47. fejezet

Ahol minden elromlik

Amikor beléptünk, az öcsém Flin rohant oda.

-Csá! Mizu? Kis csaj.

-Ne keménykedj csak 15 vagy!

-Na, és ki a barna herceg?

-A vőlegényem, de asszem nem vagy hivatalos az esküvőmre.

-Mert?

-Seggfejeket nem hívok.

-Hát, pedig én vagyok a parti állat.

-Én meg ebben nem vagyok biztos.

-Ö! Szia, Eric Saade vagyok! –mutatkozott be Eric, amikor abba hagytuk egymás oltogatását.

-Csá! Flin Johnson! Nem fogok veled beszélni úgy, mint Laura. Tudom hogy létezel és ennyi. –ezzel ott hagyott minket.

-Flin, haza viszünk.- szólt anyum utána.

-Jó itt nekem.

Vacsora után, ami isteni volt, kimentem és egy nagy nyári szerelmemet Joet láttam meg..

-Sziszi!

-Joe!

-De jó látni téged. –és a számára ismeretlen férfi előtt megcsókolt, és visszatértek az érzések lenyűgöző pillanatok és visszacsókoltam.

-Nem, Joe ezt nem folytathatjuk, nekem vőlegényem van!

-Mi?

-Sziszi, mi ért? –jött oda Eric, aki mindent látott.

-Ne, haragudj!

-Előttem, smárolsz más pasikkal.

-Nem, ne haragudj.

-Kérlek, ne! –ezzel bement a házba.

-Eric, kérlek hallgass meg!

-Visszamegyek, Stockholmba.

-Mivel?

-Rendeltem jegyet meg taxit.

-Eric, nem az volt, aminek látszott.

-Sziszi, ne játszd itt nekem az álszent kislányt! Láttam, amit láttam.

-Itt van a taxim. Szia!

-Eric, várjál már hallod?!

-Mire?

-Nem, akarlak elveszíteni. –beült a taxiba és elment.

-Cecília, minden rendben? –jött oda apum.

-Joe megcsókolt vissza is ment és itt vagyok egyedül egy hülye döntés miatt.

-Nézd 1 hét múlva  van egy jegyem Stockholmba, menj utána és beszélj vele.

-Köszi! -öleltem meg.

Eric szemszöge

Itt vagyok a repülőn, erős hányingerrel és gyomorgörcsökkel. Tényleg ezt akartam?

-Jó napot hozhatok valamit? –kérdezte a stuaerdes.

-Köszönöm nem kérek semmit.

-Rendben. –még mindig nem értem magam, amikor Molly ott volt Sziszi nem ment sírva haza, pedig megtehette volna, de most már mindegy, hisz leszálltunk. Első utam Alexhez vezetett.

-Szia haver! Sziszi?

-Angliában. Asszem szakítottam vele.

-Hogy mit csináltál? –kérdezte kiakadva.

-Eljöttem, a volt szerelmével csókolózott.

-És Molly?

-Tudom, de így volt a legjobb.

-Kinek?

-Senkinek. Itt maradhatok?

-Persze.

-Akkor megyek, lefekszem, szörnyen érzem magam.

Sziszi szemszöge

Már öt nap telt el és még mindig szörnyű érzéseim vannak. Itt az ideje, hogy elmondjak mindent Ericnek. Kezembe vettem a telefonomat és írtam neki egy búcsúlevelet.

Eric!

Annyira sajnálom, Joe egy régi ügy. Itt ülök egyedül és a közös élményeken járnak a gondolataim. Nem akartam ezt. Úgy látszott, úgy látszik, hogy könnyű életem van. Minden ujjamra szerezhetnék egy pasit, de nem teszem. Ezek amik Reeco illetve Joenak származnak megjátszott dolgok, egyedül a valós énemet te láthattad, az őrültségeimet, a kirobbanó csajt és a hisztis libát. Nem tudok másra gondolni csak rád. Nem szeretnélek elveszíteni, nem akarok úgy haza menni, hogy: Nobody’s home. Remélem, meg tudsz bocsátani.

Sziszi -elküldtem az üzenetet.