41. fejezet

                                                              

Csak éld túl a mai napot

Amikor elmentünk arra a bizonyos helyre, éreztem, hogy figyelnek. Óvatosan meghúztam Eric kabátját.

-Mi van?

-Ne ijedj meg, de figyelnek!

-Úgy bizony, ügyes vagy Sziszi!- mondta Reeco.

-Te nem Svédországban vagy? –kérdeztem ijedten.

-Nem, hazajöttem.

-Mit akarsz tőlünk? –lépett Eric mellém.

-Csak Sziszit.

-De hisz utállak, mit nem lehet ebben felfogni?

-Srácok! –intett a többi figyelőnek.

Eric szemszöge

Amikor hirtelen sokan lettünk, egy kést éreztem a nyakamnál.

-Ugye Ree nem tennék meg? –kérdezte Sziszi.

-De megtennék.

-Szóval Saade, utolsó kívánság?

-Nincs, csak Sziszit hagy csókoljam meg.

-Ree, engedjük neki?

-Igen.

-Jó csókold meg!- löktek oda Sziszihez.

-Sziszi fuss! -súgtam a fülébe.

-De merre?

-Nézd, erre. –karon ragadtam és elfutottunk.

-Reeco, megszöknek.

-Azt nem hagyom. Utánuk!

-Eric, nem bírom. –mondta levegő után kapkodva Sziszi.

-Drágám, bírnod kell.  –nyomtam egy puszit a homlokára.

-Muszáj! Rohanj, itt vannak! -de nem tudtunk elmenekülni, mert elkaptak minket. Engem a földre löktek és a kezem megbilincselték. Sziszit meg egy kocsiba rakták, ahova utána engem is.

-Eric, nem akarok meghalni. –sírt a vállamon.

-Te nem fogsz, én lehet hogy igen.

- Ne idegesíts!

-Megérkeztünk. –hallottuk a hangokat. Egy raktár volt. Sziszit az egyik szobába vitték. Engem meg egy másikba, ahol Reeco faggatni kezdett.

-Saade, mit akarsz kezdeni az életeddel? –lökött le a hátamra.

-Ha túl élem, akkor Sziszivel élni, de most az életem a te kezedben van.

-Mhh, igaz! –súgta a fülembe, közben levette a bilincset, és megmutatta a háta mögött lévő kést, amit a következő pillanatban a mellkasomban éreztem.

-Viszlát Saade! -a késhez kaptam, ami a kezembe is bele állt. Egész testemet átjárta a fájdalom. Szörnyen fájt és tudtam, hogy nincs túlélési lehetőségem.

Sziszi szemszöge

Reeco, sosem volt egy észlény ezért tudtam, hogy az ajtó nyitva lesz. Legalább is reménykedtem, de bejött. Óvatosan kiléptem a folyósóra, szoba-szoba mellett. Egyikből hangokat hallottam, ezért gondolkodás nélkül bementem, ahol Eric a vérében feküdt.

-Jézusom! Eric te vérzel?- láttam mellette heverni az okozóját.

-Gyere, orvoshoz kell mennünk!

-Nem! –makacskodott.

-De muszáj, Eric meg is halhatsz.

-Tudom.

-Kérlek, muszáj!

-Jó menjünk. –nagyon nehezen megfűztem. Egyik kezét a vállamra tette és megpróbáltam felállítani, a kabátommal betakartam a sebét.

-TAXI!!!!!!

-Szia Sziszi! –ült a taxiban az egyik régi barátom Joe.

-El tudnál vinni a legközelebbi kórházhoz?

-Igen persze. -mikor odaértünk, fizetni akartam.

-Sziszi hagyjál már! Ingyen volt, majd megbeszéljük.

-Köszi, imádlak.

-Jó napot! Mi történt? –jött oda egy orvos.

-A vőlegényemet megkéselték.

-Mikor történt?

-Fogalmam sincs, úgy negyed órája.

-Rendben. Mutassa csak, de előbb egy ágyat kérek!- megérkezett az ágy –Rendben feküdjön föl!- miután Eric fölfeküdt, levette a sebről a vértől csöpögő kabátomat. Eric az egyik kezével az én kezemet fogta. Szétvágták az ingjét.

-Ezt ambuláson megcsinálom. Holnap már mehet is haza. Eric el kell vinnem a műtőbe.

-Sziszi, ugye itt leszel?

-Hogy hagynálak itt?!- Másfél óra múlva kijött az orvos, hogy bemehetek hozzá. Azonnal leültem az ágy melletti székre és az arcát kezdtem cirógatni.