Ne feszítsd túl a hülyeséget!
Eric szemszöge
Értetlenül álltam és
a kezemet az arcomra tettem. Az ijedt rajongók odajöttek.
-Úristen Eric minden
rendben?
-Ki volt ő?
-Mit akart tőled?
-És ezt miért
csinálta?
Hangoztak a
kérdések.
-Igen jól vagyok.
Sziszi egyik barátnője és nem tudom mi volt velem a baja! De ha most
megbocsátotok mennék haza!
-Rendben persze.
Szia Eric és vigyázz magadra!
Ahogy mentem a tömeg
szétnyílt előttem. Szépen lassan elindultam hazafelé.
-Szia Sziszi
megjöttem! –mentem be az ajtón.
-Eric! Úristen mi
történt veled? –szaladt oda hozzám.
-Jess!
-Mit csinált?
Elmeséltem neki
mindent.
-Felhívom… Nem is
elmegyünk hozzájuk gyere! De előbb ellátom a sebeidet!
Sziszi hozott egy
orvosi táskát én meg addig leültem a kanapéra.
-Ez most lehet
csípni fog! –mondta bekente az arcomat.
-Ssz! –szisszentem
fel.
-Nyugi! Mindjárt
kész.
Utána bekötözte a
kezem.
-Eric jól vagy? Nem
fájnak a sebeit.
-Nem azok
szerencsére nem.
-Jó akkor irány
Jessék háza!
-Sziszi biztos jó
ötlet?
-Igen az!
-De tudod hol
laknak?
-Jaj Eric persze! Na
de menjünk!
Kisétáltunk a
buszmegállóba.
-Szívem! Ugye most
csak viccelsz, hogy busszal fogunk menni?
-Nem.
-És miért megyünk
busszal?
-Mivel te ilyen
állapotban nem vezethetsz! De mondjuk én tudnék…
-Ö… Jó lesz a busz!
-Nagyon vicces vagy!
–mondta unottan.
-Bocsi. Nem akartam!
–öleltem meg.
Megjött a busz és
felszálltunk.
-Úristen! Ericék
buszra szálltak! Mi lehet velük? –súgtak össze az utasok.
Elindultunk hátra
felé és hirtelen mindenki egy tollat és egy papírt nyomott az orrunk alá. 15
perc alatt mindenkinek adtunk autogramot, még a buszsofőrnek is és elindultunk.
-Édes, meddig kell
még a buszon maradnunk? –hisztiztem.
-Nyugi már csak egy
megálló!
Felálltunk és
jeleztünk. Amikor leszálltunk mindenki köszönt nekünk. Mi meg mosolyogva
visszaintegettünk nekik. Elindultunk Jessék házához.
-Mennyit kell még
mennünk? –nyafogtam.
-A következő ház az!
Odamentünk és
becsöngettünk. Jess jött ajtót nyitni.
-Szia Sziszi, Saade.
–nézett egy megölnélek fejjel rám.
-Szia Jess,
bemehetnénk?
-Muszáj?
-Igen!
-Na jó gyertek.
Kinyitotta az ajtót
és bementünk a házba. Leültünk a nappaliba.
-Kértek valamit inni
vagy enni? –jött ki Josh a konyhából.
-Nem köszi. –válaszolt
Sziszi.
-És miért jöttetek?
–ült le Jess a velünk szemben lévő fotelba.
-Mert Eric
elmesélte, hogy mi volt.
-És mit mondott?
-Hogy mit csináltál
vele!
-Ó a kis Saade ment
beárulni engem Szisznél. –húzta el a száját.
-Nem árult be.
Kiszúrtam a sérülésit.
-Ja értem. És akkor
most mit csináljak?! –kérdezte gúnyosan.
-Miért utálod így
Ericet, ha?
-Mert más csajnak
csinált gyereket! És még kitudja hány lánnyal van együtt rajtad kívül!
-Jess én bízok
Ericben, hogy nem csal meg senkivel, ő nem olyan fiú!
-Hát jó te tudod én
attól még nem bízok benne. És most ha megkérhetnélek titeket elmennétek?
-Ha bocsánatot kérsz
Erictől örömmel!
-Soha nem kérnék
bocsánatot egy felfuvalkodott sztártól.
-Jó ahogy gondolod.
–mondtam. –De akkor ne zavarjon téged, hogy itt töltjük az estét!
-Mi miért?
-Addig innen el nem
megyünk még bocsánatot nem kérsz tőle!
-Jó. Bocs. De most
már mennyetek!
-Örömmel! –álltunk
fel.
-Tudtam én, hogy a
lelked mélyén szeretsz! –mosolyogtam rá.
-Na most menjetek
el! –tolt ki minket a házából.
-Oké szia.
-Jó volt látni. Majd
még jövünk szia!
-Azt már nem!
–csukta be mérgesen az ajtót.
Hazamentünk. Az
udvar tele volt csomagoló papírral.
-Eric mi van itt?
