49. fejezet

Újra olyan lesz, mint régen?

 Felültem a gépre, amin elnyomott az álom. Pár óra után leszálltam. Az első embert, akit megláttam Tom volt.

-Szia! –borultam a nyakába.

-Szia! Gyere, Erichez megyünk.

-Rendben.- amikor beértünk a kórházba, Tom a recepcióhoz ment.

-Eric Saadehez jöttünk.

-Harmadik emelet, 52. kórterem. –csöndben mentem Tom mellett.

-Én most bemegyek és beszélek Erickel, majd szólok, jó? –csak a fejemmel bólintottam.

Eric szemszöge

Ahogy kinyitottam a szemem, rá kellett jönnöm, hogy nem Alexnél vagyok. Az ablakon beszűrődő fénytől homályosan láttam. Megpróbáltam felemelni a karom, de egy pontban nagyon fájt. Tű? Infúzió? Kórházban vagyok? - egy ismerős személy lépett be.

-Tom, hol vagyok?

-Na végre felébredtél! Kórházban vagy.

-Mi történt?

-Alexnél összeestél, jó hogy ott voltál különben. –ült le az ágy melletti székre.

-Igen emlékszem, nagyon rosszul voltam, bementem a nappaliba és onnantól semmi nem rémlik.

-Eric, előfordulhat, hogy semmit nem ettél ebben az egy hétben?

-Ö… igen.

-Normális vagy? Miért kellet ez?

-Tudod, hogy mennyire hiányzik és kikészültem. Nem az volt az elsődleges szempont, hogy ettem-e.

-Pár napig bent tartanak, hogy egyél rendesen. Van egy meglepetésem.

-Ne hogy süti legyen. Megenni sem tudnám.

-Nem az lesz. Mindjárt visszajövök.

-Amúgy Alex hol van?

-Amióta téged behozott a mentő, otthon piheni ki a riadalmat, amit okoztál neki.

-Annyira ijesztő voltam?

-Nem, csak 21 éves, jó erőben lévő pasik nem szoktak összeesni semmi komolyabb indok nélkül.

-Igaz.

-Egy perc és hozom a meglepit. 

-Oké. –ezzel kiment az ajtón. Mi lehet, a meglepi? Remélem, Sziszi az szükségem van rá. Nyílt az ajtó és a legnagyobb meglepetésemre Sziszi volt az.

-Szia! –ült le csendbe mellém.

-De jó látni téged! –megfogtam a kezét.

-Hogy vagy?

-Most már jól. Nagyon hiányoztál.

-Ne haragudj!

-Hülye voltam, hogy ott hagytalak és egészen hazáig jöttem, te csak felpofoztál, hogy jelezz nekem. Én meg nem tudtam megérteni, amikor láttam, hogy Joe csókol először.

-Nem baj. Nekem nem lett volna szabad engednem.

-Imádlak.

-Jaj Eric. –adott egy puszit.

-Nagyon megijedtél, amikor megtudtad?

-Igen.

-Figyelj, ha úgy gondolod, kezdjük el az esküvőt szervezni.

-Hogy mi?

-Jól hallottad. A nyári esküvő megfelel?

-Tökéletesen!- ölelt át.

-Alextől a dolgaimat, ha úgy gondolod, vidd haza és majd a közös házban találkozzunk. Pár napig bent tartanak.

-Rendben. Hoztam neked egy kis háztartási kekszet.

-Aranyos vagy. – az órák csak úgy repültek, ahogy Sziszivel beszéltem, nagyon örülök, hogy visszajött, ha nem tette volna meg ezt, akkor velem nem is tudom, hogy most mi lenne.

-Mennem, kell. Mindjárt lejár a látogatási idő.

-Holnap jösz?

-Hülye vagy? Jövök.

-Rendben.

-Szia, jó éjt!

-Neked is, Szívem! Majd holnap találkozunk.

-Aha, puszi! –halkan kiment a szobából, mert ahova vittek ott már aludtak. Nagyon szerencsés vagyok, hogy nem hagyta szétesni a kapcsolatunkat. Imádom ezt a csajt.