84. fejezet

Betegség

Eric szemszöge

Reggel, még mindig nagyon rosszul voltam, és Sziszi sem volt mellettem. Elkezdtem forgolódni, és meghallottam Emily nevetését.  Csak ne legyenek jó ötletei?  Könyörgöm!

-Szia! Eric! –jött be Emily.

-Szia. –nyögtem ki az orrom alatt.

-Eric, ma meggyógyulsz! –ugrott rá azt ágyra. 

-Remek! Ja én ma innen nem mozdulok!

-Jó, akkor játszunk!

-Mégis mit Emily 40 fokos lázam van én meg nem, mozdulok!

-Eric?

-Nem, ott van Zayn!  

-De ő most épp edző terembe van.

-Emily, nem vagyok jól és Sziszit akarom, ő legalább segít is!

-De gonosz vagy!

-Te, meg idegesítő!

-Tényleg?

-Eric, most megsértettél! –ment ki.

-Emily! Nem úgy gondoltam! Hallod?

-Nem, érdekelsz Eric! –jött a válasz.

-Nem, most szakítottam veled! Emily? –mentem volna utána, de elfogott a hányinger.

Sziszi szemszöge                                       

Amikor Mr. Joe-val mentem haza felé, mert Ericet nem akartam orvoshoz vinni. Láttam, hogy Emily könnyes szemekkel rohan ki tőlünk.

-Sziasztok! –rohant be hozzájuk.

-Mi baja volt? –nézett rám Mr. Joe.

-Á! Ilyenkor Ericcel kijönni lehetetlen.

-Ja, jó. –mentünk be a házba.

-Eric! Megjöttem és hoztam magammal Mr. Joe-t! –mentünk be a hálóba, ahol Eric feküdt és a fejét fogta.

Mr. Joe

-Eric, jól vagy? –kérdezte Mr. Joe.                 

-Nem, 40 fokos lázam van, és nem megy az egyenesen állás sem.

-Jaj! Ülj, fel meghallgatom a hátad! –felült és ledobta a pólóját. 

-Szerintem, egy jó kis tüdőgyulladást össze szedtél. És ha akarsz énekelni, gyere be az osztályomra holnap jó? Most kapsz egy szurit, és ezt majd vedd be este!

-Muszáj megint kórházba dekkolnom? –kérdezte Eric.

-Figyelj, így egy hét alatt kiszedhetlek a betegségből, és tuti meggyógyulsz. De még azt se biztos, hogy bent kell maradnod ez csak akkor szükséges ha súlyos bakteriális, vagyis akkora mint egy felnőtt keze, de ha kicsi, akkor bejársz majd vénás antibiotikumra, de lehet, hogy csak gyógyszer kell. Először is holnap a röntgenbe mentek! Na muti a karod! –lefertőtlenítette és beadta Ericnek.  –Majd, holnap gyertek!

-Oké, köszi. Szia!

-Sziasztok! –ment ki.

-Na, hogy vagy? –ültem le Eric mellé.

-Nem, jól.

-Látszik is sápadt vagy! –ekkor Emily jött be.

-Sziszi, Eric gonosz volt velem!

-Mit csinált?

-Azt, mondta, hogy idegesítő vagyok.

-Eric, kérj Emilytől bocsánatot.

-Emily ne haragudj.

-Oké, bocsánatkérés elfogadva. Sziasztok.

-Szia! –ment ki.

Más nap reggel

Eric szemszöge

Reggel Sziszi hangjára keltem.

-Na, mehetünk? –kérdeztem.

-Ha felöltözöl! –1 órán belül el tudtunk indulni, és mivel nem kérhetjük, meg mindig Alexet, ezért most Zayn visz be minket.  Már bent ültünk 1:30 órája amikor végre szóltak a röntgenből.

-Eric Saade! –most kivételesen nem lett 5km-es tömeg előttem, mert csak öregek ültek ott. Bementem és a nővér mondta, hogy vegyem le a pólómat, meg minden fémes dolgot tegyek ki magamból.

-Feküdjön ide! –felültem és elfeküdtem. –Most tartsa bent a levegőt! Már kész is felöltözhet! –mentem ki. És már Sziszi ott várt.

-Na, most hova megyünk?

-Mr. Joehoz. –leültünk a rendelője előtt.

-Eric! Gyere be! –hívott be Mr. Joe.

-Figyelj! Nem kell bent maradnod, most kapsz egy vénás injekciót, és utána adok antibiotikumot!  3hétig szeded, és ha elfogyott visszajöttök és még egyszer megvizsgálunk és akkor egy CT-ét is megejtünk. Rendben?

-Igen.

-Mutasd a kezed! –beadta a vénás injekciót és utána a kezembe, nyomta gyógyszert. –Ja, és ha lehet Sziszi, addig ne cigizzen.

-Megmondom neki! Köszi! Szia!

-Szia!

-Na mit mondott?

-Azt, hogy ne cigizz! –simogattam meg az orrát.

-Nem, is szoktam. –ölelt át. –És még?

-Ezt, szedjem 3hétig és utána jöjjünk vissza. Mehetünk, mert szeretnék már ágyba lenni?! 

-Persze, menjünk! –mentünk le Zaynhez.

-Mehetünk?

-Aha, persze.

Sziszi szemszöge/ Este/

Miután Eric bevette a gyógyszert, lefeküdt az ágyba.

-Sziszi….

-Igen? –jöttem be 2 csésze teával.

-Pont ezt szeretem volna kérni!

-Én olvasok a gondolataidba. –mosolyogtam, és közbe leültem mellé.

-Úgy van! –puszilt meg és elvette az egyik csészét. Megittuk és letettük az ágy mellé, majd reggel kiviszem.

-Szeretlek, Kicsim. –ölelt magához.

-Én is. –bújtam oda a mellkasához és így aludtunk el.