Címkék

2012. június 28., csütörtök

58 fejezet


A felejthetetlen ajándék


Emily szemszöge
Reggel Zayn csókjaira keltem.
-Jó reggelt! -öleltem át.
-Neked is édes!
-Mi jót csinálunk ma?        
-Hát amit akarsz!
-Menjünk el valahova!
-Örülök, hogy ezt mondtad! -csókolt meg.
-Mert?
-Mert vettem 2 jegyet Londonba! Jövő héten, szerdán utazunk és bemutatlak a családomnak!
-Oké! -ugrottam a nyakába. –Már kíváncsi vagyok a tesóidra.
-Akkor örülök!
-Nem megyünk el valahova?
-Ahova akarsz!             
-Akkor menjünk meglátogatni Sziszit!
-Oké!
Fél óra alatt elkészültünk és elmentünk a kórházba.
-Jó napot kívánok, Sziszi Johnsont keresem! –mentem oda a recepcióshoz.
-2. emelet 53-as szoba.
-Köszönöm!                                                             
Felmentünk a szobához.
-Szia Sziszi! -rohantam be az ajtón. Zayn csak besétált utánam.
-Sziasztok!
-Hogy vagy? –öleltem meg.
-Jobban köszi!
-Akkor jó!
Aztán még ott beszélgettünk egy órát.
-Vége a látogatási időnek! –jött be Mr. Joe.
-Rendben szia! Jobbulást!
-Köszönöm sziasztok!
Kimentünk a kórházból.
-Na és most merre hercegnő? –ölelt meg Zayn.
-Éhes vagyok!
-Akkor irány a Victoria étterem!
-Oké! Elmentünk az étterembe. Utána hazafelé a kocsiban Live my lifet hallgattunk, amit a rádióval együtt énekeltünk.
-Hölgyem! –nyitotta ki az ajtót Zayn.
-Ó! Köszönöm!
Kiszálltam a kocsiból. Elindultam a ház felé, de kitört a magas sarkúm sarka.
-Áú! A lábam! –vettem le a cipőmet.
-Úristen jól vagy? –futott oda hozzám Zayn.
-Hát fáj a lábam!
-Gyere beviszlek! –mondta és bevitt a szobába és lerakott az ágyra.
-Köszi!
-Ugyan nincs mit! –mosolygott rám rosszfiúsan.
-Ugye nem azt akarod, amire gondolok, hogy akarod?
-De pontosan azt! –mondta és rám mászott.
Pár perc múlva a ruháink a földön voltak. Csókjaink egyre vadabbak lettek. Végül Zayn boldogan ledőlt mellém én pedig hozzá bújtam és egymás ölelésében aludtunk el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése