48. fejezet

Búcsúlevél

Eric szemszöge

Amikor megkaptam az üzenetet reggel, még nagyobb rosszul lét fogott el. A szememben összegyűltek a könnyeim. Nem tudom elhinni, hogy ennyire hülye legyek. Kivánszorogtam a konyhába, ahol Alex ült egy széken.

-Jó reggelt! Eric, holt sápadt vagy!

-Neked is. Csak egy kis hányinger.

-Nem akarlak bosszantani, de ez nem annak néz ki.

-Alex, inkább elmegyek fürdeni.

-Jó. –ment bele nagy nehezen.

Pár percig élveztem a meleg víz érintését a testemen, de tudtam, hogy sietnem kell, nem használhatom el Alex meleg vizét. Mire kimentem, egy fekete szabadidőben meg egy pólóban, Alex elmondta, hogy a TeamSaade fel fog oszlani, ha nem kapom össze magam.

-Igen, most mit csináljak?

-Szedd össze magad!

-De nem tudom. Már majdnem kivertem a fejemből és most írt egy levelet és már megint csak rá gondolok.

-Elolvashatom?

-Hozom. –bementem a hálóba a telefonomért, de le kellett ülnöm az ágyra, olyan gyengeség fogott el.  –Tessék, itt van. –adtam Alex kezébe a mobilom. Elindultam a teámért, amit a nappaliban tettem le, de nem tudtam fölvenni mert a talaj kicsúszott a lábam alól és a földre kerülés után minden elsötétült.

Sziszi szemszöge

Holnap megyek vissza, ezért Anyum elvitt a plázába. Már 2 órája mászkáltunk, amikor megszólalt a telefonom. Tom volt az.

-Szia Tom! Miért hívtál?

-Szia! Eric összeesett és kórházban van.

-Mit mondtál?- csuklott el a hangom.

-Kórházban van, infúzióra kötötték. Az orvos szerint nincs semmi komoly baja, csak nagyon gyenge. Gyere vissza és légy mellette, hogy gyógyuljon!

-Visszamegyek, de nem fog nekem örülni.

-Na jó! Erről nem kéne tudnod, de szörnyen szenved, hogy ilyen gonosz volt veled. Szeretne kibékülni.

-Tényleg?

-Igen, nagyon.

-Holnap megy a gépem, holnap találkozunk.

-Oké! Hányra ér ide?

-Fél 9-re.

-Nagyszerű, akkor holnap.

-Szia!

-Szia! –anyum lépett mellém és látta, hogy könnyesek a szemeim.

-Minden rendben?

-Eric…. –csuklott el a hangom.

-Mi van vele?

-Kórházban van. A TeamSaade feloszlik, ha nem tesz valamit.

-Akkor?

-Itt van a jegy, de nem akarom őt még jobban összezavarni.

-Figyelj Aranyom, ha tényleg szereted, menj vissza! Gondolkodj a szíveddel! Ő mit kíván ebben a helyzetben? Nem azt mondta Tom, hogy a te hiányod miatt szenved?! Menj vissza!

-Segítesz összeszedni a cuccaimat?

-Nagy szerencséd te lány, hogy innen mentetek volna vissza, és mindent elhoztál.

-Igen. –hazamentünk. Pár óra alatt bepakoltam, csak pár dolog hiányzott. Az egész éjszakát végig virrasztottam. Másnap reggel korán keltem és elbúcsúztam mindenkitől.