Címkék

2012. június 17., vasárnap

44. fejezet




Fogadás 


Eric szemszöge
Arról álmodtam, hogy Sziszi veszít. Amikor felébredtem, Sziszi az arcomat simogatta.
-Szia! –puszilt meg.
-Kincsem, segítesz felülni?
-Igen, gyere. –mikor felültem, Sziszi felült mellém.
-Angyal, vagy!
-Hogy vagy?
-Most már jól.
-Ó! De régen nem láttam ilyen szép párt.
-Köszönjük.!
-Eric, mehet haza!
-Köszönöm!
A kórházból egyenesen a fogadás színhelyére mentünk.
Sziszi szemszöge
-Sziszi!
-Reeco!
-Keresed a veszélyt?
-Ez nem veszély, sérült vagy. Plusz ismersz, kacagnom kell a veszélyen, hahaha!
-Ó! De bátor.
-Zenét! -és elindult Florida és Nelly: Jump című száma.- két órán keresztül táncoltunk, amikor már Reeco mutatta, hogy nem megy neki.
-Sziszi, gratulálok!
-Igen, ez az! Ennyi vagy!
-Ügyes vagy! –mondta Eric és felkapott.
-Nem szabad.
-100kg fölött, de te nem vagy annyi.
-Sebed?
-Jó igazad van. –tett le. –Imádom, amikor táncolsz.
-Én is!
-Cuki az egod.
-Tudom. Na gyere, menjünk.
Eric szemszöge
-Sziszi! –szólt utánunk Reeco.
-Igen? –és elő rántott Reeco egy fegyvert.
-Mi a francot csinálsz?
-Nem hagyom, hogy elmenjetek.
-Vesztettél, hagyj békén, hisz megegyeztünk!
-Sosem tartottam a szavam.
-Halálra szánt ember! –ezzel csak Sziszi fokozott mindent, mert engem a karomnál fogva magához rántott.
-Saade, akarsz egy golyót?
-Ölj meg, ha mersz!
-Eric ne, megteszi!
-Az élet a cél, nem a halál. –nevettem el magam
-Lásd meg a jót ez a szabály! - folytatta Sziszi.
-Ne harcolj, ne gyűlölj, elég legyen, család kell, barát és szerelem. Bla, Bla, Bla. –mondta Reeco.
-Szép, nem színház az élet! –kevert le egy pofont Sziszi, Reeconak.
-Nekem, már mindegy.
-Eric, nem. Be, be, be my BFF. IDK comming next.
-Hát ezt nem hiszem el. –fortyogtam magamba.
-Ez meg mi?
-Táncolj!
-Hagyd abba vagy meghal!
-Bocsi.
-Eric, térdelj le!
-Jó.
-Gyorsabban! Feküdj, kezed a tarkódra! Sziszi ülj le most!
-Jól van. Reeco engedj el minket!
-Fogd be!
-Haver, legalább Sziszit engedd!
-Saade kuss! Na most itt maradtok!  –és kiment.
-Eric, félek! –bújt Sziszi hozzám.
-biztos nyitva hagyta az ajtót, hisz nem egy észlény.
-Nem, hallottad bezárta. –dugta a fejét a nyakamhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése