46. fejezet

Vágódj be Nagyimnál

Amikor az ágyamat már teljesen szétszedtem, valaki kopogott.

-Ki az?

-Apud.

-Nem érdekelsz, menj innen!

-Sziszi, Reeco akarta megölni.

-Mi? Ez igaz?

-Igen, gyere, megyünk Nagyidhoz. –végre kinyitottam az ajtómat.

-Te jó ég, hisz ott van az öcsém!

-Igen, haza hozzuk.

-Ne!

-De-de. Gyertek, megyünk. –beültünk a kocsiba és elindultunk, apum sokkal rendesebb volt Ericcel mint először. Laura elfoglalta az Eric melletti helyet, aminek következtében végig csikiztük Ericcel az úton.

-Ne, hagyatok már!!! Anyu!

-Nem, igazuk van.- amikor megérkeztünk a faluba, Eric kicsit furán nézett rám.

-Mi van, még nem láttál lovat?

-De. –apum lassan leállította a motort.

-Na itt vagyunk. –mindenki kipattant és rohant, én Eric kezét megfogtam és húztam magam után.

-Szia, Nagyi. Ő a vőlegényem Eric Saade.

-Szia kincsem!

-Csókolom, örvendek!

-Ó! Szia. Menjetek le ti is lovagolni.

-Oké. Gyere Eric.

-Én fel nem ülök egy olyan izére.

-Ez csak egy ló, amíg nem jösz bele vezetem.

-De…

-Semmi, de Nagyimnál így lehet bevágódni, vagy elénekelsz neki egy KIRÁLYTÓL való dalt.

Csillám

-Jó lesz az a ló. –beléptünk az istállóba, ahol a régi lovamhoz rohantam.

-Szia, Csillám! Eric fog ma rád ülni, te még nem ismered, mellettetek leszek Hurrikánnal.

Hurrikán

-A neve is rosszul hangzik.                                                              

-Az a ló egy tündér. –amikor már fél órája lovagoltunk, Hurrikán megijedt és felágaskodott én meg lecsúsztam róla.

-Sziszi jól vagy?

-Igen, szerencse hogy kobak nélkül nem szoktam lovagolni, bár a karomat nagyon megütöttem.

-Fel tudsz állni?

-Igen.

-Kezed?

-Semmi, tudok esni, nincs vele semmi.

-Gratulálok, Eric szép volt. Mától te is a család tagja vagy, de mint csak vőlegény egy ideig. Szép volt Sziszi.

-Köszi.

-Na, de becsaptál engem?

-Bocsi, muszáj volt.

-Ó! Ezt még visszakapod.

-Várom

-Gyertek, menjünk. –elindultunk fölfelé.