Élet a kóma után
6 hónappal később
Emily szemszöge
Amikor beléptünk a kórházba, Mr. White fogadott
minket.
-Sajnálom…
-Nem lehet Sziszi vagy Eric meghalt? – kérdeztem
zokogva.
-Nem, de Ericnek éjszaka is leállt a szíve.
-És? –kérdezte Zayn türelmetlenül.
-Jól vannak. –mondta Mr. White.
-Bemehetünk hozzájuk? –kérdezte Liam.
-Pár perc, vizsgálják őket…
-Miért? –kérdezte Alex.
-Mert felébredtek.
-Úristen és hogy vannak? –kérdezte Mimi.
-Sziszi jobban, de Eric jelen pillanatban be van
lázasodva és nagyon gyenge.
-Eric és Sziszi barátai bejöhetnek. –szólt ki az
egyik orvos. Mi előtt beléptünk
megálltunk, hogy megnézzük őket, és ekkor Eric hasába egy injekciót nyomtak.
-Szegény, hogy bírja. –mondta Alex.
-Mi? –kérdezte Liam.
-Ja nem bírja a tűlátványát.- Bementünk.
-Sziasztok! –köszöntünk.
-Hello! –integetett Sziszi.
-De jó titeket az élők világában látni. –mondta
Zayn.
-Én is örülök neked Zayn. –mondta miközbe elhúzta a
száját.
-Bocsi, Sziszi.
-Eric?
-Függöny mögött.
-De előbb láttuk.
-Amíg bejöttetek, addig elhúzták.
-Ja, így világos.
-Szerelmem. –hallottuk meg Eric elhaló hangját.
-Kérem, uram vigyázzon ide tolnánk. –mondta az egyik
nővér Zaynek, miközben oda tolták Ericet Sziszi mellé.
-Szerelmem, az én hibám volt. –jelent meg egy
könnycsepp a szemében.
-Jaj, Eric szívem nem a te hibád volt, a kamionosé.
-Bocsánat, de a Biztos úr beszélni szeretne magukkal
és a hozzá tartozóknak ki kéne menniük.
-Rendben. Sziszi itt van az MP4-ed.
-Köszi. –ezzel kimentünk.
Sziszi szemszöge
-Eric Khaled Saade és Cecília Johnson? –kérdezte a
rendőr.
-Igen. –mondtam.
-Pár kérdést fel kell tennem.
-Rendben, csak Ericet ne.
-Megértettem. Szóval. Miért álltak meg?
-Mert frontálisan is ütköztünk és azért.
-Az úr gyorsan ment?
-Nem, mivel rosszul voltam.
-Mitől?
-Hogy megtudtam, hogy az előző gép lezuhant.
-Hát köszönöm. Viszlát.
-Viszlát. – a rendőr kiment és Emilyék visszajöttek.
-Hát, meg kell mondanunk, hogy jobban néztek ki így,
mint amikor minden honnan csövek lógtak ki belőletek, főleg Ericből.
-Köszi. –mondta Eric.
-Történt veletek valami? –kérdeztem.
-Hát nem sok csak Zayn megkérte a kezem. –mondta
Emily.
-Ez neked nem sok?
Gratulálok.
-Bocsi, de mennünk kell. –mondta Liam.
-Nem gond. Sziasztok. –köszöntem el. Épp hogy
elmentek Eric és az én anyukám jött be.
-Kicsi szíveim. Hogy vagytok? –jött oda Marlane.
-Kicsit jobban. –mondtam.
-Sziszi Eric!!!!!!! –jött be anyum.
-Fiam, te tiszta láz vagy. –fogta meg Marlane Eric
homlokát.
-Tudom, és gyenge.
-Ó, Szegény Árvám, holnap hozok be nektek jó házi
kosztot. –mondta Marlane.
-Én meg sütök. –mondta anyum. –Sőt, most is van
nálam egy kevés süti, kértek?
-Én köszi anyu de nem. Eric kérsz?
-Igen, de léccikke törd össze.
-Meglesz. –felültem és levettem egy sütit a
tálcáról.
-Tessék, Szívem. –törtem egy kicsit és a szájához
tettem.
-Köszönöm. Marie ez isteni.
-Kérsz még?
-Még egy picit.- nyöszörögte az orra alatt.
-Tessék, Kicsim. –adtam oda neki.
-Nagyon köszi. Ne haragudjatok, de pihennék, nagyon
fáradt vagyok.
-Nem baj szívem, aludj csak. –mondta Marlane.
-Sziasztok. –mentek ki. Épp hogy csukódott az ajtó
belépett Reeco.
-Hello srácok.
-Szia.
-Csak egy kérdés, hogy vagytok?
-Jól.
-Az remek én sietek táncórára. Majd még beszélünk.
Pápá. –ment el. Átfordultam Eric felé és elkezdtem sírni.
-Na nyugodj meg. –húzott a szabad kezével magához.
–Na pszt, itt vagyok. Szerelmem. Hallod? Nyugi itt vagyunk. Most már nem lesz
semmi baj. –próbált nyugtatni.
-Igen. –néztem rá.
-Jó estét.
–jött be az egyik nővér.
-Jó estét.
-Eric, hoztam a fájdalomcsillapító injekciót.
–takarta ki és a hasába nyomta a tűt.
-Sssz. –ült ki a fájdalom az arcára.
-Nyugodjon meg. Idővel jobb lesz, és ha feszít, még
fáj is. Én vagyok a főnővér és még soha senkinek nem fájt ez az injekció.
-Bocsánat. –mondta fintorogva.
-Most már mindegy. Cecília itt van a gyógyszer,
vegye be. …. –Úgy ügyes kislány. Eric még éjszakára kell egy infúzió, mutassa a
karját!
-Tessék. –mondta.
-Majd jövök és leveszem. Jó éjt.
-Köszönjük. –ment el.
-Sziszi ez nagyon fáj. –fogta meg a kezem.
-Mi az infúzió vagy a szuri helye.
-A szuri helye és olyan kék volt a hasam. –remegett
meg.
-Majd, jobb lesz.
-Fogunk még járni?
-Jaj, picim igen. Amúgy is még adósom vagy egy
bállal.
-Zavar ez az EKG is.
-Elhiszem.
-De nekem miért, muszáj?
-Mondta Mr. White, mert leállt a szíved. –óvatosan
az injekció helye alatt végig csúsztattam a kezem a hasán.
-Fáradt vagyok. –nézett rám.
-Akkor aludjunk. –pusziltam meg az arcát mire
elmosolyodott.
-Rátehetem a fejem a válladra? –kérdeztem.
-Természetesen Csillagvirág szálam.
-Jó éjt Szívem.
-Neked is szerelmem. –súgta a fülembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése