50. fejezet

Hazaérkezés

Sziszi szemszöge

Hajnal 1felé értem haza. Alex hozott haza, mert még összeszedtem nála Eric cuccait.

-Kérsz teát?

-Nem, sietek.

-Rendben.

-Holnap, jöjjek érted?

-Aha köszi.

-Mikorra?

-10:30.

-Rendben. Szia! Jó éjt!

-Köszi. Oké. Neked is.- ezzel elment. Bementem a házba, és ledobtam a cuccaimat. Kivettem a fülbevalóimat és bezártam az ajtót. Bementem a fürdőbe, ahol nyakig érő vizet csináltam és a telefonomon a közös képeket nézegettem.

Mimi szemszöge

Nem tudtam éjjel aludni, ezért kimentem az udvarra és láttam, hogy Ericéknél valami mozog, visszafutottam és felkeltettem Emilyt.

-Mi van? –kérdezte nagyon kómásan.

-Szisziékhez betörtek.

-Ugyan, már.

-Gyere, nézd meg.

-Oké. –átmentünk és láttuk, hogy Sziszi ült az ágyon.

-Hát te, egyedül?

-Eric… kórházban van. –kezdett sírni.

-Mi történt?

-Először is Reeco megkéselte.

-Hogy mi? –kérdezte Emily.

-Meg akarta ölni Ericet. És most, mert én hülye visszacsókoltam Joenak, amit látott visszajött. Alexnél volt és annyira bántotta, hogy nem evett semmit és legyengült.

-Ó! Szegény. –ekkor valami zörgést hallottunk.

-Kapcsoljuk le a villanyt. –mondta Sziszi.

Sziszi szemszöge

Megfogtam egy párnát és halkan kimentem. Láttam a homályos alakot, akihez hozzá vágtam a párnát és felkapcsoltam a villanyt. A legnagyobb meglepetésemre Eric feküdt a földön.

-Csak párnát ne! Egyszer elég volt éreznem, hogy indulatból mekkorát ütsz.

-Te hogy kerülsz haza?

-Hazaengedtek, és felhívtam Tomot. Haza hozott.

-Oké. De jó itthon látni.

-Hiányoztál. –ölelt át.

-Te is nekem.

-Eric, hogy vagy? –jött hozzánk Emily.

-Most már jól.

Eric szemszöge

-Most már jól.- húztam magamhoz közelebb Sziszit.

-Hát, akkor mi mentünk.

-Sziasztok!

-Sziszi, annyira sajnálom.

-Tudod, hogy milyen szar érzés volt, amikor Tom felhívott, hogy mi történt!?

-Elhiszem, de ezt tudnod kell Without You I’m Nothing.

-I love You.

-Gyere menjünk aludni.

-Jó. –amikor bebújtunk az ágyba átöleltem Sziszit és elaludtunk.