39. fejezet

Utazás Angliába

Eric szemszöge

Amikor felkeltem láttam, hogy még Sziszi alszik. Óvatosan kimásztam az ágyból és a kikészített ruhákat és cuccokat betettem egy bőröndbe. Kivittem a kocsiba, ahova elég nehezen betaszigáltam a csomagtartóba. Amikor visszamentem, már Sziszi felöltözve ült a fotelban.

-Jó reggelt Királylány4

-Neked is szőke herceg. Bocsi, barna hercegem.

-Indulnunk kéne.

-Jó csak el kéne köszönnünk, nem?

-De, akkor menjünk.- benyitottunk Emilyékhez, ahol mindenki csöndbe ült.

-Hiányozni fogtok! –mondta Mimi.

-Ti is nekünk! –ölelte meg Sziszi.

-Legyetek jók! –mondta Emily.

-Jók leszünk, de Csillagvirág szálam, indulnunk kell. –öleltem meg Sziszit.

-Jó, megyünk.

Elindultunk a kocsival és időben a reptérre érkeztünk.

-Az Angliába tartó gép 1 óra múlva indul.

-Nagyon jók vagyunk. –mondta Sziszi és az arcomra nyomott egy puszit.

-Az tuti.

Elintéztünk mindent és felültünk a gépre.

-Most repülsz először? –kérdeztem Sziszitől.

-Drágám szerinted, hogy jöttem Svédbe?

-Igazad van.

-Kérnek valamit? –jött oda a stuaerdes.

-Köszönjük nem. –mondta Sziszi.

-Rendben. –ezzel otthagyott minket.

-Itt a kapitány, pár perc múlva leszállunk. Kérjük kössék be az öveiket.

Leszálltunk. Elindultunk a kocsi felé, mert Sziszi apujáék kijöttek elénk.

-Kicsim!

-Szia Apu! Ő itt a vőlegényem.

-Üdvözlöm, Eric Saade vagyok!

-Szia, Kevin Johnson vagyok! –a kocsiban a meglepetés már általam jól ismert Tom volt.

-Szöszike.

-Tom, nagyon vicces vagy. –vágott vissza Sziszi. A házhoz vezető út csendes és hosszú volt. Mire kiszálltunk, teljesen elgémberedtem.

-Anyu! –ugrott ki Sziszi a kocsiból.

-Mrs. Johnson!

-Eric, ha még egyszer ezt mondod, nem kapsz a sütiből!

-Jó akkor. Szia Marie.

-Ez így már jobb.

-Gyertek, menjünk be!- javasolta Tom.

-Jó menjünk. –amikor beléptünk, Sziszi kis húga Laura jött oda-

-Sziasztok! Mizu?- és észre vett engem. -Ó! Csókolom!

-Szia Laura, Eric vagyok!

-Gyerekek menjünk enni. –szólt Marie.

Leültünk enni. Az ízesítés olyan volt, ahogy Sziszi szokott főzni.

-Mivel Eric, te a lányom vőlegénye vagy, ezért megengedem, hogy vele aludj. –mondta Mr. Johnson.

-Köszönöm.

-Hány éves vagy Eric?

-21 múltam.

-Mi a kedvenc színed?

-A lila. – mielőtt Mr. Johnson letámadhatott volna a sok kérdésével Sziszi kimentett.

-Gyere, menjünk. Köszi a vacsit.

-Jó éjt! –álltunk fel az asztaltól.

Sziszi szemszöge

-Itt van a szobám, és ne lepődj meg, a kutyám lefog támadni.

-De meg tudsz nyugtatni. –mondta Eric.

Miszty

Benyitottam és Miszty máris ott volt.                                         

-De hát ez nagyon aranyos.

-Igen az. –vágtam rá.

-Sziszi kérdezhetek?

-Igen Eric.

-Apuddal, hogy lehet kijönni?

-Sehogy, ne vedd a szívedre. Ha szerencséd van talán nem fogsz meghalni. –nevettem el magam.

-Nagyon jó vicceid vannak.

-Tudom. Gyere, aludjunk.

-Jó. –éreztem, ahogy Eric magához húz.

 Mr. Johnson szemszöge

Mikor  már mindenki aludt, kimentem a ház elé a telefonommal és felhívtam a lányunk volt barátját Reecot.

-Jó estét! Mr. Johnson!

-Szia Reeco! Szeretném a lányom vőlegényét halva látni!

-Na de én ilyet nem vállalok!

-Nagyon gazdag leszel, ha megteszed.

-De Mr. Johnson, ez már gyilkosságnak számít.

-Nem érdekel, öld meg!!!!!!!!

-Mindent megteszek, hisz átgondolva Sziszi nekem kell. Jó éjt, majd holnap jelenkezem!

-Rendben. Köszönöm. Viszlát!