Haza érkezés
Már két nap telt el és Eric még mindig nem ébredt
fel.
-Vajon gyógyul? Normális, hogy még alszik?- ömlöttek
néma füleknek a kérdéseim.
Eric szemszöge
Mikor már kezdtem ébredezni, egy hideg törölközőt éreztem a homlokomon, és egy lágy szorítást a kezemen. Pislogni kezdtem. A fényt nehezen szoktam meg, hirtelen egy éles fájdalmat éreztem a mellkasomban. Sziszi
a homlokomat simogatta.
-Sziszi.
–nyöszörögtem az orrom alatt.
-Eric. –a homlokát az enyémhez nyomta.
-De jó önt ébren látni! –jött be az orvos.
-Jó napot!
-Hazamehet, de két hét múlva látni szeretném.
Két óra múlva már otthon is voltunk. Sziszi szülei nem
voltak otthon, ezért a bátyjának kiabált.
-Tom!
-Jövök! Eric mi történt?
-Leszúrták. –válaszolt helyettem.
Másnap /Sziszi szemszöge/
Amikor felébredtem, Eric nem volt mellettem, ezért
nagy nehezen kimásztam az ágyból. Ericet a konyhában találtam. Arcát a kezei közé
temetve.
-Mi a baj? –guggoltam le.
-A mellkasom, szörnyen fáj. Meghalok a fájdalomtól.
-Adjak gyógyszert?
-Igen, az asztalodon van egy zsepiben.
-Hozom.- amikor visszaértem, elé álltam és
megkérdeztem –Mi van benne?
-Altató.
-Jó akkor nem kapod meg!
-De Sziszi, szünteti a fájdalmamat.
-Eric, nem kapod meg! –maradtam határozottan a
véleményem mellett, és elindultam a szobám felé kezemben a zsepivel. Mielőtt
beléptem volna, Eric maga felé fordított.
-Kérem!
-Na jó. Tessék itt van!- nyomtam a kezébe. –De ha
nem kelsz fel többé, az nem az én hibám. –vágtam volna be az ajtót, amikor
megállított.
-Kincsem, nem úgy gondoltam. Sajnálom.
-Nem baj. –öleltem át.
-Inkább szenvedek.
-Ritka egy makacs alak vagy te.- bújtam hozzá.
-Tudom. –mosolyodott el. –De te se vagy az a könnyen
megadós típus.
-Ki mondta, hogy könnyű esett vagyok?.
-Senki. –ekkor apum hazaért.
-Eric hát te, itt póló nélkül flangálsz? –próbált
kibújni a zavarsagából.
-Apu, Ericet megkéselték.
-Ö… akkor miért nem fekszik le?
-Minek lefeküdnöm?
-Eric, igaza van.
Két héttel később / a kórházban/ Eric szemszöge/
-Picim, félek!
-Jaj! Eric ne félj!
-Mr. Saade. –felálltunk és bementünk.
-Cipő, nadrág, póló le, és feküdjön fel erre az
ágyra. –mikor lefeküdtem egy infúziót kötöttek be. –Lassan el fog aludni és majd
utána kiszedik a varratott. Este bent marad, és holnap mehet haza.
-Rendben.
-Most itt hagyom magukat, majd félóra múlva visszajövünk.
Tizenöt perccel később
-Sziszi, kezdek álmos lenni.
-Nyugi minden rendben lesz. –közben a hajamba túrt.
-Szeretlek!
-Mindennél jobban! –már csak arra emlékeztem, hogy
megcsókol és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése