Címkék

2012. június 19., kedd

47. fejezet


Ahol minden elromlik

Amikor beléptünk, az öcsém Flin rohant oda.
-Csá! Mizu? Kis csaj.
-Ne keménykedj csak 15 vagy!
-Na, és ki a barna herceg?
-A vőlegényem, de asszem nem vagy hivatalos az esküvőmre.
-Mert?
-Seggfejeket nem hívok.
-Hát, pedig én vagyok a parti állat.
-Én meg ebben nem vagyok biztos.
-Ö! Szia, Eric Saade vagyok! –mutatkozott be Eric, amikor abba hagytuk egymás oltogatását.
-Csá! Flin Johnson! Nem fogok veled beszélni úgy, mint Laura. Tudom hogy létezel és ennyi. –ezzel ott hagyott minket.
-Flin, haza viszünk.- szólt anyum utána.
-Jó itt nekem.
Vacsora után, ami isteni volt, kimentem és egy nagy nyári szerelmemet Joet láttam meg..
-Sziszi!
-Joe!
-De jó látni téged. –és a számára ismeretlen férfi előtt megcsókolt, és visszatértek az érzések lenyűgöző pillanatok és visszacsókoltam.
-Nem, Joe ezt nem folytathatjuk, nekem vőlegényem van!
-Mi?
-Sziszi, mi ért? –jött oda Eric, aki mindent látott.
-Ne, haragudj!
-Előttem, smárolsz más pasikkal.
-Nem, ne haragudj.
-Kérlek, ne! –ezzel bement a házba.
-Eric, kérlek hallgass meg!
-Visszamegyek, Stockholmba.
-Mivel?
-Rendeltem jegyet meg taxit.
-Eric, nem az volt, aminek látszott.
-Sziszi, ne játszd itt nekem az álszent kislányt! Láttam, amit láttam.
-Itt van a taxim. Szia!
-Eric, várjál már hallod?!
-Mire?
-Nem, akarlak elveszíteni. –beült a taxiba és elment.
-Cecília, minden rendben? –jött oda apum.
-Joe megcsókolt vissza is ment és itt vagyok egyedül egy hülye döntés miatt.
-Nézd 1 hét múlva  van egy jegyem Stockholmba, menj utána és beszélj vele.
-Köszi! -öleltem meg.
Eric szemszöge
Itt vagyok a repülőn, erős hányingerrel és gyomorgörcsökkel. Tényleg ezt akartam?
-Jó napot hozhatok valamit? –kérdezte a stuaerdes.
-Köszönöm nem kérek semmit.
-Rendben. –még mindig nem értem magam, amikor Molly ott volt Sziszi nem ment sírva haza, pedig megtehette volna, de most már mindegy, hisz leszálltunk. Első utam Alexhez vezetett.
-Szia haver! Sziszi?
-Angliában. Asszem szakítottam vele.
-Hogy mit csináltál? –kérdezte kiakadva.
-Eljöttem, a volt szerelmével csókolózott.
-És Molly?
-Tudom, de így volt a legjobb.
-Kinek?
-Senkinek. Itt maradhatok?
-Persze.
-Akkor megyek, lefekszem, szörnyen érzem magam.
Sziszi szemszöge
Már öt nap telt el és még mindig szörnyű érzéseim vannak. Itt az ideje, hogy elmondjak mindent Ericnek. Kezembe vettem a telefonomat és írtam neki egy búcsúlevelet.
Eric!
Annyira sajnálom, Joe egy régi ügy. Itt ülök egyedül és a közös élményeken járnak a gondolataim. Nem akartam ezt. Úgy látszott, úgy látszik, hogy könnyű életem van. Minden ujjamra szerezhetnék egy pasit, de nem teszem. Ezek amik Reeco illetve Joenak származnak megjátszott dolgok, egyedül a valós énemet te láthattad, az őrültségeimet, a kirobbanó csajt és a hisztis libát. Nem tudok másra gondolni csak rád. Nem szeretnélek elveszíteni, nem akarok úgy haza menni, hogy: Nobody’s home. Remélem, meg tudsz bocsátani.
Sziszi -elküldtem az üzenetet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése