35. fejezet

A leánykérés

Eric szemszöge

-Milyen aranyosan alszik. –mondtam, miközben halkan kimásztam az ágyból. Kimentem a konyhába és csináltam magamnak egy teát. Miközben megittam, felhívtam Alexet.

-Hello Alex!

-Ó hello! Na mi a pálya?

-Hát tudod már olyan régóta tervezem… És Sziszi olyan csodás és én szeretem!

-Húh haver! Ha te azt akarod, akkor hajrá! Sok sikert!

-Köszi. Na majd visszahívlak!

Azzal letettem a telefont és leszaladtam Emilyékhez.

-Emily! -rohantam be a szobába.

-Mi van? –kérdezte kómás fejjel.

-Szisziről van szó.

-Mi van vele?

 -Tudod nagyon szeretem és azt hiszem, készen állunk!

-Juj! És mikor születik meg?

-Hogy mi?

-Hát a kisbaba.

-Milyen kisbaba?!

-Hát amire készen álltok!

-Jaj istenem! Másnak kellett volna elmondanom!

-Mit kellett volna elmondanod másnak? -lépett be a szobába Zayn.

-Á végre valaki értelmesnek…látszó. Szóval. Sziszivel azt hiszem készen állunk egy nagy lépésre!

-Ne! Haver úristen! És mikor?

-Hát mára terveztem.

-Na ne! Még meg se látszik rajta az a 9hónap! És már ki is jön a gyerek? Azta nagybácsi leszek! Ha fiú lesz, akkor remélem olyan szép lesz mint én! És majd megyünk együtt focizni. De jó lesz.

-Mi? – akadtam ki. -Mit szívtatok?

-Mi semmit! De ha kislány lesz, akkor majd velem fog jönni vásárolgatni meg majd veszek neki kiskutyát és majd tök jó lesz!

-Na ne! Úristen! Ti tiszta hülyék vagytok! És nem, nem lesz gyerekünk! -mondtam, azzal kirohantam a szobából. Az ajtó előtt Mimibe botlottam.

-Mimi szia!

-Szia! Mi van? Ijedtnek tűnsz.

-Hát semmi, csak Emilyék lefárasztottak.

-Ja. Miért?

-Hát mondtam nekik, hogy Sziszivel kapcsolatban nagy lépést szeretnék megtenni, és ők azt hitték, hogy gyerekünk lesz.

-Minden világos. Sok sikert.

-Köszi. Ugye te is arra gondolsz amire én?

-Eric nem tudom, hogy mire gondolsz de annyit tuti ,hogy nem gondolok gyerekre.

-Oks.

Visszamentem Sziszihez.

Sziszi szemszöge

Amikor felkeltem, Eric nem volt mellettem. -Hol lehet már megint? –kérdeztem magamtól. Ajtó csapódást hallottam, gyorsan a fejemre húztam a takarót , és vártam, hogy ki lesz az.

-Sziszi ébresztő!  -megnyugodtam, mert Eric hangja volt.

-Eric te vagy az?

-Nem a Mikulás vagyok. Hohohó. –bújt oda mellém.

-Annyira fárasztó vagy. –öleltem át.

                                                                           

-Mit  akarsz ma csinálni?                                  

 -Eric, menjünk el hegyet mászni. Ne, várj!ALUDNI.

-Jaj te. –csókolt meg. –Én pedig úgy terveztem , hogy elmegyünk bowlingozni és utána vacsizni.

-Oké. Csak azt várd meg, amíg felkelek.

-Az nem sok idő. –megfogott és kihúzott az ágy szélére.

Nagy nehezen kész lettem.

-Na végre. Mindjárt jövök csak a hajamat meg csinálom.

Eric szemszöge

Beléptem a fürdőbe és a kezembe vettem a hajzselémet.

-Hol kellene? Nem tudom.

-A vacsinál. –szólalt meg egy hang a fejemben.

-Mi ez a hang? –és egy hideg érintést éreztem a vállamon.    

-Eric minden rendben? –hallottam meg a lágy női hangot.

-Igen persze.

-Jó, csak mert fal fehér vagy. Mi tart ilyen sokáig?

-Nem tudom ezt a tincset beállítani.

