30. fejezet

Eric bácsi

-Jó reggelt Édes. Hogy vagy a tegnapi után?- simogatott meg Eric.

-Jól, Eric lehet egy kérésem? Destiny megkért, hogy vigyázzak az unoka húgára, de dolgom van és a csajok sem érnek rá.

-Na ne, ne haragudj Sziszi, de nem leszek bébiszitter!

-Kérlek, csak pár óráról van szó.- néztem rá boci szemekkel.

-Jól van, megfűztél.

-Köszi.

Ekkor csöngettek. Destiny és Lena volt az. Én közben elkészültem és elmentem a dolgaimat intézni. Olyan sűrű napnak néztem elébe, hogy meghalni sem lett volna időm.

Eric szemszöge

Alex és Eric

-Sziszi elment, nagyszerű. Mit kezdjek egy gyerekkel?! Nem vagyok még apa jelölt se. Áthívom Alexet, úgy is a közelben kell lennie.- gondoltam magamba. 

-Szia szívem!- vette fel Alex.

-Te annyira hülye vagy! Ráérsz?

-Neked mindig.

-Alex, kajak hagyd abba!

-Jó, mi van haver?

-Én vigyázok Sziszi egyik barátnőjének az unoka húgára. Mit kell csinálni egy gyerekkel?

-Akarsz te valaha apa lenni?

-Egyszer, de nem 20 évesen.

-Vagy csak egy olyas valakit kell találnod, aki egy életen át melletted marad.

-Mondja ezt olyan, akinek barátnője se volt.

-Csak az igazit várom. Mondjuk a te egy éjszakás kalandjaid jobbak voltak?

-Hagyjuk a múltat.

-Nem tudom, amúgy foglald le.

-Na de Alex, kérlek! –kezdtem nyafogni, mint az ötévesek, erre kinyomott. Egy érintést éreztem, Lena volt az.

-Téged hogy hívnak?- kérdezte mosolyogva.

-Eric.

-Jó akkor fogócskázzunk! - tűnt el a lakásban.

-Lena, gyere elő légy szíves. Benéztem a hálószobába, a fürdőbe, de sehol sem volt. Meghúzták a pulcsimat.

-Eric bácsi, ha a tükör előtt állsz, nem fogsz megtalálni.

-Itt is kerestelek. – mosolyodtam el. –De amúgy, meg vagy. – vettem fel Lenat, aki a nyakamba kapaszkodott.

-Mit szeretnél csinálni?

-Éhes vagyok.- letettem a pultra.

-Ha nem engedsz el, nem tudok neked enni adni.

-Bocsi.

-Mit kérsz?

-Szendvicset.

-Jó.- megcsináltam neki. Miután megette elálmosodott, bebújtunk a franciaágyba.

Sziszi szemszöge

Kicsit félve mentem be, mert két gyereket összeereszteni bátor vállalkozás. Meglepetésemre, mindenhol tökéletes rend fogadott. Ledobtam a táskámat, a kabátomat és a cipőmet. Halkan bementem a hálóba, ahol Eric és Lena aludt. A kiscsaj teljesen Erichez volt bújva. Halkan leguggoltam Eric oldalára és megcirógattam a hátát, az arcát és megpusziltam.

-Eric késő van, maradsz Lenaval vagy kimész és alszok én vele?

-Megyek. Mennyi az idő?

-11 lesz.

-Nem megyünk sétálni a parkba?

-Lenaval mi lesz? Hisz még kicsi ,jövő héten tölti be az 5. szülinapját.

-Sziszi, menjünk sétálni.- nézett rám Lena is.

-Na jó, úgy is tűzijáték lesz.

Elmentünk sétálni. Lena előttünk ment, Eric a derekamnál fogva magához húzott. Elkezdődött a tűzijáték. Lena nem látott, ezért Eric a nyakába vette. Aztán lassan haza indultunk. Erictől elköszöntem és segítettem Lena-nak, meg még én is elkészültem.

-Jó éjt csajok.- jött be Eric.

-Neked is.- mondta Lena. Én még kimásztam az ágyból, hogy megkaphassa a jó éjt pusziját. Amikor Lena ezt látta, ezt a kérdést tette föl.

-Sziszi, Eric bácsi aludhat itt velünk?

-Ha akar, akkor jöjjön. Bebújtunk mi is Lena mellé.

-Eric bácsi, kaphatok jó éjt puszit?

-Igen jövök Lena.- ment az ágy másik oldalára.

-Jó éjt hercegnő.

-Neked is. Eric visszabújt mellém, engem átölelt. Lena kezét meg megfogta.