45. fejezet

annyira cuki :)

Szökés

Egész éjjel egymás mellett ültünk a nagy csöndben, néha megtörtük. Én a lábammal doboltam, míg Eric beatboxszolt. Reeco amikor benézett, neki estem.

-Te hülye, engedj el minket!!!

-Téged elengedlek!

-De Ericet is!

-Nem.

-Fulladj meg!

-Te mehetsz!

-Eric nélkül soha!- rákacsintottam Ericre, aki fejbe vágta Reecot és én elvettem a fegyvert.

-Mit akarsz csinálni?

-Megölni!

-Sziszi, nem ölhetsz embert!

-De, hogy nem. Hiszen ketten vagyunk.

-És a lelkiismereted? Tudnál úgy élni, hogy megöltél valakit?

-Ö…nem. –engedtem lefelé a kezem.

-Kérlek, menjünk.

-De, ha legközelebb megöl?

-Nem fog. -mutatott az egyre növekedő vízre.

-Futás.

-Végre valami használható.

-Gyere, mert maguktól záródnak az ajtók.

-Mi?- kezdett utánam rohanni. –Sziszi nem bírom. –rogyott össze.

-Már csak két perc, gyere.

-Jó.- amikor már végre kijutottunk, Eric a mellkasát fogta.

-Jól vagy? –tettem a kezem a hátára.

-Hívd, Tomot!

-Jó. –nagy nehezen felvette. –Tom, gyere értünk a sikátorba!

-Szia, Bátyus! Négy napig nem voltam otthon, jól vagyok. És te?

-Tom, azonnal gyere a sikátorba, majd otthon.

-De melyikbe?

-Ahova régen jártam.

-Megyek. –kb. 10 perc múlva már ott is volt. –Te jó ég! Mi történt veletek?

-Reeco, bezárt minket. –mondtam.

-Tudom, apu elmesélte, hogy ő kérte fel.

-Hogy mi? –néztem Tomra kiakadva. Amikor haza értünk, majd felrobbantam.

-Apu! –vágtam be az ajtót, a srácok lapos kúszásba ültek le.

-Igen, Szívem?

-Tudom.

-Mit?

-Hogy te kérded meg Reecot.

-De, csak védeni akartalak.

-Mitől apu? A boldogságtól, amit megtaláltam?

-Nem, de belátom hülyeség volt.

-Nem, apu ez direkt volt! –felrohantam a szobámba és bezárkóztam. Az ágyamon ültem és bámultam a padlót.

-Sziszi, engedj be! –kopogott, Eric.

-Kérlek, kicsit hagyj békén!

-Mikor jöhetek vissza?

-Kb. egy óra.

-Hiányozni fogsz!. –annyira kinyitottam az ajtót, hogy megcsókoljam.

-Szia!

-Szeretlek! –ezzel becsuktam az ajtót.