100. fejezet

Sziasztok!!!!!!!!!! :) Meghoztam az új évad első fejezetét! És mától, fog az bejönni, hogy új fejezetet csak hetenként hozok, mert ugye sajnos mindjárt suli. Én meg most még hajthatok is rá meg még gondolom jó páran felvételiztek :) Jó olvasást!

Still Loving It

 

Emily szemszöge

-Sziszi basszus csak 10 percre megyünk el te meg itt be büdösíted a házat! -nyitottam ki az ablakot és felhúztam a redőnyt.

-Á fény! -takarta el a szemét.

-Add ide a cigit! -téptem ki a kezéből. -És elég legyen már a depizésből nem áll jól neked!

-Hé add vissza!

-Nem nem adom! -nyomtam el a cigit. -És van egy jó hírem! Ma este elmegyünk egy álarcosbálba! Amit a stockholmi kastélyban lesz!

-Bál? Na én tuti nem megyek!

-Ne csináld már! Vettem 5 jegyet! Liamnek Zaynnek Miminek nekem és neked. Szóval el kell jönnöd!

-Hát add oda másnak a jegyet mert én nem megyek! -gyújtott rá egy másik cigire.

-Már mondtam, hogy az udvaron cigizz! Vagy inkább ne is cigizz! És eljössz kész passz! -azzal ott hagytam őt egyedül a szobába.

-Na rávetted? -kérdezték a többiek.

-Nem tudom csak mondtam neki hogy jöjjön!

Eric szemszöge

-Eric! -törte rám az ajtót Alex.

-Mi van?

-Vettem 2 jegyet egy álarcosbálba ami a stockholmi kastélyba lesz!

-Alex nem megyek! Nem akarok ott senkivel édelegni!

-Na gyere már!

-Nem tudom!

-Eric, hidd el jobb lesz, ha kicsit lezuhanyozol és végre a hajadat is meg mosnád. És kimozdulnál a sötétből és ebből a szobából.

-De Alex, nem!

-Eric, ahogy akarod! De lehet, hogy Sziszi is ott lesz! Plusz egy csomó szép lány!

-Jó megyek, de csak azért hogy boldog legyél!

-Köszönöm!!! De menj és fürödj én meg addig rendet csinálok itt!

-Nincs is olyan nagy kupi! -akadtam ki.

-Amíg Sziszivel voltál addig valamiért szeretem a közeledbe lenni most ha tehetném védőfelszerelésbe közelítenélek meg!

-Jó, ahogy gondolod!

Este /Zayn szemszöge/

-Sziszi! -kiáltotta Emily. -Jössz?

-Nem!

-Jó, akkor oda adom egy helyes fiúnak a jegyedet!

-Emily? -néztem rá felhúzott szemöldökkel.

-Jól van! Bocs!

-Sziszi mi elmentünk! -mondta Mimi.

-Jól van menjetek! -szólt ki a szobából.

Elmentünk.

Sziszi szemszöge

Feküdtem az ágyon összeszedtem magam és elindultam a bálba.

Bál /Emily szemszöge/

Zaynnel italpultnál álltunk.

-Olyan kár, hogy nem jött el Sziszi!

-Aha. -ekkor éppen belépet két ismerős fiú.

-Hé! Nem ismerősek neked?

-Kik?

-Az a két srác!

-Nem.

-Nekem igen. És nézd már az ott nem Sziszi?

-Hol?

-Imádok veled beszélgetni. -otthagytam és odamentem Sziszihez.

-Sziszi, hát te?

-Mégis eljöttem.

-Örülök neki! -öleltem meg. -Mindent bele csajszi!

-Hahaha, kösz! -visszamentem Zaynhez és elkezdtünk táncolni.

Sziszi szemszöge

Oda mentem az italpulthoz. Oda jött hozzám egy fiú, aki megfogta a kezem és amikor hirtelen megfordultam, majd nem leöntöttem.

-Úristen! Bocsi!

-Nem baj!

-De tényleg ne haragudj!

-Felejtsd el nem történt semmi.

-De azért bocsi!

-Felkérhetlek egy táncra?

-Igen. -megfogta a kezem és a táncparkett közepére vezetett.

Amióta ide értem jó pár sráccal táncoltam. 

-Ki vagy? -kérdeztem.

-Azt titok!

-Miért?

-Mert ez egy álarcosbál, és se tudom, hogy te ki vagy!

-Te másképp fogod a kezem mint a többiek. -mondtam miután már jó ideje táncoltunk.

-Te más kép fogod a kezem mint a többiek? -nézett rám felhúzott szemöldökkel, és felhúzta az arcáig a kezem, aztán elengedte és ott hagyott.

Kimentem a parkettről egyenesen Emilyékhez.

-Na úgy látom, hogy sikerült a számomra ismerőssel táncolnod!

-Nem is volt ismerős!

Alex szemszöge

-Kivel táncoltál? -kérdezte Edin, Eric másik táncosa. 

EDIN

-Nem tudom! De szép volt és ismerős volt.

-Eric, már megint kiválasztottad a legnehezebben elérhető lányt!

-Nem baj majd itt marad ágyelőnek. -mondta Edin.

-Medvének már elmegy! -tettem Eric vállára a könyököm. 

-Én is tudtam, hogy megéri veletek eljönni.

Másnap Sziszi szemszöge

-Jó reggelt! -mentem ki a konyhába boldogan.

-Szia! Látom valakinek jó kedve van! -mondta Emily.

-Hát…

-Ugye hogy jó volt a bál?

-Igen! -vágtam rá.

-Örülj, hogy vettem neked jegyet! De akkor is ismerős volt az a fiú!

-Köszi! -öleltem meg. -Hát nem tudom.

-Na mindegy együnk!

Reggeli után elmentem sétálni. Éppen zenét hallgattam és beakartam rakni a telefonomat a zsebembe de ügyesen mellé raktam.

-Á! -fordultam vissza és felakartam venni a földről. Ekkor valaki felvette nekem.

-Tessék. -mondta és rám se nézett.

-Köszi. -vettem el tőle.

Bólintott egyet a fejével és tovább ment. Néztem őt, de az arcát nem láttam mivel napszemcsi és kapucni volt rajta.

-Sziszi! Sziszi! -hallottam Emily hangját.

-Szia hát te?

-Jól vagy?

-Aha mert?

-Előbb láttam Ericet!

-Ericet hol?

-Ott a sarkon! Napszemüveg meg kapucni volt rajta!

-Ne! Kapucni meg napszemcsi? Az előbb vette fel a telefonomat!

-Úristen! És nem mondott vagy csinált valamit?

-Nem. Rám se nézett, csak felvette és már el is ment.

Ekkor megszólalt a telefonom.

-Bocsi, ezt fel kell vennem.

-Persze. Szia! -köszönt el Emily.

-Sziszi, van egy csodás hírem.

-Szia! Én is örülök, hogy hívtál!

-Szia!

-Mi az a csodás hír?

-Este fellépsz az egyik Tv-be.

-Na és hol?

-Nyhestmorgon.

-De ez nem egy Tv, hülye!

-Nekem mindegy.

-Ok. És mikorra menjek?

-7-re.

-Ok. Akkor, majd ott talizunk.

-Szia!

-Szia!

Mentem, tovább, amikor egyszer megint csak összefutottam  azzal a bizonyos személlyel.

-Eric!

-Honnan ismertél föl?

-Csak egy olyan hülyét ismerek aki elrejtőzés képen még több ruhát vesz föl!

-Nem miattad! Túl sok a paparazzi.

-Aha oké.

-Bocsi de mennem kell próbára.

-Oké. Szia!

-Jó volt látni! -jött oda, hogy megöleljen.

-Eric, már nem vagyunk együtt! -emeltem fel a kezem, és a mellkasára tettem.

-Igazad van! Bocsánat.

-Semmi baj! Szia!

-Szia, Sziszi!

Amikor haza értem felvettem az estére kikészített ruhát. Mire elkészültem 6 óra volt.

Nyhestmorgon 

-Sziasztok! -mentem be.

-Szia! -rohant oda hozzám Alex.

-Hát te mit keresel itt?

-Táncos vagyok!

-Jó de Ericnél!

-Egyik táncos lesérült és engem hívtak.

-Aha, értem.

-Mrs. Saade kérem jöjjön. Ó elnézést! Ms. Johnson! -szóltak ki az öltözőből.

-Azonnal. Bocsi Alex majd még beszélünk. -hagytam ott.

-Szia!

Beléptem, és egyből letámadtak az emberek.

Ketten ott magyaráztak nekem, egy másik ember meg az earsetet próbálta rám rakni meg a mikroportot.

-Szóval mindent értett?

-Ö... asszem ja.

-Akkor 2 perc múlva indul, az adás.

Kimentem. 

-Akkor most fogadjátok nagy tapssal! Sziszi Johnsont!

-Sziasztok! -futottam ki. -Elkezdhetjük?

-IGEEEEEEEEEEEEEN!!!!!!!!! -hangzott a válasz.

-Első szám a Smile. 

 

-ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! 

Elénekeltem még pár számot.

-Köszönöm és az utolsó szám az Alone!

-Yeeeeeeeeee!

-Nem mondom, hogy szólna valakinek, de szerintem érzi, de csak akkor ha nézi a műsort. 

 

Miután elénekeltem, kimentem a stúdióból és elindultam haza.

-Hé Sziszi!

-Alex!

-Hazavihetlek?

-Nem köszi hazasétálok!

-Ne csináld már! Éjfél is elmúlt és veszélyes ez környék.

-Hát jó! -beszálltam a kocsiba és elindultunk.

-Hogy vagy?

-Köszi, jól! És te?

-Én jól de valaki mást nem akarsz megkérdezni?

-Nekem már valaki más nem létezik.

-Sziszi de szörnyen szenved.

-Én is. Szívem szörnyen szenved agyam folyton kattog.

-Sziszi, adj neki még egy esélyt neki!

-Alex! Nem Eric elcseszte kellett volna tudni a határokat de ha megmondja az igazat, akkor talán, mondom talán nem dobtam volna ki.

-De ő az igazat mondta!

-Köszi, hogy hazahoztál. Szia!

-Szívesen és szia!

Eric szemszöge

Éppen a tv-ét kapcsolgattam, amikor megláttam Sziszit és ahogy az Alone-t énekelte.

De igaza van! Én vagyok teljesen egyedül, mert neki ott vannak Zaynék!

30 perccel később

-Szia! Megjöttem!

-Szia, Alex!

-Mizu?

-Unom a fejem.

-Láttad Sziszit?

-Aha!

-És?

-Újra bele szerettem!

-Miért eddig?

-Eddig is szerettem! -megcsörrent a telefonom.

-Hello Tom.

-Szia! Csak azért hívlak, mert holnap reggel 7kor fellépésed lesz a Nyhestmorgon.

-Oké.

-Fél 7kor ott találkozunk! Szia.

-Szia.

-Na Alex holnap fellépésünk lesz!

-Á! Már megint. Amúgy okés. De akkor megyek aludni, szia!

-Szia!

Nagy nehezen én is elaludtam. És egyfolytában Sziszi járt a fejemben. Milyen igaz a dal amit írt.

Reggel

Már hajnali 5kor felkeltem és elkezdtem készülődni. Izgultam nem nagyon bírom az ilyen hirtelen fellépéseket. Azt se tudom mit kell majd énekelnem!

-Hello! -jött ki Alex álmosan a szobájából.

-Szia.

-Te készen vagy?

-Aha!

-Oké én is gyorsan elkészülök.

Ameddig Alex készülődött a Sziszis közös képeket nézegettem a telefonomon.

-Oké én is kész vagyok! Eric hahó hallasz?

-Ja aha. -léptem ki a mappából. -Akkor indulás!

Nyhestmorgon

-Hello Tom!

-Szia Eric! Itt vannak a számok amit énekelni kell!

-Oké. -megnéztem őket.

Odajött pár ember felrakták rám a mikroportot meg az earsetet.

-Kész vagy Eric?

-Aha!

-Oké 2 perc múlva kezdünk!

Izgatottan álltam a színfalak mögött. Kíváncsi voltam, hogy Sziszi vajon nézi-e. Miatta meg persze a rajongók miatt próbáltam a legjobb formámat hozni.

-És most következzen Eric Saade!

Beálltam a fal mögé. Hirtelen elhúzódott a fal. A rajongók sikítoztak. Elkezdtem énekelni a Break of Dawnt, közben egész végig Sziszi járt a fejemben.

-Oké! Most jöjjön Bon Jovitól az It's my life!

Elénekeltem a felénél bejött Alex és elkezdtem Jazzesen énekelni a közönségnek tetszett.

-És most jöjjön az Echo! Remélem nézed Kicsi lány, mert most következik a te Vas macsód!

A közönség persze nem értett semmit, de én reméltem, hogy Ő nézi és érti.

Eközben Sziszi

-Sziszi!!! -futott be a szobámba Emily. -Gyorsan kapcsolj a 13-asra!

-Mi?

-Jaj istenem csak csináld!

-Oké.

Bekapcsoltam a tv-ét.

-És most következzen Eric Saade! -mondta be egy férfi.

Elkezdtük nézni Emilyvel.

-Oké! Most jöjjön Bon Jovitól az It's my life!

-Úristen nézd már Alex gatyája hol van! -nevetett Emily.

-Aha. -mondtam, de persze közben egész végig Ericet néztem.

-És most jöjjön az Echo! Remélem nézed Kicsi lány, mert most következik a te Vas macsód!

-ÚRISTEN SZISZI EZ NEKED SZÓLT! -üvöltött a fülembe Emily.

-Oké nyugi tudom!

Elénekelte a számot.

-Úristen ez nekem nekem szólt!!

-Ezt mondtam.

-Beszélni akarok vele! -álltam fel és elkezdtem keresni a táskámat.

-Oké. Mi van? Most?

-Igen!

-És mivel mész?

-Nem tudom…

-Elvisz Zayn!

-Nem kell!

-De!

-Oké.

-Zayn gyere megyünk Alex házához!

-Oké.

Elvittek Alexhez.

-Ti várjatok meg itt!

-Nem éhes vagyok nem ettem semmit! Szóval gyere Zayn bemegyünk!

-Oké…

Odamentünk az ajtóhoz.

-Kopogjak? Csengessek? Mit csináljak?

-Nem tudom, de gyorsan mert éhen halok!

-Oké!

Becsöngettem.

-Sziszi hát te? És ti? -állt az ajtóban Alex.

-Szia én… -kezdtem el beszélni, de Emily közbe vágott.

-Szia! Mi enni jöttünk Sziszi meg beszélni akar Ericcel!

-Oké gyertek be!

-Eric vendéged jött! Ti meg gyertek be a konyhába!

Eric szemszöge

Amikor Alex szólt épp az esküvői DVD-ét néztem, gyorsan kikapcsotam és odébb dobtam az ágyon lévő ruha halmot. Ekkor kinyílt az ajtó, és Sziszi állt ott.

-Szia! -keltem fel.

-Szia. -nézett le a földre.

-Sziszi kérlek! Ne csináld ezt!

-Mégis mit Eric?

-Hogy a földet nézed.

-De Eric, ezt csinálom.

-Sziszi, én... én... nem találok szavakat, hogy mekkora barom voltam! Csodás életem volt, én meg hagytam kicsúszni a kezeim közül. -fogtam meg Sziszi kezét és az ágyhoz vezetem.

-Kérlek, ülj le!

-Hát, jó. -foglalt helyet az ágyamon.

-Sziszi én tudom, hogy mit követtem el.

-Örülök, bár ez semmin nem változtat.

-Kicsim...

-Kérlek!

-Jó bocsi! Sziszi, én nagyon szeretlek, és Tonenal semmit nem akartam.

-Te is olyan vagy mint, semmit nem akartál aztán mégis megcsináltad!

-De, sajnálom!

-Jó elhiszem!

-Sziszi, kicsi szívem megtudsz nekem bocsátani? -megfogtam a kezét és a gyűrűjét néztem.

-Igen. -borult sírva a nyakamba.

-Jól van! Itt vagyok!

-Örökké?

-Igen, Kicsim örökké. Szeretlek.

-Én is! -a szemébe néztem és a füle mögé tettem a haját.

Megcsókoltam, olyan volt mintha itt lenne körölütem a mennyország.

Kézen fogva mentünk ki a konyhába, ahol Alex éppen palacsintát sütött.

-Kibékültettek? -kérdezte Zayn, és a kezünkre nézett.

-Igen! -mondta Sziszi.

-Éljeeeeeeeeeeeen! Erre enni kell! -mondta Emily.

-Akkor most haza költözöl? -kérdezte Alex.

-Igen!

-Éljeeeen! Ö… tudod, hogy imádok veled élni, de az a rend amit hagysz!

-Megértem Alex!

-Kész a palacsinta!

-Nyami! Fahéjasat kérek! -mondta Emily.

Megettük a palacsintát, utána elmentem összepakolni a cuccomat.

-Köszi Alex, hogy befogadtál!

-Ugyan már neked bármit! De most már tényleg jössz nekem! -nevetett.

-Oké!

-Akkor mehetünk? -fogta meg a kezem Sziszi.

-Igen, mehetünk!

-Juuj de cukik! -mondta Emily Zaynnek.

-Igen! De indulás!

-Szia Alex! -köszönt el Sziszi.

-Szia köszi a palacsintát! -mondta Emily.

-Nincs mit sziasztok!

Beültünk a kocsiba. Egész úton Sziszi kezét fogtam.

-Olyan jó, hogy kibékültetek! -mondta Emily.

-Igen én is örülök! -ölelt meg Sziszi.

Mikor hazaértünk Liam és Mimi türelmetlenül várt minket.

-Sziasztok! -köszönt Liam.

-Eric hát te? -lepődött meg Mimi.

-Kibékültünk! -mondta boldogan Sziszi.

-Úristen! De jó! -ölelt meg minket Mimi.

-Igen! -helyeseltek a többiek.

-Ezt valahogy meg kell ünnepelnünk! -mondta Zayn.

-Igen! Csináljunk egy bulit! -mondta Emily. -Egy ilyen jó nagyot!

-Szerintem nem kell buli csak Sziszi meg én egy kényelmes ágy és egy hideg pezsgő és rózsaszirmok!

-Igazad van! -helyeseltek a srácok.

-Pasik, mi más juthatna az eszükbe! -túrt bele a hajamba Sziszi.

-Van pezsgőnk a számotokra meg számunkra is Emily. -mondta Zayn.

-Jaj, Zayn!

-Gyere Sziszi! -fogtam meg a kezét.

-Sziasztok!

-Hello!

Este

Zayn áthozta a hűtött piát, aztán Sziszivel ketten maradtunk.

-Végre megint itt vagy! -ült az ölembe Sziszi.

-Szeretlek. -csókoltam meg.

Heves csókolózásba kezdtünk és már az ágyba voltunk amikor kibontottam a pezsgőt.

-Kérsz?

-Nem jó lesz nekem az ásványvíz! -mosolygott rám.

-Tudom! -töltöttem neki a pezsgőt.

Miután kitöltöttem letettem az üveget.            

-Ránk!

-Ránk! -koccintottunk. Lefeküdtem Sziszi mellé.

-Szeretlek Kicsim.

-Én is. -ölelt át.

Szembe fordultam vele. Sziszi is felém fordult és a fejét a mellkasomba fúrta.

-Ssz. -húzódtam félre.

-Jól vagy?

-Igen, csak mostanában a hegbe olyan sokszor belenyílal a fájdalom. Nem a te hibád.

-Jaj az is miattam van!

-Nem Sziszi egyáltalán nem miattad van! És ilyen eszedbe se jusson!

-De, Eric! Én vitelek ki oda pedig tudtam, hogy veszélyes környék.

-Én meg engedtem neked, és neked is bajod eshetett volna.

-Igen, de...

-Sziszi itt nincs de! Ez mindkettőnk hibája, nyugodj meg!

-Eric. -ölelt át zokogva.

-Nyugodj meg! Nincs már semmi ami elválaszthat minket. Veled szeretnék ünnepelni az 50. házassági évfordulónkon. Tudod?

-Most már igen! -mosolygott rám.

-Szeretlek. -csókoltam meg.

-Én is.

(…)