-Nem tudom. –mondtam
és bementünk Emilyék házba.
-Ó sziasztok!
–köszönt Emily miközben bontotta ki az ajándékot.
-Mit csináltok?
–kérdezte Sziszi.
-Kibontjuk az
ajándékokat.
-Étkészlet? Emily
ezt kitől kaptuk? –kérdezte Zayn.
-Ó ezt tőlünk!
–mondta boldogan Sziszi.
-Étkészletet mert?
–csodálkozott Emily.
-Hát mert a te
kezedben könnyen törnek dolgok!
-Ez nem is igaz!
–mondta mérgesen Emily.
Hirtelen meglökte
Zaynt aki elesett és magával rántott egy vázát.
-Jól vagyok! –állt
fel a földről. –És a vázának sincs semmi baja!
-Zayn de ügyes vagy!
Na de add ide majd visszarakom a helyére! –vette el tőle Emily a vázát. Ahogy
elindult a polc fele megbotlott a saját lábába elesett és összetörte a vázát.
-Erről beszéltem!
–mondta Sziszi.
-Aha persze!
–nevettünk.
-Eric amúgy mi van
veled? –kérdezte Emily.
-Á semmi csak Jess
megütött.
-Úristen és jól
vagy?
-Hát igen.
-Akkor jó. És miért
ütött meg?
-Jó lenne tudni.
-Ja értem. Na de én
megyek vissza ajándékokat bontani. De nagyon szépen köszönjük az ajándékot!
–ölelt meg minket.
-Szívesen, de mi
megyünk!
-Oké sziasztok jó
éjt.
Hazamentünk.
Este /Sziszi
szemszöge/
-Úgy fáj a kezem!
-Mutasd szívem.
-De úgy fáj.
-Ha nem nézhetem meg
orvoshoz viszlek!
-Tessék. –nyújtotta
oda. Leszedtem róla a kötést.
-Hát ez bekékült.
-Á! Lefogják vágni!
-Eric basszus nem
fogják!
-Akkor most mit
csináljunk?
-Fáj?
-Igen!
-Mégis mennyire?
-Nagyon.
-Elmenjünk orvoshoz?
-Hát… Busszal kéne
menni, szóval nem! Kibírom majd valahogy.
-És ha elkérem Zayn
kocsiját?
-Inkább kérjük meg,
hogy vigyen be minket!
Átmentünk Zaynhez.
Zayn szerencsére belegyezett és bevitt minket a kórházba.
-Eric és Sziszi, hát
ti? –jött oda Mr. Joe.
-Ericnek fáj a keze!
-Oké megnézem. Addig
te ülj le ide.
-Okay.
Eric szemszöge
-Eric kérlek, ülj le
ide! –mondta Mr. Joe.
-Oké. – ültem.
-Mutasd a kezed!
-Mr. Joe szörnyen
fáj!
-Eric, hány éves is
vagy?
-22.
-Na látod, úgy
viselkedsz, mint egy 5 éves.
-De Mr. Joe…
-Nem, Eric te egy
felnőtt férfi vagy és viselkedj is úgy!
-De felnőttnek lenni
és komolynak, lenni mindig olyan nehéz!
-Tudom. Na, muti a
kezedet.
-De…
-Eric, ezt fejezd be
vagy nem vizsgállak!
-Na jó! –megvizsgált
az orvos és haza mentünk.
-Mit mondott Mr.
Joe?
-Felvilágosított,
hogy nem lehetek mindig gyerek!
-Igaza van!
-De ugye … -ekkor
Zayn lépett be.
-Eric, fel kell
nőnöd! –mondta Zayn.
-Sajnálom, Eric de
Zaynnek igaza van.
-Sziszi. –néztem rá
kétségbe esve.
-Eric figyelj, menj,
feküdj le, majd holnap meg beszéljük!
-Na, jó. –mentem el
szipogva.
Sziszi szemszöge
-Köszi Zayn. Szia!
-Jó éjt! –ment el én
bezártam az ajtót. Bebújtam Eric mellé az ágyba aki átfordult az oldalára és
hátat fordított nekem.
-Na, Szívem.
–cirógattam meg a hátát.
-Kérlek, ne.
–temette az arcát a párnájába.
-Picim. –pusziltam
meg a hátát. –Mi a bajod?
-Nem, érzem jól
magam és Zayn véleményét, osztod.
-Eric, de igaza
volt. De én abba szeretem bele, aki mindenből viccet csinál, és a legjobbat
hozza ki belőlem. Hiszen én is őrült vagyok.
-Ez tagadhatatlanul
igaz! –fordult felém.
-Még mindig mérges
vagy? –simítottam végig a mellkasán, amire elmosolyodott.
-Nem, tudok rád
haragudni! –csókolt meg. –Gyere, feküdj ide. –nyújtotta ki a karját.
-Köszi. –oda bújtam
mellé.
-Szeretlek kicsim!
-Én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése