14. fejezet

Lemezkiadó

Reggel Erickel a lemezkiadóhoz mentünk.

-Jó reggelt. -mondta Adam.

-Neked is.- mondtuk Ericcel egymás kezét fogva.

-Mindjárt jövök, elszaladok WC-re. -mondta Eric.

-Oké.

Addig Adam felvitt a színpadra és egy hirtelen mozdulattal lesmárolt, amit Eric is látott.

-Miért Eric és miért nem csókolsz vissza?

-Azért mert Ericet szeretem.

-Hé haver a csajod jól csó…- nem mondhatta végig, mert Eric ököllel állon vágta, aki rögtön gyomorszájba rúgta azt, akit mindennél jobban imádok. Ezután minden olyan hirtelen történt! Az emberek, ahogy tudtak menekültek ,engem Alex és Thomas a női mosdóba vitt.

-Engedjetek ki! A barátom miattam verekszik, meg kell vele beszélnem.- mondtam már zokogva.

- Nem! Gondolkodj már! Neked is bajod eshet! És különben is! Eric tud vigyázni magára! Izmos, erős férfi! Megvédi magát! - nyugtatott Thomas, mire Alex hevesen bólogatott. De valahogy nem tudtam hinni nekik! Mi van, ha Eric-nek baja esik?! Az csakis az én hibám lesz! És ha elveszítem?! Örökre?! Azt biztos, hogy nem élném túl! Ki kell, menjek! Muszáj, hogy kimenjek!- Vagy kiengedtek, vagy pedig betöröm ezt a tükröt, és a szilánkjaival felvágom az ereimet! Választhattok!

-Sziszi! Ez őrültség! Nyugodj meg! Ott van Eric két haverja is! - mondta most már Alex, és indultam a tükör felé.

- Ne csináld már! Hallod?! Kezdek megijedni! Te süket vagy?!

- Tudod jól, hogy már nem is egyszer próbáltam ilyen módon végezni magammal! Akkor most mért ne?!

- Mert vannak barátaid, van egy fiúd, aki szeret és egy szerető családod! Belegondoltál már, hogy milyen fájdalmat okozol azoknak, akik szeretnek?!

-Vagy kiengedtek, vagy pedig... Vagy pedig készülhettek a temetésemre!

-Alex! Ez nem viccel! Középsuliban sem viccelt! Engedjük ki! - ez az Thomas! Csak így tovább!

- Rendben! - mondta megadóan Alex, mire egy 'köszönöm' pillantást vetettem Thomasra, és kimentem. De bár ne mentem volna! Eric a földön feküdt eszméletlenül, Kevin és Robin pedig hívták a mentőket. Adam-et viszont nem láttam sehol.

- Ha Adam-et keresed, elment. Pontosabban elmenekült. - szólalt meg Ashley a hátam mögött.

- Engem ez most rohadtul nem érdekel! - mondtam és odarohantam Eric-hez, majd leguggoltam hozzá, és simogatni kezdtem a fejét. Megnéztem a sérüléseit: felszakadt az ajka és a szemöldöke, betört a feje, és lila zúzódások vannak a karján, plusz még kitudja milyen belső sérülései vannak!

- Mindjárt jönnek a mentők! Jól van? - kérdezte aggódva Robin.

- Hogy jól van-e?! Nézd már meg! - kiabáltam zokogva - Eric, ne hagyj itt, kérlek! Szükségem van rád! Nyisd ki a szemed! Kérlek szépen! Szeretlek! Annyira, de annyira szeretlek!

                         

A mentők pár percen belül itt is voltak.

-Jó napot! Jöttünk a betegért.

-Itt van.

Aztán a mentők engem és Ericet elvittek a legközelebbi kórházba. Ericet bevitték a  vizsgálóba, nekem pedig mondták, hogy várjam meg itt ameddig elvégzik a vizsgálatokat.

-De ne hagyjanak nélküle! Be szeretnék én is menni, ameddig a vizsgálatok tartanak!

-Sajnálom, de nem engedhetjük be! Kérem, maradjon itt!

-Eric!

Aztán az orvos bement, én pedig nyugtalanul sétáltam a szoba előtt.

-Tessék, ez majd segít! – nyújtott oda mosolyogva Emily egy csésze kávét.

-Emily! -lepődtem meg. -Te hogy kerülsz ide?

-Hát tudod... Megálmodtam!

-Hogy mi? Jaj Emily, ne fárassz!

-De tényleg! Reggel felkeltem és éreztem, hogy valami történni fog Erickel. Akartam szólni, de nem voltatok itthon. Mimitől megkérdeztem hova mentetek mondta, hogy a stúdióba. Elmentem a stúdióba és láttam, hogy tiszta vér minden. Megkérdeztem valamit Alextől, hogy hol vagytok. Mondta, hogy Eric meg valami Adam verekedtek és elhozta a mentő ide Ericet. Aztán pedig idejöttem.

-Értem...

-Eric hogy van?

-Nem tudom, most végzik a vizsgálatokat! Jaj, annyira félek! -öleltem meg sírva Emilyt.

-Nyugi minden rendben lesz! Gyere üljünk le ide és igyuk meg a kávét.

Megittuk a kávét és beszélgettünk. Miközben beszélgettünk kijött az orvos.

-Sziszi.-jött oda hozzánk az orvos.

-Igen? -álltam fel ijedten.

-Sajnálom.... De úgy néz ki, hogy Eric a sérülések miatt.

-Igen? -kérdeztem könnyes szemekkel.

-Kómába esett.

-Mi? -borultam ki. -Az nem! Az nem lehet!!

-Sziszi nyugi...-próbált nyugtatni Emily.

-Mégis hogy nyugodjak meg? -kérdeztem sírva, ordibálva.

-Sziszi, ha szeretnél, bemehetsz Erichez.

-Igen, szeretnék!

Gyorsan bementem Erichez.

-Eric! -sírtam és közben átöltetem őt. -Eric kérlek. Térj magadhoz, ne hagyj itt! Szeretlek!

Még sokáig Ericre voltam borulva és sírtam.

-Sziszi! -jött be Emily.

-Emily! -néztem rá dühösen. -Ha megálmodtad, hogy ez lesz vele, akkor miért nem szóltál?

-Sziszi... Annyira sajnálom.

-Sajnálhatod is! -ordítottam rá. -Eric lehet itt fog engem hagyni...ÖRÖKRE!

-Sziszi! Nem lesz semmi baj...

-Emily! Most menj el.

-Rendben...Ahogy akarod.