73. fejezet

                            

Áramszünet /2 rész/

Sziszi szemszöge

-Mrs. Johnson! –lépett ki az orvos.

-Igen? –néztem fel Alex karjaiból.

-Kérem, jöjjön be.

-Miért? –rezzentem össze.

-Ericnek szüksége van magára.

-Jövök. –oda léptem az orvos mellé, aki bevezetett Erichez.

-Istenem! –egy szócska hagyta el a számat és oda mentem Eric arcához, hogy érezze a jelenlétem.

-Sziszi, nem látott valamit, amikor belépett a szobába? –kérdezte az egyik nővér.

-Nem, vagyis nem tudom!

-Kérem, nézze meg! Minden másod perc számít az életének.

-Sietek! –rohantam ki.

-Hová mész? –hallottam meg a folyosón Reeco hangját.

-Semmi közöd hozzá! –futottam tovább.

-Én abba nem vagyok biztos! –rohant utánam.  –Kóma után elég jól futsz!

-Ha van kiért még törött lábbal is! –vágtam vissza.

-Ki próbáljuk? –kérdezte de én csak tovább futottam. Beléptem a szobába és bevágtam az ajtót. Mindent átnéztem, kivéve Eric ágya alatt letérdeltem és megláttam a félig üres fecskendőt.

-Jaj, ne! Ugye ez nem az, amire gondolok? –kérdeztem magamtól, de ekkor kivágódott az ajtó.

-Add ide te szajha! –ordított rám Reeco.

-Soha! Ezzel elárultad, hogy ismered, hogy kitette, és Eric is látta nem?!

-Te szerencsétlen! –lépett be Molly.

-Ó! Szia Molly.

-Sziszi.

-Igen én vagyok. –közben a szememmel azt a kis részt kerestem, ahol ki tudok futni.

-Engedd el, vagy lecsuknak minket. –mondta Molly.

-Nem, itt már mi is számítunk.

-Ha nem engeded el nem, tudod őket tovább kínozni! –mondta Molly.

-Miért csináljátok ezt? –kérdeztem.

-Mert, kell a pénzetek!

-Arról van szó, hogy szerinted Eric nem fizetett volna?

-Igen! –lépett hozzám közelebb.

Eközben a kórterembe

-Hol lehet már a felesége? –kérdezte a nővér.

-Nem, tudom, de ha nem siet csak a halott férjét láthatja. -ekkor a tekintetük Ericre csúszott, akinek a szája kékre színeződött és reszketett.

-Hozzanak takarókat! –szólt a bent lévő orvos csapatnak, akik egyből rohantak takaróért.

-Ahogy telik az idő, úgy hüll ki! Na végre itt vannak! –lépkedtek be a segítők takarókkal és Ericre helyezték.

-Szóljanak ki, hogy keressék meg Sziszit!

Alex szemszöge

Kint ültünk és vártunk Sziszire és az orvosokra.

-Mi történhetett? –nézett rám Mimi.

-Nem tudom.

-Bárcsak Liam nem az automatával játszana. –ült le egy székre.

-Na, ki kér kávét? –lépett oda Liam.

-Meg, mondtam, hogy nem kell kávé. –mondta Mimi, ám ekkor egy nővér lépett ki.

-Meg, keresnék Sziszit? –kérdezte.

-Igen. –mondtam és elindultam Szisziék szobája felé, ahonnan kiabálást lehetett hallani.

-Molly, ne bánts! –hallottam meg Sziszi hangját és elkezdtem rohanni. 

-Molly, Reeco! Kapjatok el én, mondtam Ericnek, hogy egy centet se érsz! –rohantam el a szoba előtt mire üldözőbe vettek, csak hogy én azonnal a porta felé rohantam. Remélem Sziszi indult Erichez! –reménykedtem magamba.

Sziszi szemszöge

Alex nem normális, hogy az életét kockáztatja, de én most csak reménykedhettem, hogy nem lesz semmi baja és elkezdtem visszarohanni. Amikor beestem Erichez, nagyon kevés kellett ahhoz, hogy össze ne essek a sok takaró miatt.

-Ezt találtam. –nyomtam az orvos kezébe.

-Ez… ez méreg. Azonnal kezdjék az ellenmérget csinálni, perceken múlik az élete!

-De, órákba kerül! –mondta a nővér.

-Nem, mert tegnap volt egy ilyen betegem és többet csináltam! –mondta a doki.

-Akkor, hozom. –rohantak le. Pár percen belül ott voltak és elkezdték Ericnek az ellenmérget adni. Lassan felmelegedett a teste és kinyitotta a szemét és lelohadtak a duzzanatok a testén.

-Szerelmem! –fogta meg a kezem.

-Eric. –pusziltam meg a homlokát.

Eric szemszöge

Amikor kinyitottam a szemem Szerelem aggódó arcát láttam meg, aki egyből elmosolyodott, ahogy megszólaltam. Nagyon féltem, hogy meghalok, de itt vagyok és Sziszi is.

-Jól van? –kérdezte az orvos.

-Egy kicsit jobban. –nyöszörögtem.

-Remek, visszavisszük, az eredi szobájába.

-Rendben. –toltak ki a szobából és átemeltek az ágyamra, ekkor Alexet láttam, meg aki rohant oda hozzám. Épp, hogy letettek mindenki oda jött hozzám.

-Vigyázzanak! Majd ott beszélnek vele. –elkezdtek tolni amíg a szobáig nem értünk Sziszi végig fogta a kezem. Már visszaértünk és mindenki elment. Sziszi mellém feküdt és átölelt.

-Majd nem meghaltál. –bújt oda hozzám.

-Molly volt az!

-Tudom. –puszilta meg a nyakam. Napról napra jobban lettem, amit nagy részben Sziszinek köszönhetek, és már holnap megyünk haza.