63 fejezet

Bora- Bora

Eric szemszöge

Reggel, amikor felkeltem egy idegent láttam a teraszon.

-Ön, mit keres itt? –kérdeztem miközbe szálltam ki az ágyból. 

-Jó reggelt, reggelit csinálok.

-Jó reggelt. –kelt fel Sziszi. –Ó!  Szia Jess.

-Szia, Sziszi. Mit csináltok ma?

-Nem, tudjuk. –ölelt át hátulról. Jess ki ment a házból mi meg leültünk reggelizni.

-Ki volt ez? –kérdeztem Sziszit.

-Csak egy régi barátom.

-Ja, nem megyünk le fürdeni?

-De mehetünk. –meg reggeliztünk és lementünk a tengerbe. A térde alá nyúltam és felvettem majd beljebb úsztam vele.

-Eric ne hogy leejts! Nem tudok úszni!

-Ugyan már!- és eldobtam. –amikor nem jött fel megijedtem és utána úsztam. Megragadtam a csuklóját és felhúztam.

-Hú! –nyitotta ki a szemét.

-Ez nagyon nem volt vicces.

-De az, se amit te csináltál!                                           

-Jó igaz. –túrt bele a hajamba.

-Nem ,megyünk enni?

-De mehetünk. –mondtam és kiúsztunk. Én egy barna zakót meg egy farmert vettem fel Sziszi meg sortot egy fehér halálfejes felsőt és egy topánkát vett fel. Kaja után sétálni mentünk a partra.

-Nézd, megy le a nap. -mutatott az égre.

-Gyere, üljünk le. –dobtam le a zakómat.

-Oké. –leültünk felemeltem a karom és Sziszi oda bújt a hátamon csúsztatta végig a kezét.

-Nagyon szeretlek. –súgtam a fülébe és ő válasz kép adott egy puszit, majd rám nézett.

-Én is, nagyon. –félóráig ott ültünk és tökéletesen elvoltunk, majd haza indultunk.

Sziszi szemszöge

Amikor haza értünk Eric bezárta az ajtót.

-Szívem, szeretnéd?

-Jaj, Eric nem! –szegeztem a tekintetemet a földre.

-Megbántottalak? –az úját az állam alá és ezzel kényszeríttet, hogy a szemébe nézzek.

-Nem! Nem szeretném és ennyi.

-Sziszi, látom, hogy valami nincs rendbe.

-Na, jó eszembe jutott, amikor az életedért küzdöttél. –folytak le a könnyeim.

-De hát itt vagyok. –ölelt át.

-Tudom, de mi van, ha… –nem engedte, hogy végig mondjam, mert megcsókolt.

-Pszt, nyugodj meg. Nem szabad a múlton rágódni.

-De a heg mindig emlékeztetni fog.

-Igen, fog de csak arra, hogy a mi szerelmünk kettétörhetetlen. –csókolt meg ismét.

-Szeretlek. –húztam végig az ujjam az arcán. Bementünk és eldőltem az ágyon, Eric mellém feküdt és simogatni kezdett.

-Megőrítesz ezzel a játékkel ami játszol velem. –mosolygott rosszfiúsan.

-Nagyon utállak. –öleltem át.

-Az jó. – felültem és az ágyékán kötöttem ki.

-Szeretlek, te hülye. –mondtam mire, felkönyökölt és egy puszit nyomott az arcomra.

-Tudom. –és letépte rólam a felsőmet.

-Új volt! –akadtam ki.

-Majd kapsz újat.

-Jó. –és a többi ruha is a földön kötött.

-Szeretlek Sziszi.

-Én is. –csókoltuk meg egy mást.