-Muti azt a hajzselét. –Sziszi a kezébe nyomott egy kicsit és szétdörzsölte. Maga felé fordított, és beletúrt a hajamba.

-Tessék kész is.

-Köszönöm.

-Na indulhatunk?

-Persze.

Elindultunk a bowling-pálya felé.

-Jó napot! Szeretnénk lefoglalni az egyik pályát.

-Renben! Hány órára?

-2.

-Oké! Milyen neveket írjak be?

-Eric és Sziszi.

-Oké kezdhetitek a játékot! Jó szórakozást!

-Köszi!

Odamentünk a pályához és elkezdtük a játékot.

-Eric! Segíts! –kezdett el hisztizni Sziszi.

-Jaj. Na szóval így megfogod és elgurítod!

-Ja, hogy ez ilyen egyszerű!

-Igen az! És ha jól gurítasz, akkor kapsz egy csókot.

-Hmm, akkor megéri jól gurítani.

Aztán Sziszi elgurította a golyót és letarolta a bábúkat.

-Úristen Sziszi! Nagyon ügyes vagy! -csókoltam meg.

-Ha van miért, akkor mindent megteszek.

Aztán még tovább játszottunk, ameddig ránk nem szóltak.

-Háh én nyertem! –mondta boldogan Sziszi.

-Igen! Kis ügyesem! –csókoltam meg.

Kifizettük és elmentünk az étterembe.

-Jó estét! Eric Saade névre foglaltam egy asztalt.

-Ó! Persze kövessenek!

Elkísért minket egy romantikus asztalhoz. És megkérdezte, mit kérünk inni. Mindketten vodkanarancsot kértünk. Felvette a rendelést, aztán ránk kacsintott és elment.

-Ez mi volt? –ijedt meg Sziszi.

-Nem tudom.

Aztán meghozta az italokat.

-És mit hozhatok enni?

-Sziszi?

-Hát én szusit.

-Én pedig halat sült krumplival.

-Rendben! Pár perc múlva hozom.

-Oké. Köszönjük.

-Sziszi. –mosolyogtam rá. –Nagyon szép vagy!

-Köszönöm! Szeretlek!

-Én is nagyon! –akartam megcsókolni.

-Öm. Meghoztam a rendelést.

-Rendben. –pirultunk el.

Elkezdtünk enni. Mikor már majdnem elfogyott, intettem a pincérnek.

-Igen?

-Szeretném kérni a legdrágább pezsgőjüket.

-Rendben, azonnal hozom.

Sziszi értetlenül ült. Én csak intettem neki, hogy mindegy.

-Eric mi ez az egész?

De ekkor, megjelent a pincér.

-Itt van.

-Köszönöm. –beszéltük a pincérrel, sejtelmes mosollyal. A pincér elhagyott minket.

-Eric mi volt ez?

Kiöntöttem a pezsgőt a poharakba, és fölálltam a pezsgővel teli pohárral a kezembe.

-Sziszi Johnson. –térdeltem le.

-Igen.

-Hozzám jösz feleségül?

-Eric Eric! –vette kapkodva a levegőt. –Igen persze, hogy hozzád megyek! –Az ujjára húztam a gyűrűt.

-Ez gyönyörű.

-Tetszik?

-Igen.

-Akkor nagyon örülök! -öleltem meg őt.

-Eric, annyira szeretlek! –sírta el magát.

-Jaj Sziszi, ne sírj! –töröltem le a könnyeit.

-De Eric, ez olyan hihetetlen. Egy kis senki angol lány hozzá megy álmai szerelméhez.

-Sziszi! Imádlak!

-Én is!

-De gyere együnk.

-Én ilyen állapotban nem tudok enni!

-Akkor?

-Menjünk haza!

Kifizettem a számlát. Rendeltünk egy taxit és hazamentünk.

-Eric! Annyira boldog vagyok! –ugrott a nyakamba.

-Én is! –mondtam miközben felvettem őt.

-Eric mit akarsz?

Én sejtelmes mosollyal rámosolyogtam és bevittem a szobába, ahol óvatosan leraktam az ágyra.

-Eric…

-Igen! –kacsintottam rá.