32. fejezet

Reeco

Amikor egyedül voltam, csöngettek.

-Ki az?- kérdeztem kicsit félve.

-Reeco.

-Akkor jövök.- nyitottam ajtót, ahol Reeco félmeztelenül állt.

-Szia Miles.

-Ree én ezt már rég nem használom.

-Nem érdekel, te mindig az én kis Milesom leszel.- jött be és leült a kanapéra.

-Látom, semmit nem változtál.

-Ha már akkor sem tetszett, minek verted ott a nyálad?

-Reeco ezt ne!

-Miles hiányzol, amikor megláttalak, beléd estem és akarom minden porcikádat.- húzott maga mellé.

-Én Ericcel vagyok, hagyjál!- toltam el magamtól.

-Nem érdekel.- tolt le a vállamnál fogva.

-Baszd meg, hagyjál!- próbáltam elfutni, de visszarántott.

-Hová mész kiscsaj?

-Erőszakos barom!

-Tudom, hogy szeretsz.

-Rühellek!

-Imádsz.

-Ki nem állhatlak!- megfogott és bevitt a hálóba.

-Régen ezek mindig nagy robbanással végződtek.

-Régen, de nem most.

-Miles.- kezdett simogatni és lehúzni a felsőm.

-Reeco én téged utállak. Menj innen!- ordítottam könyörögve. Hallottam a bejárati ajtó nyílását.

-Eric segíts!!!!!!!!! –kiabáltam már szinte zokogva, de Reeco befogta a számat és bezárta az ajtót.

Eric szemszöge

-Sziszi hol lehet, nyitott ajtó, teló itthon és semmi cetli?

-Eriiiiiiiic segíts!!!!!!!!!- hallottam a hangot a hálóból.

-Sziszi jövök!!!!!!!!!!- mentem volna be, de az ajtó zárva volt, ezért vállal mentem neki. Az ajtót sikeresen betörtem. Sziszin már csak a rövidnadrágja meg a melltartója volt, amíg Reecon csak boxer. Egyből összeraktam, hogy mi a helyzet.

-REECO!- ordítottam rá.

-Csá Eric, ez nem az, aminek látszik.- hajolt Sziszi ajkához.

-Mért, ennyire hülyének nézel?! HAGYD BÉKÉN SZISZIT, HA JÓT AKARSZ MAGADNAK!!

-Jól van bocs. Megyek má’. Majd nem, de legközelebb sikerülni fog.- ment el nagyképűen. Sziszi felült és elkezdett sírni. Gyorsan odaültem mellé.

-Nyugodj meg, minden rendben lesz.- nyúltam óvatosan az álla alá, hogy bele tudjak nézni a szemébe.

-Remélem, Eric félek, hallottad mit mondott?

-Kincsem, hallottam. Nem lesz semmi, nyugi. Mától, ameddig akarod 24 órában melletted, leszek.

-De meg tudom védeni magam.

-Tudom, de amíg helyre rázódsz.

-Rendben. Lehet az, hogy 2 hétig nem csináljuk?

-Ameddig úgy gondolod.

-Köszönöm! Szeretlek!

-Én is Sziszi, mindennél jobban és nagyon fontos vagy nekem!

Kicsit kimentem, de amikor visszaértem Sziszi már békésen aludt. Csak nekem volt rossz érzésem, de nem tudom hogy miért. Bebújtam mellé az ágyba, betakargattam és magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy a keze a derekamon simul végig.