Reeco
Amikor
egyedül voltam, csöngettek.
-Ki
az?- kérdeztem kicsit félve.
-Reeco.
-Akkor
jövök.- nyitottam ajtót, ahol Reeco félmeztelenül állt.
-Szia
Miles.
-Ree
én ezt már rég nem használom.
-Nem
érdekel, te mindig az én kis Milesom leszel.- jött be és leült a kanapéra.
-Látom,
semmit nem változtál.
-Ha
már akkor sem tetszett, minek verted ott a nyálad?
-Reeco
ezt ne!
-Miles
hiányzol, amikor megláttalak, beléd estem és akarom minden porcikádat.- húzott
maga mellé.
-Én
Ericcel vagyok, hagyjál!- toltam el magamtól.
-Nem
érdekel.- tolt le a vállamnál fogva.
-Baszd
meg, hagyjál!- próbáltam elfutni, de visszarántott.
-Hová
mész kiscsaj?
-Erőszakos
barom!
-Tudom,
hogy szeretsz.
-Rühellek!
-Imádsz.
-Ki
nem állhatlak!- megfogott és bevitt a hálóba.
-Régen
ezek mindig nagy robbanással végződtek.
-Régen,
de nem most.
-Miles.-
kezdett simogatni és lehúzni a felsőm.
-Reeco
én téged utállak. Menj innen!- ordítottam könyörögve. Hallottam a bejárati ajtó
nyílását.
-Eric
segíts!!!!!!!!! –kiabáltam már szinte zokogva, de Reeco befogta a számat és
bezárta az ajtót.
Eric
szemszöge
-Sziszi
hol lehet, nyitott ajtó, teló itthon és semmi cetli?
-Eriiiiiiiic
segíts!!!!!!!!!- hallottam a hangot a hálóból.
-Sziszi
jövök!!!!!!!!!!- mentem volna be, de az ajtó zárva volt, ezért vállal mentem
neki. Az ajtót sikeresen betörtem. Sziszin már csak a rövidnadrágja meg a
melltartója volt, amíg Reecon csak boxer. Egyből összeraktam, hogy mi a
helyzet.
-REECO!-
ordítottam rá.
-Csá
Eric, ez nem az, aminek látszik.- hajolt Sziszi ajkához.
-Mért,
ennyire hülyének nézel?! HAGYD BÉKÉN SZISZIT, HA JÓT AKARSZ MAGADNAK!!
-Jól
van bocs. Megyek má’. Majd nem, de legközelebb sikerülni fog.- ment el
nagyképűen. Sziszi felült és elkezdett sírni. Gyorsan odaültem mellé.
-Nyugodj
meg, minden rendben lesz.- nyúltam óvatosan az álla alá, hogy bele tudjak nézni a
szemébe.
-Remélem,
Eric félek, hallottad mit mondott?
-Kincsem,
hallottam. Nem lesz semmi, nyugi. Mától, ameddig akarod 24 órában melletted,
leszek.
-De
meg tudom védeni magam.
-Tudom,
de amíg helyre rázódsz.
-Rendben.
Lehet az, hogy 2 hétig nem csináljuk?
-Ameddig
úgy gondolod.
-Köszönöm!
Szeretlek!
-Én
is Sziszi, mindennél jobban és nagyon fontos vagy nekem!
Kicsit
kimentem, de amikor visszaértem Sziszi már békésen aludt. Csak nekem volt rossz
érzésem, de nem tudom hogy miért. Bebújtam mellé az ágyba, betakargattam és
magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy a keze a derekamon simul végig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése