you believe
There's nothing you could say that would hurt me. Ennyi meg van belőle.

-Ügyes vagy. –mondtam és átöleltem.

-Tudod mit veled tartok.

-Gyere. –elmentünk és átöltöztünk, Sziszi bebújt az ágyba és én mellé feküdtem.

-Jó éjt kicsim. –nyomott egy puszit az arcomra.

-Neked is.