Megint otthon!
Eric szemszöge
Reggel a kórházba
Sziszi csókjára keltem.
-Jó reggelt! –mondta
boldogan.
-Neked is Szépség.
-Képzeld, még rajtad
elvégeznek egy ultra hangos vizsgálatok és utána már csak fél óra és Zayn itt
van értünk!
-De, jó!
-Mr. Saade kérem,
jöjjenek. –felálltam és Sziszi segítségével elmentem a doki után.
Sziszi bejött velem
a vizsgálóba, ahol szívultrahangot csináltak.
-Minden, rendben.
–nyugtatott meg az orvos minket. –Tessék, törölje le magát. –nyomtak a kezem be
csomó papírtörlőt.
-Várj, segítek!
-lépett mellém Sziszi.
-Köszi. –átvette a
kezemből és elkezdte a mellkasomat törölgetni.
-Köszi. –ültem föl.
-Mehetnek. Viszlát.
-Viszlát! –amikor
beléptünk a szobába már Zayn ott volt.
-Hát te? –kérdezte
Sziszi.
-Mr. White ide adta
a záróitokat és azt üzeni, hogy soha többé nem szeretne titeket, mint betegei
látni.
-Meglesz!
-Gyertek, menjünk.
-Oké. –kiléptünk a
kórház ajtaján és egyből átöleltem Sziszit.
-Gyerekek!
Mehetnénk? -kérdezte Zayn.
-Igen. –beültünk és
negyed óra múlva a ház előtt álltunk meg.
Emily szemszöge
Bent ültünk a házba
és a kocsiajtó csapódást, és amikor meghallottuk elkezdtünk rohanni.
-Sziszi, Eric! -kiabált Ericnek és Sziszinek a húga.
-Sziasztok.
–szálltak ki a kocsiból és felvették a húgaikat.
-Hogy vagytok?
–kérdeztem.
-Egész jól. –mondta
Eric.
-Csajok, elmentek
játszani? –kérdezte Zayn.
-Építünk hóembert!
–szaladtak el.
-Elmesélnétek
mindent? –kérdezte Sziszi.
-Biztos, hogy tudni
akarjátok? –kérdezte Liam.
-Igen! –mondta Eric.
Eric szemszöge
-Hát, akkor menjünk
be! –mondta Mimi. Leültünk a kanapéra.
-Kértek teát?-
kérdezte Emily.
-Igen, kérünk.
–mondta Sziszi.
-Szóval, az történt,
hogy a balesett után kómába estetek és Ericnek ott is leállt a szíve, és nagyon
nehezen hoztak vissza. –mondta Emily és Sziszi a fejét a mellkasomra tette.
-És még? –kérdezte
Sziszi.
-Hát, amikor bent
voltam és unatkoztam a körmödön próbáltam egy tökéletes lakkozást meg csinálni,
de lemostam és visszafestettem feketére, mint amilyen volt. –mosolygott Emily.
–Ugye, nem haragszol?
-Nem, dehogy is.
–mondta Sziszi, és a hajamat igazgatta.
-Sajnálom, hogy most
nem tudtunk bemenni, de az esküvőnket és a szilveszteri bulit szerveztünk.
-Lesz buli holnap?
–kérdeztem.
-Igen, mert? –nézett
rám furcsán Zayn.
-Örülök neki,
ennyi.
-Ja, jó.
-Bocsi mi mennénk
aludni. –mondta Sziszi.
-Rendben, jó éjt.
-Köszi nektek is.
–mentünk át, de az ajtó előtt megálltunk.
-Hát, itt vagyunk.
–fogtam meg Sziszi kezét.
-Menjünk be. –ahogy
beléptünk az asztalon megláttunk pár levelet és rajta Tom kézírását. „Kedveseim!
Ez mind nektek jött! Az emberek számítanak rátok és az ünnepek után, igen
tudom, hogy Emilyéknek esküvőjük lesz, na az után Robins vár titeket és már két
hete reklámba vagytok ezzel, hogy a legmeghatóbb és igaz történet első kézből
Sziszi Johnsontól és Eric Saadetól. Jó olvasást! Puszi Tom!J”
-Nem létezünk fél
évig, és egy országnak el kell mondanunk.
–mondtam.
-Nézd a jó oldalát!
-Ennek mi a jó
oldala?
-Hogy szeretnek
minket!
-Igazad van,
Kincsem.
-Eric, úgy aggódtam
érted a mérgezés miatt. –bújt hozzám, és sírt.
-Féltem, hogy soha
többé nem láthatlak. –öleltem át, és éreztem, hogy az érzelmeim előtörnek
belőlem.
-Megyünk aludni?
–kérdezte Sziszi.
-Menjünk.
–átöltöztünk és bedőltünk az ágyba. Sziszi ráfeküdt a karomra és cirógatta a
mellkasomat, én meg a haját simogattam.
-Jó, éjt Szívem.
–mondta.
-Neked is Kicsi
csillag. –öletem át és elaludtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése