Rejtelmes
Éjszaka
Sziszi szemszöge
Az éjszaka kellős közepén hangokat
hallottam.
-Eric… Eric! –ráztam fel.
-Igen, Kicsim!
-Te is hallottad?
-Mit?
-A hangokat!
-Lehet, hogy csak Emilyék, vagy Mimiék
tv-znek. –ölelt magához.
-De, nem ez nem olyan volt! –ekkor
kopogtak.
-Megyek! Kinyitom! –mondta Eric.
-Ne, hagyj itt! –mentem utána.
-Át szeretnénk kutatni a szobát, mert itt
ma egy gyilkosság volt! –mondták a rendőrök.
-Persze! Tessék! –engedte be Eric őket.
-Ha megtaláljuk a gyilkos fegyvert nagy
bajban, vannak! –mondta az egyik.
-De, mi itt se voltunk egész nap!
–mondtam.
-Az, minket nem érdekel. Üljenek le oda!
–mutatott az ágyra.
-Eric, félek. –bújtam oda hozzá.
-Nem, kell! Jó? Nyugodj meg! –puszilta meg
a homlokom.
-Annyira szeretlek!
-Én is Sziszi!
-Ugye, nem lesz semmi?
-Nem, de hogy lesz! –ekkor az egyik rendőr
jelent meg mellettünk.
-Uram! Meg találtuk a gyilkos fegyvert be
kell jönniük!
-Eric! –fúrtam a mellkasába a fejem.
-Kicsim, ne félj!
-Kérem, jöjjenek! –alig, hogy kimentünk a
szobából már Emilyék is ott álltak.
-Eric, mi történik? –kérdezte Mimi.
-Bár csak tudnám. –ölelt magához.
Zayn szemszöge /A rendőrségen/
Emily teljesen magához húzott és zokogott.
-Kicsim, nyugi! Jó?
-Megpróbálok.
Sziszi, Eric ölébe próbált megnyugodni,
Mimi meg Liam a falnak támaszkodva állt.
-Nézd, meg Zayn! Sziszi, Eric ölébe van!
Te meg csak átölelsz!
-Komolyan, ez a bajod most?
-Igen!
Nézd meg, Eric úgy vigyázz rá mint egy műkincsre, te meg mint egy olcsó
kínai vázára.
-Emily, abba hagynád?
-Mit?
-Emily, kérlek! –öleltem magamhoz.
-Ne, haragudj!
-Semmi baj!
Eric szemszöge
Sziszi az ölembe ült és a fejét nekem
támasztotta.
-Minden rendben, Kicsim?
-Igen, Eric! De úgy félek!
-Nyugodj meg!
-Eric Saade, kérem, jöjjön be! –szólt ki
egy ember. Bementem és leültem egy
székre.
-Ön, abba a szobába, szállt meg Cecília
Johnsonnal, ahol a gyilkosság történt! Igaz?
-Igen!
-Ott volt a gyilkosság idején?
-Nem! Egy plázába voltam, Cecília
Johnsonnal és Emily Richmonddal és Zayn Malikkal, Mimi Jamessel és Liam
Paynel.
-Jó köszönöm! Ennyi! –küldtek ki. Amikor
kiléptem Sziszi zokogva borult a nyakamba.
-Kicsim, nem történt semmi! Nyugodj
meg!
-Jól vagy? –tapogatta végig az arcom.
-Persze, nyugodj meg!
-Nekünk be kell mennünk? –fogta meg Mimi a
vállam.
-Nem! Mindenki tisztázva van. Menjünk
vissza a szállodába.
-De mi ott se voltunk! –akadt ki Liam.
-Itt, akarsz ülni egy éjszakát, vagy
aludni? –kérdeztem.
-Igaza van Liam! –mondta Mimi.
-Jó, hát akkor menjünk! –mondta Liam.
Sziszi szemszöge/ A szálloda felé/
Ericcel kézen fogva mentünk, és azt
suttogta, hogy nyugodjak meg.
-Sziszi, jól vagy?
-Igen, persze.
-Nem hiszek neked! Remegsz! –fordult felém
és letörölte a könnyeimet.
-Igen, mert félek.
-Ne félj, holnap még egyet bálozunk, meg
úszunk és megyünk haza. Jó?
-Igen, szeretlek, Kicsim.
A szállodába/ Eric szemszöge/
Amikor végre vissza értünk, mindenki
elment a saját szobájába.
-Szívem, jól vagy? –kérdeztem Sziszit.
-Igen, de gyere ide mellém, lécci.
-Itt vagyok. –csókoltam meg.
-Nem, tudok aludni.
-Akkor csak dőljünk le és beszélgessünk.
-Rendben! –lefeküdtem és Sziszi meg hozzám
bújt. Kb. 5perc múlva már aludt a
karjaiba.
-Jó éjt, Kicsim. –suttogtam és
megpusziltam a fejét, és én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése