Áramszünet
Sziszi szemszöge
-Sziszi, Sziszi. –hallottam meg Eric hangját.
-Igen, szívem. –fordultam felé.
-Rossz érzésem van.
-Fáj valamid? Segítsek? –kérdeztem aggódva.
-Igen, fáj. De más miatt van.
-Mid fáj? –nyomtam egy puszit a homlokára.
-A hasam.
-Elmegyek borogatásért. –álltam fel.
-De vigyázz magadra! –adta a telefonomat a kezembe.
-Rendben. –amikor kiléptem elment az áram.
-Édesem, maradj kibírom!
-Nem, itt kell szembe néznem a félelmeimmel.
-Légy ügyes!
-Megpróbálok. –elmentem és kerestem egy orvost,
akivel megkerestük a főkapcsolót és felkapcsoltuk.
Eric szemszöge
Amikor egyedül voltam egy nővérke lépett be.
-Sziszi? –kérdeztem, de amikor közelebb lépett
láttam, hogy nem ő az. –Tudna nekem segíteni? Nagyon fáj az injekció helye.
–rezzentem össze.
-Ne féljen uram, ezen könnyen segíthetünk. –ragadta meg a szabad kezem és lassan bele
nyomta a tűt, ekkor ismertem fel a hangját.
-Molly? –kérdeztem, és ekkor felkapcsolódtak a
lámpák ijedtébe, leejtette és elszaladt.
-Szívem. –lépett be Sziszi.
Sziszi szemszöge
Már félálomba voltam, amikor arra lettem figyelmes,
hogy Eric furcsán veszi a levegőt, amikor felé fordultam megláttam a karját,
hogy feldagadt és elszíneződött. Azonnal kerestem egy orvost, aki maga sem
értette, hogy mi történhetett. Ránéztem
a haldokló szerelmemre, aki egyre sápadtabb lett.
-Hölgyem, Ericet egy másik szobába kell vinnünk!
–mondta az orvos.
-Mehetek? –kérdeztem.
-Jöjjön. –ezzel eltolták Ericet. Ahogy csukódott az
ajtó felhívtam Mimiéket.
-Szia! -vette fel
-Gyertek be!
-Mi történt?
-Eric! –nyögtem ki.
-Azonnal ott vagyunk! Ne aggódj! –rakta le.
Mimi szemszöge
Nagyjából negyedóra alatt ott voltunk, ahogy Liam
leállotta a motort rohantam Sziszihez. Mielőtt be léptem volna egy vagyis két
ismerős alakot láttam, de rohantam tovább, hisz csak annyit mondott, hogy Eric.
Mi történt? Meghalt volna? Nem ugyan már! –cikáztak a gondolataim. Amikor
felértünk megláttam Sziszit egy szoba előtt álldogálva, ahogy mered befelé.
-Úristen! Nagy baj lehet. –mondtam Liamnek.
-Van kávéautomata.
-Ne hülyéskedj már! Nem ezért vagyunk itt!
-Jó, de milyet kérsz?
-Nem kérek, de ha neked ennyire fontos az a automata
vedd el feleségül. –hagytam ott és oda sétáltam Sziszihez.
-Mi történt? –öleltem át.
-Eric… Eric… -sírta el magát.
-Mi van vele?
-Haldoklik. –borult a nyakamba.
-Szegénykém, mi történt vele?
-Nem tudom. –törölte meg a szemét.
Eközben a kórterembe
-Nézze doktor úr! –szólt az egyik nővér.
-Mit?
-A karját és az elszíneződést. –ekkor lenéztek
Ericre aki a fejét az ablak és Sziszi felé döntötte, és próbálta vissza tartani
a könnyeit.
-Eric, a lélegeztető gépet magára kell raknom.
Sajnálom. –csak megrázta a fejét. Egy nővér rohant be, hogy ez allergiás
reakció.
-Eric, allergiás valamire?
-Ne, kérdezze a nyelve is, kezd dagadni.
-Akkor, megyek a feléségéhez! Nem veszíthetem el ezt
a beteget!
-Mert?
-Egy csomó lánynak köztük az enyémnek is összetörne
a szíve.
-Értem, menjen!
Sziszi szemszöge
-Eric, allergiás valamire? –robbant ki az orvos a
szobából.
-Nem, nem hiszem! Hogy van? Túl fogja élni? Mi
történik vele?
-Most legyen erős! Allergiás reakciója van, nem
tudjuk, hogy mire de elkezdjük neki adni az …
-Doktor úr! Kígyóméreg okozhat ilyet! –robogott oda
az egyik nővér.
-De melyik?
-Az összes.
-De mindnek más az ellen mérge.
-Belehalhat? –kérdeztem remegő gyomorral.
-Bele –fújta ki a levegőt –De mindent megteszünk,
hogy ne így legyen. –ezzel visszament. –ekkor Alex futott be.
-Hát te? –néztem rá.
-Mimi, hívott!
-Alex, úgy félek.
-Pszt, nyugodj meg. Eric erős ki fogja bírni! Jó?
–húzott magához.
-De mi van, ha nem, nagyon le van gyengülve!
Meghalhat! –sírtam a vállán.
-Ne beszélj hülyeségeket Eric tudja, hogy szükséged
van rá és neki is rád! Küzd értetek! –ekkor mind a ketten a haldokló harmadik
személyre néztünk, akiből már megint csövek lógnak ki és az arcán a fájdalom
ül, mint egy nagy fekete felhő.
Eric szemszöge
Itt fekszem egy ágyon, mert a kezükbe vittek be.
Minden mozdulat szakadtja a testem minden egyes porcikáját. Ha nem tudnám, hogy
van családom, barátaim és Sziszi feladnám, de nem hagyom, hogy a fájdalom
erősebb legyen mint én. Szerelmem kint vár, és ha csak egy perce is beengednék
minden jobb lehetne, de ha feladom, soha többé nem érezhettem tüzes
szenvedélyes csókját. Eric tarts ki! És
már megint egy tű a karomba. Mit sajnálkozok magamon? Eric Saade szedd össze
magad és küzdj! Ám a szemem még mindig csukva, és szinte hallom ahogy
hívogatnak, de nem fogom feladni nekem még élnem kell!
Molly szemszöge
Amikor ki léptem az ajtón Reeco fogadott.
-Na sikerült? –kérdezte izgatottan.
-Majdnem!
-Hogy mi? Azt mondtad, hogy halott lesz!
-A kis áramszüneted nem jött be! Előbb kapcsolódtak
a lámpák és nem akartam lebukni a gyerek miatt. De Mr. Saade így is a halálán
van.
-Remélem a mi kicsink is olyan agya fúrt lesz, mint
az anyja. –csókolt meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése