Évadzáró
Szerencsétlenség a szerencsébe
Sziszi
szemszöge
-Basszus,
Sziszi kelj fel! Mindjárt indul a gépetek.- mondta Emily.
-Eric,
kelj fel. –keltettem fel ijedten.
-Miért?
Mi van?
-Félóra
múlva indul a gépünk!
-Jesszus!-
ugrott ki az ágyból.
-Na,
jó én megyek.- mondta Emily. 10perc alatt elkészültünk és a reptérre Eric
kocsijával mentünk ki. A gépet elértük.
-London
to Ibiza. –súgtam Eric fülébe.
-Szeretlek.
–csókolt meg a gépen. Az út nyugalomba telt. Az első dolgunk az volt, hogy
birtokba vesszük a szállást. Este lementünk a partra sétálni és utána
fagyiztunk. A két nap nagyon gyorsan eltelt.
-Sziszi
minden bent van? –kérdezte Eric.
-Aha.
–elindultunk a reptérre és a gép pont az orrunk előtt szállt fel
-Nem,
ezt nem hiszem el. –mondta Eric.
-Kérdezzük
meg, hogy mikor megy a következő gép!
-Rendben.
–megtudtuk, hogy 1 óra múlva indul egy másik járat.
Emily
szemszöge
-Zayn
unatkozom.
-Nézzük
meg, hát ha van valami jó film a Tv-be. Amikor bekapcsoltuk a híradó ment. „Kedves
nézőink a Svédországba tartó gép Ibizáról lezuhant”
-Zayn,
Zayn, Zayn. –mondtam ijedten.
-Mi
a baj?
-Szisziék.
-Te
jó ég. –mondta Zayn. Lefutottunk Mimiékhez.
-Tudjátok?
–kérdeztem.
-Nem
mit? –kérdezte Mimi.
-Szisziék
gépe lezuhant.
-Nem,
az nem lehet. –sírt Mimi.
Eric
szemszöge
Az
egy óra gyorsan eltelt, mert végig beszélgettük.
„A
Svédországba tartó gépre kezdjék el a felszállást.” Felszálltunk a gépre és páróra
után leszálltunk. Sziszi felhívta Emilyt, hogy lekéstük a gépet, amikor lerakta
falfehér volt.
-Mi
a baj? –kérdeztem.
-Az
előző járat lezuhant. –ölelt át.
-Ó!
Te jó ég!
Kimentünk
a kocsihoz és beültünk.
-Indulhatunk,
kisasszony?
-Aha.
–elindultunk, de az egyik kereszteződésnél elénk kanyarodott egy kocsi és
összeütköztem vele.
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
–sikított Sziszi.
-Szívecske,
nyugalom! Nincs semmi baj. –ekkor hátulról egy kamion jött nekünk, én hatalmas
erővel a kormánynak csapódtam.
-Úristen!
Hívják már a mentőket! –hallottuk kintről az emberek hangját. Ekkor vért
kezdtem köhögni, amit Sziszi is látott.
-Eric,
édesem! Jól vagy? –mondta miközbe patakokba folytak a könnyei.
-Nem
igazán. –kerestem a kezét, hogy tudjam nyugtatni.
-Eric,
nem akarok meghalni!!! –itt már nem a sérüléseim érdekeltek csak, hogy Sziszit
kicsit meg tudjam nyugtatni, ekkor hallottuk meg a szirénázást.
-Nem,
lesz semmi, nyugodj meg. –olyan szívesen megcsókoltam volna csak, hogy egyre
gyengébbek lettünk. Én meg az ülés és a kormány közé voltam szorítva. Sziszi
csak neki csapódott a szélvédőnek és a lába szorult be.
-Jó
napot! Hallanak engem. –kérdezte a tűzoltó.
-Igen.
-Rendbe,
ne beszéljenek. Csukják be a szemüket, és ne mozogjanak. –kivágták először
Sziszit.
-El
kell engedniük egy más kezét, sajnálom. –mondta az egyik mentős.
-Eric!
–hallottam Sziszi hangját.
Sziszi
szemszöge
Elvittek
a kocsitól és kérdezgetni kezdtek.
-Hölgyem,
hall engem?
-Igen.
-Hogy
hívják?
-Sziszi
Johnson.
-Kit
hívjunk fel?
-Emily
Richmondot.
-Kérem,
kövesse az újam….. –Nagyon jó. Most bevisszük a kórházba. –innentől nem rémlik
semmi mert elájultam.
Eric
szemszöge
-Eric,
ne feszítsen. Elhiszem, hogy fáj, de el kell lazulnia, hogy kiszedjük. Érti?
-Igen,
de félek.
-Eric,
nyugodjon meg, ha nem hagyja magát meg halhat, ezt akarja?
-Nem!
–kezdtem én is sírni.
-3,
2, 1 emeljük.
-Eric,
hall engem?
-Igen.
-Teljes
neve?
-Eric
Khaled Saade.
-Nagyon
jó. Akkor a hölgy neve? –erre már nem tudtam válaszolni mert minden elsötétült.
Emily
szemszöge
-Úristen!
Hol lehetnek ennyi ideig?
-Emily,
nyugi biztos csak elmentek kajálni. –mondta Zayn.
-Remélem,
igazad van. –ekkor megcsörrent a telefonom.
-Igen,
Emily Richmond vagyok.
-Jó
napot! Mr. White vagyok, a kórházból hívom. Ismeri Eric Saade-ét és Sziszi
Johnson-t?
-Igen.
Mert?
-Autóbaleset
érte őket.
-Úristen,
rohanunk. –leraktam a telót és kitört
belőlem a sírás.
-Emily
mi a baj? –kérdezte Liam.
-Eric
és Sziszi autóbalesetet szenvedett. –öleltem át Zaynt.
-Gyertek,
menjünk.- lementünk a kocsihoz és mentünk a kórházba.
Kórházba
/Emily szemszöge/
Amikor
beértünk a recepcióhoz mentünk és megkérdeztük, hogy Mr. White-ot hol találjuk.
-Jó
napot! Emily Richmond vagyok!
-Mr.
White.
-Mi
van Ericékkel?
-Sajnálattal
kell közölnöm, hogy Eric és Sziszi kómába esett.
-Mennyi
ideig tart, amíg felépülnek? –kérdezte Mimi.
-Hónapok,
akár évekbe is beletelhet.
-És
most, hogy vannak? –kérdezte Liam.
-Lélegeztető
gépen vannak és az állapotuk kritikus. Ericnek belső vérzése volt, Sziszinek,
meg agyrázkódása.
-Melyikük
súlyosabb? –kérdezte Zayn.
-Eric.
–ekkor megszólalt Mr. White csipogója.
-Ugye
nem Ericékhez megy? –kérdeztem és az orvos után mentünk.
-Töltés
200-on. Gyerünk Eric! Ne hagyjon itt minket! Töltés 250-re. –hallottuk a doki
hangját. Amikor kijött egyből elkezdtem kérdezgetni.
-Mi
történt?
-Ericnek
leállt a szíve.
-Él
még? –kérdezte Zayn.
-Igen,
ha gondolják valamelyikük, bemehet hozzájuk.
-Zayn?
–néztük rá.
-Jó
megyek.
Zayn
szemszöge
Amikor
beléptem éreztem, hogy kezdek szédülni. Először Sziszi ágyához ültem le.
-Sziszi,
ne halj meg szükségünk, van rád! Hallod? –fogtam meg a kezét. –Ericnek veled
nagyon nagy szerencséje van! –fölálltam és átmentem Eric mellé.
-Eric,
ne hogy meg halj. Most nem nagyon csodás a helyzetetek, de így is együtt
vagytok. Sziszinek kellesz. –amikor kimentem Emily átölelt.
-Olyan
szörnyen szépek. –mondta Mimi, mert az ablakon át mindent látott.
-Olyan,
mintha aludnának. –mondta Liam.
-Tisztára
Rómeó és Júlia történet, végre össze házasodnak és elválasztja őket a sors.
–mondta Emily.
-Ez
szép volt Élet. –megcsókoltam.
-Zayn,
ugye nem fognak meghalni? –kérdezte Emily.
-Bárcsak
azt tudnám mondani, hogy nem, de nem tudom. Mától minden nap jöhetünk be
hozzájuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése