Címkék

2012. június 13., szerda

35. fejezet



A leánykérés

Eric szemszöge

-Milyen aranyosan alszik. –mondtam, miközben halkan kimásztam az ágyból. Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy teát. Miközben megittam, felhívtam Alexet.
-Hello Alex!
-Ó hello! Na mi a pálya?
-Hát tudod már olyan régóta tervezem… És Sziszi olyan csodás és én szeretem!
-Húh haver! Ha te azt akarod, akkor hajrá! Sok sikert!
-Köszi. Na majd visszahívlak!
Azzal letettem a telefont és leszaladtam Emilyékhez.
-Emily! -rohantam be a szobába.
-Mi van? –kérdezte kómás fejjel.
-Szisziről van szó.
-Mi van vele?
 -Tudod nagyon szeretem és azt hiszem, készen állunk!
-Juj! És mikor születik meg?
-Hogy mi?
-Hát a kisbaba.
-Milyen kisbaba?!
-Hát amire készen álltok!
-Jaj istenem! Másnak kellett volna elmondanom!
-Mit kellett volna elmondanod másnak? -lépett be a szobába Zayn.
-Á végre valaki értelmesnek…látszó. Szóval. Sziszivel azt hiszem készen állunk egy nagy lépésre!
-Ne! Haver úristen! És mikor?
-Hát mára terveztem.
-Na ne! Még meg se látszik rajta az a 9hónap! És már ki is jön a gyerek? Azta nagybácsi leszek! Ha fiú lesz, akkor remélem olyan szép lesz mint én! És majd megyünk együtt focizni. De jó lesz.
-Mi? – akadtam ki. -Mit szívtatok?
-Mi semmit! De ha kislány lesz, akkor majd velem fog jönni vásárolgatni meg majd veszek neki kiskutyát és majd tök jó lesz!
-Na ne! Úristen! Ti tiszta hülyék vagytok! És nem, nem lesz gyerekünk! -mondtam, azzal kirohantam a szobából. Az ajtó előtt Mimibe botlottam.
-Mimi szia!
-Szia! Mi van? Ijedtnek tűnsz.
-Hát semmi, csak Emilyék lefárasztottak.
-Ja. Miért?
-Hát mondtam nekik, hogy Sziszivel kapcsolatban nagy lépést szeretnék megtenni, és ők azt hitték, hogy gyerekünk lesz.
-Minden világos. Sok sikert.
-Köszi. Ugye te is arra gondolsz amire én?
-Eric nem tudom, hogy mire gondolsz de annyit tuti ,hogy nem gondolok gyerekre.
-Oks.
Visszamentem Sziszihez.

Sziszi szemszöge
Amikor felkeltem, Eric nem volt mellettem. -Hol lehet már megint? –kérdeztem magamtól. Ajtó csapódást hallottam, gyorsan a fejemre húztam a takarót , és vártam, hogy ki lesz az.
-Sziszi ébresztő!  -megnyugodtam, mert Eric hangja volt.
-Eric te vagy az?
-Nem a Mikulás vagyok. Hohohó. –bújt oda mellém.
-Annyira fárasztó vagy. –öleltem át.
                                                                           
-Mit  akarsz ma csinálni?                                  
 -Eric, menjünk el hegyet mászni. Ne, várj!ALUDNI.
-Jaj te. –csókolt meg. –Én pedig úgy terveztem , hogy elmegyünk bowlingozni és utána vacsizni.
-Oké. Csak azt várd meg, amíg felkelek.
-Az nem sok idő. –megfogott és kihúzott az ágy szélére.
Nagy nehezen kész lettem.
-Na végre. Mindjárt jövök csak a hajamat meg csinálom.

Eric szemszöge
Beléptem a fürdőbe és a kezembe vettem a hajzselémet.
-Hol kellene? Nem tudom.
-A vacsinál. –szólalt meg egy hang a fejemben.
-Mi ez a hang? –és egy hideg érintést éreztem a vállamon.    
-Eric minden rendben? –hallottam meg a lágy női hangot.
-Igen persze.
-Jó, csak mert fal fehér vagy. Mi tart ilyen sokáig?
-Nem tudom ezt a tincset beállítani.
-Muti azt a hajzselét. –Sziszi a kezébe nyomott egy kicsit és szétdörzsölte. Maga felé fordított, és beletúrt a hajamba.
-Tessék kész is.
-Köszönöm.
-Na indulhatunk?
-Persze.
Elindultunk a bowling-pálya felé.
-Jó napot! Szeretnénk lefoglalni az egyik pályát.
-Renben! Hány órára?
-2.
-Oké! Milyen neveket írjak be?
-Eric és Sziszi.
-Oké kezdhetitek a játékot! Jó szórakozást!
-Köszi!
Odamentünk a pályához és elkezdtük a játékot.
-Eric! Segíts! –kezdett el hisztizni Sziszi.
-Jaj. Na szóval így megfogod és elgurítod!
-Ja, hogy ez ilyen egyszerű!
-Igen az! És ha jól gurítasz, akkor kapsz egy csókot.
-Hmm, akkor megéri jól gurítani.
Aztán Sziszi elgurította a golyót és letarolta a bábúkat.
-Úristen Sziszi! Nagyon ügyes vagy! -csókoltam meg.
-Ha van miért, akkor mindent megteszek.
Aztán még tovább játszottunk, ameddig ránk nem szóltak.
-Háh én nyertem! –mondta boldogan Sziszi.
-Igen! Kis ügyesem! –csókoltam meg.
Kifizettük és elmentünk az étterembe.
-Jó estét! Eric Saade névre foglaltam egy asztalt.
-Ó! Persze kövessenek!
Elkísért minket egy romantikus asztalhoz. És megkérdezte, mit kérünk inni. Mindketten vodkanarancsot kértünk. Felvette a rendelést, aztán ránk kacsintott és elment.
-Ez mi volt? –ijedt meg Sziszi.
-Nem tudom.
Aztán meghozta az italokat.
-És mit hozhatok enni?
-Sziszi?
-Hát én szusit.
-Én pedig halat sült krumplival.
-Rendben! Pár perc múlva hozom.
-Oké. Köszönjük.
-Sziszi. –mosolyogtam rá. –Nagyon szép vagy!
-Köszönöm! Szeretlek!
-Én is nagyon! –akartam megcsókolni.
-Öm. Meghoztam a rendelést.
-Rendben. –pirultunk el.
Elkezdtünk enni. Mikor már majdnem elfogyott, intettem a pincérnek.
-Igen?
-Szeretném kérni a legdrágább pezsgőjüket.
-Rendben, azonnal hozom.
Sziszi értetlenül ült. Én csak intettem neki, hogy mindegy.
-Eric mi ez az egész?
De ekkor, megjelent a pincér.
-Itt van.
-Köszönöm. –beszéltük a pincérrel, sejtelmes mosollyal. A pincér elhagyott minket.
-Eric mi volt ez?
Kiöntöttem a pezsgőt a poharakba, és fölálltam a pezsgővel teli pohárral a kezembe.
-Sziszi Johnson. –térdeltem le.
-Igen.
-Hozzám jösz feleségül?
-Eric Eric! –vette kapkodva a levegőt. –Igen persze, hogy hozzád megyek! –Az ujjára húztam a gyűrűt.
-Ez gyönyörű.
-Tetszik?
-Igen.
-Akkor nagyon örülök! -öleltem meg őt.
-Eric, annyira szeretlek! –sírta el magát.
-Jaj Sziszi, ne sírj! –töröltem le a könnyeit.
-De Eric, ez olyan hihetetlen. Egy kis senki angol lány hozzá megy álmai szerelméhez.
-Sziszi! Imádlak!
-Én is!
-De gyere együnk.
-Én ilyen állapotban nem tudok enni!
-Akkor?
-Menjünk haza!
Kifizettem a számlát. Rendeltünk egy taxit és hazamentünk.
-Eric! Annyira boldog vagyok! –ugrott a nyakamba.
-Én is! –mondtam miközben felvettem őt.
-Eric mit akarsz?
Én sejtelmes mosollyal rámosolyogtam és bevittem a szobába, ahol óvatosan leraktam az ágyra.
-Eric…
-Igen! –kacsintottam rá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése