80. fejezet

Ismeretlen ismerős

Sziszi szemszöge

Reggel Eric karjaiba ébredtem.

-Szia, Kincsem. –puszilta meg a nyakam.

-Ne, tudod, hogy mennyire csikis vagyok! –nevettem.

-Igen. Figyelj, el kell mennem Tomhoz 2óra múlva, jövök.

-Okay! –elment és felöltözött.

-Na, majd jövök!

-Szia, vigyázz magadra!

 -Meglesz. –csókolt meg. –Te addig mit fogsz csinálni? –kérdezte.

-Sütök.

-Mit?

-Palacsintát.

-Nyami és puszi.

Eric szemszöge

Tomtól dühösen jöttem el. Mi az, hogy 5 koncertem lesz ebbe a hónapba, meg 10 interjúm. Komolyan, néha gondolkodhatna is. Szeretem a rajongóimat nem is sok meló a bajom, csak még mindig fáj itt ott, és keríthetek magamnak sofőrt vagy kocsit mert a sajátom ripityára tört.

Jess szemszöge:

Nyugodt léptekkel baktattam előre, és ki jött velem szembe? Óhh, a drága Eric. Szépen elsétált mellettem, nem köszönt, úgy látszik nem is ismert fel a vakegér. Nem baj, majd én megmutatom neki tiszteletem jelét. Már mögöttem volt, de én ekkor megálltam, megfordultam, gyors léptekkel odasétáltam, és megfogtam a vállát. Ő nyugodtan hátra biccentette a fejét, már készült megfordulni, közben a zsebében matatott, és kivett egy tollat. Chh, a jó öreg nagyképű Eric azt hitte, egy rajongója vagyok. Hát nagyot tévedett.

Mikor már szinte szemben volt velem, nyitotta a száját, valamit mondani akart, gondolom meg akarta kérdezni, kinek címezze az autogramot, de én nem hagytam neki, hogy megszólaljon. Szépen megragadtam gallérját, és annál fogva elkezdtem ráncigálni. Annyira meglepte a reakcióm, hogy nem tudott megszólalni. A toll halk suhogással repült a föld felé, aztán tompa koppanás hallatszott. Annyira bosszantó volt a helyzet, minden ami látókörön belül volt, halkan csengett a fülemben. Eric nem tudott megszólalni, csak nézett, mint egy hülye, bár tőle nem is vártam volna többet. Viszont magamra mérges voltam. Megkellett volna tervezni az egyéni támadást, mielőtt még totál betojatom, mert így én sem tudom, hogy kezdjem el a kiabálást. Így csak merőn néztem a szemébe, és a sajátos „utállak és kinyírlak” nézésemmel ijesztgettem. Kb. 15 másodperc telt el úgy, hogy csak gondolkoztam, de egy örökké valóságnak tűnt. Végre sikerült kieszelni, hogy kezdjek bele a terrorizálásba. Még erőszakosabban meredtem rá, aztán becsuktam a szemem, és gúnyosan elmosolyodtam. Láthatóan lazábbra vettem a témát, de a gallérját még mindig erősen szorítottam, nehogy csináljon valami hülyeséget ez a gyáva.

-Nos drága Eric, ugye nem emlékszel rám?- ezután nagy csönd lett, meg sem tudott szólalni a meglepettségtől. Én viszont kezdtem begurulni. Hallottam a legyek zümmögését, a szél halk suhogását, annak a pár embernek a hangját, akik valahol a közelben kószáltak. Megint elkezdett csengeni a fülem.

-Hm… most már emlékszem. Te vagy az a barna lány a nyaralóból. He.. mekkora pofád lett hirtelen. Valami nem tetszik?- mosolygott gúnyosan, amitől még jobban begurultam. Ekkor megragadta a karom és próbálta lerángatni a kezem a gallérjáról. De természetesen nem hagytam annyiban a dolgot. A szabad kezemet felemeltem, és célba vettem Eric undorító arcát. Tökéletesen sült el az ütés. Eric elengedte a karom, és én is elengedtem a gallérját, had fogdossa csak a fájó arcát. Szép piros lett a helye, és én pedig úgy éreztem, ráférne még pár pofon. Úgy látszik, ha ideges vagyok, nagyobbat ütök. Annyira begurult, hogy már emelte a kezét, hogy megüssön, de aztán még sem tette meg.

-Mi van? Nem mersz megütni? Egy olyan emberről, mint te, simán el tudom képzelni, hogy megüt egy lányt.

-Mégis milyen emberről? Mi bajod van?!

-Tudod te jól, miről beszélek. Sziszi a barátnőd, erre te kölyköt csinálsz egy másik csajjal. Mondd csak, hány csajod van még Mollyn és Sziszin kívül?

-Kezd elég lenni belőled! Semmi, de semmi közöd nincsen az én magán életemhez.

-Tényleg nincs. DE ne várd már el tőlem, hogy ne háborodjak fel azon, hogy kihasználod a nőket.

-BEFOGNÁD VÉGRE? MOST MÁR TÉNYLEG ELÉG VOLT BELŐLED!

-BELŐLEM VOLT ELÉG? NEM KIS HAVER, TE VAGY AZ, AKIBŐL MÁR ROHADTUL ELÉG VOLT! TUDOD TE MILYEN EMBER VAGY?

-MILYEN?

-UNDORÍTÓ, UTOLSÓ, GERINCTELEN FÉREG, AKI NEM TUDJA MIT KEZDJEN MAGÁVAL, EZÉRT ÁRTATLAN LÁNYOKAT HASZNÁL KI. MINDEN ÉJSZAKÁRA EGY CSAJ. UNDORÍTÓ!- a kiabálástól jól kivirult az arcom, éreztem, nem sok tart távol attól, hogy még egyet lekeverjek neki.

-EZT MEG HONNAN VESZED? MINDIG SZISZIVEL VAGYOK, HOGY TUDNÁM MEGCSALNI?

-ÉN TUDJAM? ÉN, AKI SOHA NEM IS VOLT NÁLATOK? TE AZTÁN OKOS VAGY HAVER! BOCS, ERRE NEM TUDOM A VÁLASZT. GONDOLOM MEGOLDOD VALAHOGY- ekkor hirtelen megszólalt Eric telefonja. Felemelte mutató ujját, ezzel csendre intve engem, mintha ez egy félbe szakítható közönséges kis vita volna.

-Szia Sziszi!- mondta a telefonba. Én nagyra nyílt szemekkel figyeltem, és vártam, hogy mi történik. Ahogy kivettem Eric válaszaiból, arra lettem figyelmes, hogy rólam dumál. Hogy milyen bosszantó vagyok. Hogy mennyire utál, és hogy erős kedve lenne megütni, csak nem teheti, mert lány vagyok. Bár az erőszakos természetemből ítélve lehet, hogy valami külsőleg félre sikerült fiú vagyok…

-Na, most telt be nálam a pohár. Odamentem Erichez, és egy határozott mozdulattal kirántottam a telefont a kezéből.

-Eric, itt vagy?- mondta kissé ijedt hangon Sziszi. Na, ez is jól jött. Itt hallgathatom, hogy prédikál arról, Eric milyen csodás, és mennyire szereti. Ez már egy nagyon perikodikusan visszatérő téma. Kezdem unni. De mindegy is, majd, ha befejezem a mondani valóm, szépen visszaadom a telefont Ericnek, semmi kedvem Sziszit hallgatni. De az is lehet, hogy összetöröm a telefont… Igen, ez sokkal hasznosabb lesz számomra.

Miután ezt átgondoltam, beleszóltam a mobilba.

-Szia Sziszi!

-Szi- és folytathatta is volna, de nem vártam meg.

-Tudod te mekkora baromba szerettél bele? Ilyen nincs! Mégis, hogy lehetsz együtt egy ilyennel? Mamám, gondold már át mit teszel! Ez a srác GYEREKET csinált a hátad mögött. És még így is képes vagy vele lenni? Komolyan, nem láttam még olyan párost, mint ti ketten. Az idióta banda! Nagyon nagy kitartásod lehet, ha még mindig azzal próbálkozol, hogy megneveld ezt a retardált barmot! Egyáltalán tisztában vagy vele, mit akarsz? Nem hinném.

Ekkor odalépett Eric, és ki akarta venni a mobilját a kezemből, de gyorsan vettem a lapot, és ahelyett, hogy odanyújtottam volna neki, szépen erőből földhöz vágtam. Nagy döbbenet ült ki az arcára, nem is csodálom, én se lennék boldog, ha földhöz vágnák a mobilom. Csakhogy én nem csalom meg a párom. Ahogy láttam Ericnél is betelt a pohár. Kíváncsian vártam, mit fog tenni. Mivel a veszekedés miatt lett egy kisebb közönségünk, nem üthetett meg. De a férfi egója is teljesen szétesne, ha most nem tenne semmit, csak elmenne. A döbbent arcból gúnyos mosoly lett, ami tényleg nagyon meglepett.

-Mit vigyorogsz?

-Mindjárt megtudod- ekkor lehajolt a földre, és felvette a tollat, amivel autogramot akart adni nekem. Ekkor villant be, mit is akar tenni. Gyors mozdulattal fordultam meg, és el akartam futni, de Eric megfogta a karom és visszahúzott. Mielőtt felfoghattam volna, már késő volt. Egy gyors mozdulattal ráírta a nevét az új dzsekimre.

-Ha mástól nem, ettől biztosan idegösszeroppanást kapsz- vigyorgott önelégülten.

Nem bírtam elviselni, hogy ő nyerje meg ezt a küzdelmet. Azt már nem! Jó,

oké, az érintőképernyős teló tényleg sokkal drágább, mint egy akciós dzseki, de azért is enyém legyen az utolsó szó. És, ha már itt tartunk, a dzsekimért is bosszút állok.

-Majd én letörlöm azt a vigyort a képedről- és szépen megpofoztam. Aztán levettem a dzsekim, kissé megtéptem, nehogy eladja valakinek pénzért, aztán hozzá vágtam. Egy ujjatlan póló volt rajtam, úgy látszik ma ebben megyek haza.

-És köszi, de ez a dzseki nekem már nem kell. Majd, ha még összefutunk idehívom a barátomat is, abból nem csak pofon lesz. Na szia! És add át üdvözletem Sziszinek!- azzal hátat fordítottam, és elindultam valamerre.

Közelebb sétálok a tömeghez, s az automatikusan szétnyílik előttem. Hm… nem húzzák az időt. De legalább hamar elhúzhatok innen. És az enyém lett az utolsó szó. Ezért van az, hogy nem szeretnek velem vitatkozni. Ezt neked Eric! Imádkozz, hogy ne fussunk össze még egyszer, mert azt nem úszod meg ennyivel.

Josh

És gyorsan elhúztam a csíkot. Nem akartam megvárni, hogy utánam kiabáljon valami káromkodást, még a végén az övé lenne az utolsó szó. A parkolóban Josh várt, vele mentem haza.